• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Harmincegyedik rész

McGalagony irodájából Cressida egyenesen a Bájitaltantanterem felé vette az irányt, ahol legnagyobb sajnálatára Lumpsluck a lehető legrosszabb dologgal indította az órát.
– Gondolom mindannyian nagyon várták már, hogy páros munkát hirdessek, de ne aggódjanak ugyanis ez a mai nap folyamán meg is történik. Kérek mindenkit, hogy válasszon magának egy párt, akivel a mai nap során együtt készíti majd el az Élő Halál esszenciáját – nézett végig izgatottan a diákokon. – Csak, hogy tudják mivel lesz dolguk szeretném megemlíteni, hogy eddig mindössze egy diáknak sikerült elkészítenie tökéletesen ezt a főzetet, még tavaly. Előtte még senki nem tudta elkészíteni. Azonban remélem ez a szám hamarosan háromra nő majd.

A hollóhátas illetve mardekáros tanulók izgatottan széledtek szét, hogy párt találjanak maguknak. Cressida azonban az asztalánál maradt, majd fáradt pillantást vetett a pár méterrel arrébb állóra. Pontosan emlékezett arra amit a professzor mondott az első Lump klubos gyűlésen: ,,Dawsey kisasszony, Black úrfi, szeretném megkérni önöket, hogy a következő órámon, amikor páros munkát hirdetek, dolgozzanak együtt. Mindketten brillíroznak az órámon és kíváncsi vagyok arra, hogy együtt mire képesek"
Regulus lassan odasomfordált az asztalhoz majd egy szó nélkül fellapozta a könyvét és középre tolta, hogy Cressida is lássa. 

Miután Lumpsluck meggyőződött róla, hogy mindenkinek van párja, hagyta dolgozni őket.
Cressa élőhalott módjára kezdte el előszedni a szükséges alapanyagokat, miközben folyamatosan azon járt az esze mégis kire utalt McGalagony. Gyomra automatikusan összerándult a gondolat hatására, miszerint van egy áruló a baráti társaságában.
– Le fogod vágni az ujjad! – figyelmeztette Regulus, amikor Cressida figyelmetlenül darabolni kezdte a macskagyökeret.
Dawsey szórakozottan pillantott le a kezére, majd értetlenül a mellette állóra siklott a tekintete.
– Malazárra Dawsey – morogta Black kivéve a kezéből a kést és a macskagyökeret majd szemforgatva kiadta az utasítást. – Addig öntsd az üstbe a vizet!

Cressa fáradtan bólintott, majd a könyvet nézve előkészítette a megfelelő mennyiségű vizet.
A páros csendben dolgozott, vagyis inkább csak Regulus mert Cressida annyira el volt merülve a gondolataiba, hogy alig figyelt arra, hogy mi történik körülötte.
Dawsey többek között azon morfondírozott mégis kivel tudná megosztani azt amit a professzorasszony mondott. Nem tudta kiben bízhat annyira, hogy megossza ezt vele, ráadásul azt is figyelembe kellett vennie, hogy lehet ez az információ a másik félben is paranoiát váltana ki.
A lány csupán arra figyelt fel, amikor Regulus áthajolt az asztalon, hogy elérjen valamit, amit Cressidának kellett volna átnyújtania neki, de mivel ő annyira el volt foglalva a gondolataival, hogy semmit nem hallott a fiú szólongatásából így Black maga akarta megszerezni az összetevőt.

Ahogy a mardekáros elhajolt a lány előtt, Dawsey orrába bekúszott az ismerős illat, amiből leginkább a mentol volt érezhető, ami ezúttal megnyugtató hatással volt rá. Mentolos illatáról egy gyerekkori emlék jutott eszébe, ahogy Francesszel minden télen mentolos nyalókapálcát aggattak mindenhová, mert Frances odáig volt az illatáért. Így három hónapon keresztül mentol illat terjengett a házban éjjel nappal.
– Karácsony – suttogta Cressida sóvárogva mire Regulus felé kapta a fejét, így sötét tincsei megcirógatták a lány arcát.
– Micsoda? – nézett rá értetlenül a mardekáros.
Cressa elkerekedett szemekkel hőkölt hátra a fejét rázva.
– Semmi! Semmi! – válaszolt nagyokat pislogva.

Regulus furcsállva méregette a lányt majd végül – miután megszerezte azt amit akart – egyszerűen hátat fordított neki és folytatta a főzet elkészítését. Dawsey zavartan pakolgatott mellette, úgy téve mint aki csinál valami hasznosat, bár ötlete nem volt arról, hogyan kéne hasznossá tennie magát.
– Áhá, és itt van a kedvenc párosom – mosolygott Lumpsluck közelebb lépve az asztalukhoz. – De ezt ne mondják el a többiknek! – hajolt közelebb bizalmasan mire a páros biccentett egyet. – Nos, hogy állunk? – kérdezte izgatottan belepillantva az üstbe, amiből fehér füst gomolygott ki.
– Egészen jól – válaszolt Regulus a professzorról a mellette lévőre pillantva.
– Öröm ezt hallani. Tudtam, hogy jól kijönnek majd egymással – vidult fel a férfi Cressidára pillantva. – Minden rendben Miss Dawsey? – kérdezte kissé elkomorodva.
– Tessék? – nézett fel rá ábrándosan a lány.