Anonym Feelings

11. Fejezet ~ Találkozás ~ (1/2)

Egy meleg októberi napon járunk, a hónap már a végét járja. Ashton dolgozik- már megint-, pedig szombat van. Michael elment videojátékért, Calum a közeli boltban van megvenni az élelmiszereket, amiből már kifogytunk. Luke még mindig alszik, pedig már tizenegy óra van. Nincs szívem felébreszteni, annyira aranyosan szuszog a párnái között. Mivel jelenleg nekem nem jut jobb elfoglaltság, így a szobámban ülök egy köteg papír felett és a tollamat forgatom az ujjaim között. Egy történetet kéne írnom, aminek a témája valami misztikus kitaláció. Tanácstalan vagyok, ez nem az én asztalom. Végül csak sikerül belekezdenem. Szenvedésemnek Calum vet véget, aki sikeresen hazatalált a boltból és a segítségemért sipákol. Lemegyek a konyhába, segítek elpakolni. Mire végzünk Mikey is megérkezik és ebédet is hozott a drága.

- Menj és keltsd fel a herceged!- súgja a fülembe Calum.

- Először is nem a hercegem, másodszor ne sutyorogj!- válaszolok neki a módszerével.

Egyik szemöldöke a magasba szökik és kérdően hat a tekintete.

- Na jó talán mégis az.- haladok el mellette mosolyogva és Luke szobájába megyek.

Nem tehetem meg, hogy elmerüljek bámulásában, Mike- nak feltűnne ha sokáig távol maradnék.

- Hé, Csipkerózsika ideje lenne felkelni! A krumplit is kialszod a földből!- simítok végig párszor az arcán, mire végre elkezd mozgolódni.- Luke, kérlek kellj már fel, Mikey hozott kínait ebédre és nélküled nem hajlandóak enni, drágám kérlek!

- Egy puszi és egy bögre kávé az ára.- nyöszörgi el a feltételeit csukott szemmel, amit mondandójának végén ki is nyit.

- Ha kikelsz az ágyból megkapod a puszit.- csinálok úgy, mintha evvel csak neki tennék szívességet.

- És a kávéval mi lesz?- kicsit élénkebb már.

- Ha lejössz, azt is megkapod.

Sikert aratok, így már lent eszik mindenki, aki a házban van. Az étkezést követően, mind kinyúlunk a kanapén és valami nézhető után kutatgatunk a TV-ben. Egyszer csak Luke csúsztatja a telefonját az ölembe, amin meg van nyitva egy jegyzet. A következő áll benne: „Mit szólnál ma egy randihoz hercegnőm?" Mosolyogva pötyögőm be a választ: „Benne vagyok hercegem." és visszaadom neki a készüléket. Nagy nehezen feltornázom magam a kanapéról és a szobámba megyek átöltözni valami vállalhatóbba, ami egy sötétszürke rövidnadrág és egy Nirvana-s top. Hajamat szabadon hagyom, nem szeretem összefogva hordani. Amint késznek nyilvánítom magam, le is megyek Luke-hoz, aki már a cipőjét küzdi fel magára. Követem példáját és már indulunk is. Egy ideig csendesen sétálunk egymás mellet.

- Hová megyünk?- kérdezek rá, miközben a buszra várunk.

- Legyen meglepetés! Ne várj semmi nagydologra, csak gondoltam jó lenne, ha kicsit ketten lehetnénék.- magyaráz aranyosan, közben rákulcsolja kezét az enyémre.

- Ha sokat alszol, egészen pompás ötleteid vannak!- jegyzem meg viccelődve.- Nyugi, nem várok semmit, felőlem akár csak sétálgathatunk is.

*

A buszmegállótól egészen a bowling teremig sétálunk. Hatalmas mosollyal fordulok Luke felé.

- Tudtam, hogy tetszeni fog.- nyom egy csókot ajkaimra, majd bemegyünk.

Kikérjük a megfelelő méretű cipőket a pályafoglalás után. Fel küzdőm magamra, majd két lábra pattanva tapsikolok, hogy én voltam a gyorsabb az elkészülésben. Mivel a gépbe, úgy lettek bediktálva a nevek, így én kezdek. Első gurításomra négy bábút sikeresen ledöntök, a következő pedig a csatornába köt ki.

- Béna!- évődik rajtam Luke.

- Fogd be, inkább mutasd mit tudsz!- teszem karba kezeimet.

Persze Lucas-nak tarolnia kell, miért is ne?!

- Uh, ne röhögj ki!- állok elé hatalmas, vágyakózó gyerekes vigyorral.

- Mit szeretnél?

- Csináljunk úgy, mint a filmekben, tudod amikor a lány béna és még életében nem bowlingozott a fiú pedig segít neki. Tudod mire gondolok! Légyszi, mindig is kiakartam próbálni!- biztosra veszem barna íriszeim csillognak.

Úgy hisztizem Hemmo-nak, mint ahogyan a kislányok szokták nyúzni apukájukat egy új Barbiebabáért.

- Ez annyira közhelyes!- felfelé görbülő ajka elárulja, hogy benne van az egészben.

A golyóadagolóhoz megyünk, kiveszem a legkisebb súlyút és várakozva tekintek a kékszeműmre. Fejingatva és kuncogva teszi egyik kezét a derekamra, másikkal pedig végig simít a karomon. Teste hátamhoz simul, leheletét nyakamon érzem. Érzékien a fülembe suttog.

- Michael iszonyatosan büdöset tud szellenteni!- a gömb azonnal kiesik a kezemből és szép lassan gurul le az oldalsávon.

Belőlem olyan szinten tör fel a röhögés, hogy a könnyáradat, ami végig szeli az arcomat vetekedik a Niagarával.

- Veled sem lehet romantikázni.- szólalok meg miután csillapodtak a kedélyek, de ismételten a mondat felénél előtör belőlem a nevetés így vagy három tagolt részben mondom el ezt az egyszerű mondatod.- Annyira lüke vagy!

- De te még is ebbe a lükébe vagy belesve!- karjait derekam köré fonja és önelégülten mosolyog.

- Menthetetlenül, teljes mértékben és visszavonhatatlanul!- csókolom meg.

Befejezzük az elkezdett mérkőzést, majd fizetés után távozunk. A hátára ugrom és egy darabig cipeltetem magam. Míg a málhás szamarat játsza, addig én elszórakoztatom magam a haja piszkálásával vagy éppen avval, hogy a nyakába és a füle közelében fújom ki a levegőmet.

- Tudod, néha hiányzik, hogy vegyek neked virágot!- jelenti ki a semmiből sóhajtva.

- Néha nem érzel bűntudatot, hogy hazudsz a szüleidnek és a barátaidnak?

- De, viszont tudom hogy helyesen cselekszünk.

- Mikey szellentésével mi?

- Avval!- egyikünk sem bírja ki kacagás nélkül.

*

Vasárnap reggel a legnagyobb semmit tevésben és magányomban telefonom rezgése zavar meg.

„Gyere át egyedül! Meglepetésem van! (Luke-nak semmiféleképpen ne szólj!) :). Andy."

Após jelöltem kérésére azonnal a szekrényembe bújok és búvár üzemmódba kapcsolok, hogy az össze-vissza behajigált ruhadarabjaim között megtaláljam a megfelelőket. Egy hosszú, de igen szaggatót nadrágba pattanok, felsőtestemre pedig egy fehér „ I have nothing to wear" feliratú pólót húzok. Megigazítom a csuklómon a bandanamat, kifésülöm a hajam és kisunnyogok a házból.

--------------------------------------------------

Sziasztok!

Sikerült íráshoz jutnom, így ahogyan mondtam ha meg lesz az a mennyiség, ami egy rész (fél rész), akkor azt időpontól függően fogom hozni és tádám! Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam az utóbbi időben, így ez is serkentett arra, hogy igyekezzem frissíteni a történetet!  

A munkáim listáját feltöltöttem régebbi történetekkel, akinek kedve és ideje van nyugodtan elolvashatja szárnypróbálgatásaimat!

Jut eszembe, így lezárásként tegnap ismételten díjat kaptam, ami hihetetlen! Nemsokára az is felkerül.

Remélem tetszett a rész, mert nekem egyik kedvencem lett!

Köszönök mindent!

Puszi: DoDurville