Anonym Feelings

2. Fejezet ~ A múlt emlékére ~ (2/2)

A hideg csempézett falnak dőlve lecsúszok, remegek, sós cseppek égetik szemem, mely megvizezve arcomat hullnak a felsőmre. Kikapcsolom az agyam, nem bírom tovább ezt! Fal mentén nagy nehezen feltápászkodom, a szekrényhez sétálok, kiveszem a borotvát. Nem gondolkozom, kikapcsoltam az agyam semmit nem érzek, csak tudom, hogy még ver a szívem és lélegzem, semmi másról nincs tudomásom. Képet a mosdókagylóba vágom, felé emelem jobb csuklóm, ballal pedig egy határozott mozdulattal végig húzom a pengét. Isteni látni, ahogyan végig folyik a vér a kezemen rá csöppen a képükre. Megfogom a gyufásdobozt, előhúzok belőle egy szálat és felgyújtom a képet. Összeesem, rettenetesen bőgök. Felhúzom a térdem, átölelem azokat. Nekidőlők a csapnak. Nem érzékelek még mindig semmit.

- BASZKI TE NORMÁLIS VAGY?- egy üvöltés és valaminek az eltörése húz ki a sötétből, ahol semmi nincs de tényleg semmi.

Feleszmélek. Körbe nézek. Csuklómra nézek, ahol csípő, fájó érzést érzek. Mi, ez hogy kerül ide? Mi történt? Calum leguggol elém, kezei közé fogja arcom, tekintetével kényszerít, hogy szemeibe nézzek. Össze vagyok zavarodva, nem értek semmit. Ezt ő is érzi. Meg gondolom a tág pupillás, elveszett, vörös tekintetem is ezt sugallja.

- Tudod mi történt?- elengedi el az arcom, leveszi a pólóját és gyorsan ráköti a csuklómra, ami még mindig vérzik. Sikeresen eltaláltam egy eret.

- Nem igazán. Csak arra emlékszem, hogy találtam egy képet és előtört minden. Következő amire emlékszem az, hogy itt vagy.- szorosan ölelem magamhoz és sírok.- Calum én ezt nem akartam. Ugye csak te vagy itt?

- Ne sírj kérlek. Sajnos ez megtörtént, nem tudunk vele mit tenni, de ne erre gondolj csak rosszabb lesz.- leül mellém, továbbra is ölel és a hajamat simogatja.- Igen, csak én jöttem vissza, de már nem tudom miért.

- Akarva akaratlanul is visszacsengenek apám szavai és magamra veszem gyenge pillanataimban. Calum én ezt nem akarom és azt sem, hogy ezt és engem így lássanak. Segíts!

- Nyugi, segíteni fogok amiben csak tudok. Nem szólók senkinek erről. Takarítsunk gyors itt ki, aztán megnézem a csuklód mennyire durva és kitaláljuk, hogyan legyen nem észrevehető. Oké?

- Köszönöm.

Feláll és felsegít. Felmossuk a padlót kitakarítjuk a véres csapot is. Ezt követően leveszi a „kötést". Megnyitja a meleg vizet és óvatosan a folyóvíz alá tartja. Nagyon csíp és újra vérezni kezd.

- Basszus egy ilyen seb, hogy tud ennyire vérezni?

- Gondolom eret találtam el. Majd eláll.

Leragasztja a tiltakozásom ellenére, hogy ne látszódjon a ragtapasz rákötjük az egyik bandana-mat. Felmegyek átöltözni, majd vissza Cal-hoz. Elkezd hülyéskedni amivel eléri, hogy elfelejtsem az imént történteket.

- Hello! Megjöttünk! Öhhh... Ez itt... Hol a pólód Cal?

Khm, na picit félreérthető. Calum alattam van póló nélkül, mert kiprovokálta belőlem azt hogy letámadjam őt csikizéssel.

- Ez a vadállat nő letépte rólam!- nevet.

- Álmodban, mi?- csapok a hasára és felállok.

Ügyesek, minden szükséges dolgot megvettek és még olyant is, ami nem volt a listán. Most banánt azért hoztak, mert zöldségnek hitték vagy, mert jónak látták? Remélem az utóbbi. Elpakolunk, majd vacsora gyanánt, vagy mi is ez- fogalmam nincs mennyi az idő- megesszük a pizzáinkat. Ezután ejtőzés kezdődik. Luke a dohányzóasztalra teszi a lábait és a kanapén lecsúszva ül. Én nekidőlve fekszem, Mikey a földön fetreng az „én telezabáltam magam" mondatával. Ash és Cal táncolnak?! Talán azt teszik.