Anonym Feelings

16. Fejezet ~Mondjuk el~ (2/2)

Hazaérve az elhatározásunk meghiúsulni látszik, ugyanis Ashton még nincs itthon, ami egyenlő avval, hogy vagy túlórázik vagy a másik munkahelyén van. Legalább lesz időnk kitalálni, hogyan is mondjuk el. Azonban Calum-ot és Mikey-t sikeresen megtaláljuk, ez nem jelent kihívást, ugyanis a konyhában üvöltöznek egymással, hogy hogyan is kell brownie-t sütni. A látványuk valami fergeteges; mindketten úsznak a lisztben, feltehetőleg egymást dobálták vele, mert körülöttük is mindent beterít a fehér pórállagú búzakészítmény. Egy keverő tál árválkodik a pult közepén, a hűtő tárva nyitva, ahogyan a szekrények is.

- Öhm, esetleg segítsek valamit?- próbálom megállítani a fiúkat.

- Te maradj ki ebből!- szólnak rám egyszerre.

- Jól van, nem kell leharapni a fejemet!- védekezően emelem magam elé a kezeimet.

- Hood hidd már el nekem, hogy először a tojást kell belerakni és a cukrot.

- Kizárt dolog Clifford először a csokit kell megolvasztani vajon és ahhoz kell adni a tojást és a cukrot.

Ezután összeszűkített szemekkel merednek egymásra. Eközben Lucas eltűnt mellőlem, de hamar elő is kerül egy papírral a kezében. Besétál vele a harctérre és leteszi a még tisztán marad területre.

- Fogjátok be! Itt a recept csináljátok az alapján. Ennyire ti sem lehettek hülyék!

A két fiú egyszerre csap le a papírra, végül Calum kezében marad és végre neki látnak a sütésnek.

A végeredmény meglepően jó. A sütemény ehető, nem gyújtották vagy robbantották fel a konyhát, nem ölték meg egymást és össze is takarítottak. Meglepődtem rajtuk.

*

Luke-al hazafelé tartva a nagy bejeltésünket tervezzük. Komolyan akkora ügyet csinálunk belőle, mintha legalábbis egy eljegyzést vagy egy terhességet kéne elmondanunk. Röhejesek vagyunk, de mi ilyenek vagyunk és ez így van jól.

- Csak nem izgulsz?

- Áh, dehogy Lucas, kicsit sem!

- Azt érzem.- nevet fel.

- Bocsi!- lazítok a kezemen, ami eddig Luke kezéből préselte ki a vért. - Mondjuk, azért majd megnéznélek te milyen leszel, ha Liz-éknek kell majd elmondanunk.- öltöm rá a nyelvem, miközben megáll és elfehéredik.- Nyugi, Anyud és apud kb. fogadást kötött arra, hogy mikor jövünk össze. És mellesleg Andy aggodalmaskodott miattad, hogy meleg vagy.- még mindig muszáj nevetnem ezen a feltevésen.

- Így már sokkal jobb... Nem, nem igazán. És mikor is beszéltél te apával?

- Hosszú és vicces történet. Elvitt egyszer motorozni, aztán csak úgy felhozta a témát, hogy meleg vagy. Kidumáltalak, erre meg elkezdett piszkálni, hogy Liz-zel mindig is arra számítottak, hogy mi együtt leszünk. Persze Andy-nek mondtam a szokásos „csak barátok vagyunk" dumát, erre meg jött az esküvővel, mit az óvodások.

- Esküszöm nem is az én apám lenne.- neveti el magát a történet végére.

Belépve a házba Ashton kutatásra indulunk, vagyis csak a nappaliból ordibálunk, de hatásos, mert elő kerül. Igaz egy szál törölközőben a derekán, és egy másikkal a kezében, amivel a haját törölgeti, de elő kerül.

- Sziasztok! Mi ez a rikácsolás?

- Szia! Csak van valami, amiről beszélnünk kéne.- idegesen fújom ki a levegőt.

- Aggódjak?

- Nem, nem kell.

- Oké, akkor gondolom rá ér annyira a dolog, míg felöltözőm.

- Persze.- próbálok rá mosolyogni, de nem teljesen az sül ki belőle.

Ashton, eltűnik a szobája. Luke kezeit a vállamra helyezi, és egy „Nyugodj meg, nem lesz semmi baj!"-t suttog a fülembe, amitől kiráz az a jóleső fajta hideg.

- Itt is vagyok! Mondhatod.

- Oké, szóval először is ne akadj ki! Másodszor fogalmam nincs, hogyan mondjam el. Szóval csak egyszerűen kijelentem, hogy evvel a mellettem lévő bolonddal együtt vagyunk.

- Hogy mi van? Mi? Te és Hemmings? Mióta?

- Három hónapja.

- Három kibaszott hónapja együtt vagytok, és nem mondtátok el? Legalább én vagyok az egyetlen, aki nem tudta?- dühösen áll fel a kanapéról, ide-oda kezd járkálni és néha a hajába túr.

- Nyugi, senki sem tudta és még most sem tudják.

- Oké. Várjunk, szóval amikor annyira szét voltál esve miatta, nem csak egy haveri balhé volt?! Én ki heréllek Hemmings!- Luke felé közeledik villámokat szóró tekintettel.

- Hé, nyugi! Megtörtént, megbeszéltük, vége van, nincs semmi baj!

- Hát nem mondanám!- ül vissza a kanépra.- Mellesleg, miért kellett titkolni eddig és miért most mondod el?

- Ez volt az egyik ok, amiért nem mondtuk el. Mert ha összekapunk, ahogyan az meg is történt, szét szedte volna a társaságot. Ezt nem akartam. És nem is voltunk biztosak abban, hogy valósak e az érzéseink, de ez három hónap alatt kiderült.

- Végül is, lehetne rosszabb is. Legalább nem egy vadidegen, akiről nem tudok semmit, Luke-ot ismerem és tudom, hogy remek ember és vigyáz rád. Szóval, sok boldogságot, de nem szeretnék még nagybácsi lenni!- néz szigorúan Luke-ra, de ugyanakkor mosolyog is.

- Szóval akkor mégsem akarsz kiherélni?- merészkedik közelebb a szőkeség.

- Ha ki kehérrel, Do nem lesz valami boldog és idővel azért majd szeretnék nagybácsi lenni!- nevetve kacsint egyet a bátyám.

- Hm, tetszik a gondolatmeneted!- pacsiznak össze.

- Oké, sziasztok!- vöröslő fejjel és nevetve hagyom magukra, nem akarom ezt a fajta beszélgetést tovább hallgatni.

Az emeleten bekopog Mikey szobájába, hátha itthon van. Válasz nem érkezik, de azért még is benyitok. Jól sejtettem, hogy fülhallgatóján keresztül üvölteti a zenéjét és nem hallott semmit. Kihasználva az alkalmat megijesztem, szegénykém majdnem leesik az ágyról.

- Szia hercegnő! Mi a helyzet?

- Lent olyanról folyik, folyt a társalgás, amire nem vagyok kíváncsi. Szóval gyorsan elmenekültem onnét. És veled mi van?

- Ugyan, mi lehet az a téma, amit ennyi év alatt nem szoktál meg?

- Ezt inkább hagyjuk. Amúgy, képzeld van barátom.- hatalmas mosollyal avatom be.

- Na, ez csodálatos! Mióta, és ki az?- velem együtt örül.

- Három hónapja. Ha kíváncsi vagy rá, lent van a nappaliban és Ashton-nal beszél.

- Hát, akkor mit ülünk még itt, nyomás!- húz fel az ágyról és elindulunk lefelé.- Te becsaptál engem? Itt csak Ash és Luke van! Elüldöztétek?- felváltva néz a két fiúra.

- Kit?- kérdeznek vissza egyszerre.

- Do barátját.

- Nem. Én vagyok az!- büszkén kihúzza magát Luke.

- Úgy tudtam! Gratulálok!

- Köszönjük!

---------------------------------------

Sziasztok!

Először is sajnálom, hogy ennyire sok idő után hoztam egy részféleséget. Másodszor pedig, szeretnék azért is bocsánatot kérni, hogy ilyen nyúlfarknyi valamivel állok elő. Sajnos nem volt hozzá ihletem, ami erőteljesen érezhető és látható is. Szóval tényleg nagyon sajnálom, megpróbálok jobban igyekezni, de nem ígérek semmit. Szeretném még megköszönni a csillagokat!

Puszi: DoDurville