Anonym Feelings

2. Fejezet ~ A múlt emlékére ~ (1/2)

Én Ashton-on fekszem és ölelem, Calum keresztben fekszik Luke és Mikey között, evvel egy „N" betűt alkotva. Öt telefon kezd öt különböző módon csörögni, jelezvén ideje felkelnünk. Kórusban, nyögéssel fejezzük ki nem tetszésünket. Valaki egyáltalán tudja, hol vannak a telefonok? Valószínűleg igen, mert a három fiú közül valamelyik megtalálja őket és kinyomja.

- Kelljetek!- lökdös meg mindenkit Mikey.

Nagy nehezen feltápászkodunk, kitámolygunk a konyhába, csinálunk kávét és reggeli gyanánt elfogyasztjuk a tegnapról megmaradt kis ételt. Michael összeszedi a kevés cuccát és indulunk is. Most, hogy van velünk valaki, aki ismeri a környéket gyorsan oda találunk a vonatállomásra. Én külön ülök, mert nem férünk el. Bedugom a fülhallgatóm és találomra elindítok egy számot. Fejemet az ablaknak döntöm, becsukom a szemem és gondolkozóba esek. Ebből a tevékenységből az zökkent ki, hogy valaki a combomra csap. Megijedek.

- Te normális vagy? A szívbajt hoztad rám!- az ijedségtől alig kapok levegőt.

Ettől függetlenül mérgesen cseng a hangom és a tekintem is ezt sugallja.

- Jól vagy?- kérdez rá, mert tudja nem így reagálok rá normális helyzetben.

- Igen, hogy ne.- válaszolok érzelmem mentesen.

Utálok gondolkodni, mindig ez a vége: elvesztem önmagam.

- Do, kérlek ne hazudj nekem! Mi a baj?- hangjában a kedvesség és a kezdetleges harag keveredik.

- Nyugi Luke, semmi bajom nincs.- erőltetek egy műmosolyt.- Hogy- hogy ide jöttél?- terelem a témát.

- Hát jó, akkor ne mond el! Egyedül voltál, gondoltam jól jönne a társaság.

- Köszi! Lehet, rám férne.- el kell valamivel terelnem a figyelmemet.

Annyira megnyugtató a jelenléte. Hülyefejeket vág, evvel teljesen elfelejteti velem a gondjaimat. Tudja, hogyan tud megnyugtatni. Miután érzékelte, hogy ez már őszinte nevetés abba hagyja és beszélgetni kezdünk. Visszafelé, mintha gyorsabb lenne az út. Mire leszállunk egészen jó kedvem van. Ráugrok Ash hátára, Ő meg elkezd velem futni. Nem megyünk annyira előre, letesz és bevárjuk a többieket. Nyugisan sétálunk. Útközben kitalálják, hogy próbálni akarnak. Igen, zenélnek és méghozzá milyen jól. Ügyesek a drágáim. Mike lepakol, aztán az alaksorba megyünk. Fiúk beállítják a dolgokat én meg elfekszem a „közönség kanapén". Elő veszem a telefonom és céltalanul nyomkodni kezdem. Twitteren kötök ki. Ránézek Ash profiljára, erre evvel találom szembe magam: „ @DoIrwin @Luke5SOS (mert hát ez az egyáltalán nem híres bandájuk neve, amiről csak a srácok szülei és Én tudok) Cukikáim ;)" és a vonaton készült kép van csatolva hozzá. Felkapok egy párnát, oda szólok neki és hozzá vágom. Megkérdi, hogy ezt miért kapja, én csak felé fordítom a telefont, mire gonoszul elmosolyodik. Hmmm, ha harc hát legyen harc! Elkezdek böngészni a képeim között. Bumm! Meg is van. Visszamászok twittere. „@Ashton5SOS Egészségedre Drága ;) #haharchátlegyenharc" csatolok hozzá egy igen előnyös képet, amin épp tüsszenteni készül. Önelégült mosollyal ülök tovább és várom, hogy elkezdjék. Ash a dobos, Calum a basszusgitáros, Lucas és Mikey pedig gitároznak.