Anonym Feelings

13. Fejezet ~...~ (2/2)

*

Ahogyan telnek a napok egyre rosszabb a helyzet. Minden egyes nap kevesebbet beszélek, magamba fordultam és hibáztatom magam minden egyes levegővételemért. Egy és fél hét telt el azóta, hogy anyámat láttam. Persze, nem ilyen kegyes velem a sors, hogy az utolsó is volt. Az írás szakkör után egyedül megyek haza. Anyám a megszokott útvonalamon vár, nem törődöm vele, csak megyek előre. Ő hűségesen követ, majd hirtelen megszólal.

- Jaj édes lányom, olyan vagy mint egy mosott szar!- gúnyosan felnevet.- Megmondtam, hogy így fogod végezni! Nézd meg mit tettél! Lassan de biztosan depresszióba esel, szegény ártatlan fiúddal is ezt teszed, te csak mindenkit kihasználni és tönkre tenni tudsz, de legalább ez az egy jól megy! Drága Asthon-nal is mit tettél? Minden vacakkal teletömted a fejét, hogy magához vegyen, most meg két állással is alig tudja eltartani a segged! Szánalmas kurva lett belőled, legalább tennéd hasznossá a piciny kis testedet és árulnád, talán avval segíthetnél a bátyádon!- az ökle egyenesen az oldalamba csapódik, a reflexeim pedig összehúznak.

Keze közé fogja arcomat és élvezettel nézi, ahogyan fájdalmat okozott nekem.

- Hm, most hagyom a pofikádat, majd legközelebb! Addig oszt be ezeket!- keze megint ugyan oda talál, ahová az előbb.

Szépen engedi, hogy össze esek és nevetve távozik. A falnak dőlve várom, hogy a fájdalmam enyhüljön, hogy végre haza tudjak indulni. Pedig már majdnem elfelejtettem, hogy visszajött és újra a célkeresztjébe kerültem.

Lassan felkelek és haza megyek. Amint belépek a házba Calum kukucskál ki a konyhából.

- Tudnál egy kicsit segíteni?- vakarja meg tarkóját, én pedig egy bólintás kíséretében megyek be hozzá.

Főzni próbál, de eddig nem sok sikerrel járt.

- Süss krumplit és a fagyasztóban találsz mirelit fasírtokat.- erőltetetten rámosolygók és a szobámba megyek.

Idegesen kezdek fel-alá járkálni a birodalmamba, arra a döntésre jutok, hogy inkább kitakarítom a házat, még mielőtt elkezdenék az eseményeken jobban pörögni. A szobám egészen rendes- magamhoz képest-, így nem tart sokáig. Ash, Mikey és Cal szobáját is megcsinálom a fürdővel és a nappalival együtt. Hemmings szobájába képtelen vagyok bemenni, látni a holmijait érezni az illatát és még sorolhatnám. Még csak egy és fél hete próbálok lejönni a Hemmings nevű drogomról, de már elvonási tüneteim vannak, ami szörnyű.

„ Elmentem, ne keressetek és ne aggódjatok értem. Jól vagyok és visszafogok jönni, csak egy kis magányra van szűkségem. Puszi: Do". Ezt a kis cetlit csúsztatom be Calum szobájának ajtaja alatt. Zsebembe teszem a két védekező eszközömet és elhagyom a házat. A fejem hasogat a cikázó gondolatoktól, ami hol Luke-ról hol pedig az anyámról szól. Nem tudom elhinni, hogy visszajött és ott folytatja ahol abbahagyta. Nem értem, hogy egy anya hogyan tud így bánni a saját lányával és miért teszi ezt. Fogalmam nincs mivel árthattam neki...

Átmászok a bokor túloldalára és leülök a sziklánkra. Egyikünk sem jár ki ide sűrűn, de attól ez még a mi helyünk és az is marad, bármit is történt és fog történni. Mély lélegzettekkel próbálom megszüntetni a felesleges gondolkodásomat és csak élvezni akarom a víz és a part látványát.

Szép lassan elérem azt amit szerettem volna. Nyugalom és meghittség... Luke-al. Tudom, hogy nincs jelen és a közeljövőben nem is lesz, de az emlékek által egy kicsit olyan mintha minden rendben volna, egyikünk sem cseszte volna el a dolgokat.

*

Anyám elgondolkoztatott, avval kapcsolatban hogy a bátyám két munkahely által próbál eltartani, én pedig nem teszek semmit sem. A napok előrehaladtával ez is hozzájárult, hogy a lehető legpocsékabb hangulatban legyek. Így belegondolva tényleg én vagyok az egyetlen, aki nem segít be anyagilag a háztartásba. Michael és Calum dolgoznak, Luke a szüleitől kap pénzt, így mindenki belefizet a rezsibe és kajába is, csak én nem. Ezért arra a döntésre jutottam, hogy valami munkát keresek ma a városban, amit az iskola mellett is tudok végezni.

Fél napom avval telik, hogy egyik helyről a másikra megyek. Sok helyen azonnal elküldenek, valahol önéletrajzomat kellett otthagynom és valahol közölték majd értesítenek. Végül sikerül találnom egy kis boltot, ahol egy kedves fiatal házaspár dolgozik és akik hajlandóak alkalmazni. Sok csalódás után, nagyon örülök ennek. A megbeszéltek alapján hétfőn iskola után kezdek.

__________________________________

Sziasztok!

Először is szeretnék bocsánatot kérni a silány minőségért és a hosszért is. Másodszor szeretném megköszönni az összes beérkező támogatást, legyen az hozzászólás, csillag vagy megtekintés! Harmadszor pedig néhány dologról szeretnélek informálni benneteket.

Az érettségi és azt követő felvételim miatt, nem hinném, hogy túlságosan aktívan fogok jelentkezni -ahogyan azt tapasztaltátok-  bármivel is. Belátom, felelőtlen voltam amikor elkezdtem nyilvánosságra hozni a fejezeteket, hiszen sejthettem volna, hogy ez nem egy sétagalopp lesz. A történettel kapcsolatban már megvannak a nagyvonalú terveim, és remélem sikerül méltón befejeznem majd ezt a történetet a nyár végére.

((Ezenfelül van a gépemen egy-két történet, amit szeretnék publikálni, de csak ha kész, vagy nagyon véges állapotban lesznek és persze, ha ez megvalósul a nyári időszakban.))

(((Aki szeretne elérni vagy felvenni velem a kapcsolatot számos helyen eltud érni.
- Instagram: 1dodavid
- Twitter: @1DodoDavid
- Snapchat: do_durville
- musical.ly: dodurville
És természetesen itt is eltudtok érni, nyugodtan felkereshettek nem ettem még embert :D )))

Remélem, megértitek a helyzetet és a visszatérésem után is lesznek olyanok akik elolvassák.

Megértéseteket köszönöm, puszi: DoDurville