Anonym Feelings

9. Fejezet ~ Átlagos hét~ (1/2)

- Lustaság most már aztán tényleg ideje lenne felkelned, mert el fogtok késni!- bökdösi az oldalamat Ash eredménytelenül.

- Adj még öt percet és vigyél be kocsival, akkor minden szuper lesz és nem kések el.- válaszolok neki nyöszörögve, miután megfordultam.

- Hogyne hercegnő! Nem gondolod, hogy egy kicsit ellenél kényeztetve?

- Ashton kérlek szépen!- folytatom a fáradt hisztimet.

- Első és utolsó alkalom, de már csak 3 perced maradt!

Forgolódok még egy keveset, majd felülök az ágyban és megtörölgetem a bagolylesőimet. Erőt veszek magamon- nagy szükség van rá- és előveszem az egyenruhát. Kis ideig nézegetem, egy undorral teli sóhajtás kíséretében felveszem. Megkeresem a táskám, kihalászom belőle az órarendemet és a mára szükséges könyvek nagy részét beleteszem. Az ajtón túlról egy kiabálós üzenetet kapok Luke- tól, hogy hozzak váltó cuccot ne ebben keljen még végig szenvedem a délutáni tanulást is- már ha kapunk valamit-. Miután minden rendben van a táskámmal megyek le a konyhába, ahol éppen Ash kap magára egy pólót, Luke eszik- ami viccesen néz ki, mert úgy próbál táplálkozni, hogy ne szórja le a fehér ingjét-. Ehhez a kétfős társasághoz csatlakozom. Előveszek egy csészét és megtöltöm kávéval, na meg egy kis tejjel. Az egyik polcról leveszem a müzlit, hozzá egy tálat meg egy kanalat, majd Lucas mellé ülők.

- Na, végre itt a mi kis hisztis hercegnőnk! Nem gondolod, hogy egy kicsivel laktatóbbat kellene enned? Nekem nehogy rosszul legyél!- kezdi testvéries vérszívással és folytatja az apáskodásával.

Néha zavar, hogy inkább apám szerepét tölti be, mintsem a bátyámét, de ebből tudom hogy szeret és törődik velem. Hihetetlenül sokat köszönhetek neki. Először is ott van az, hogy elhozott abból a pokolból és evvel minden kiváltságát elvesztette az anyagi gondok nélküli élethez. Neki fontosabb volt a húga biztonsága, mint az egyetem, sportkocsik, nyaralók, házak. Hát a mai világban nem tudom ki tud ezekre nemet mondani. Másodszor pedig hihetetlen, hogy a srácok itt lakhatnak. Most őszintén melyik apa vagy báty hagyná jóvá, hogy a tini lány a fiú barátaival éljen együtt? Ashton a legcsodálatosabb ember és nem csak az itt megemlített csekély lista miatt...

- Nem lesz semmi baj, ha meg még is Luke ott lesz egy szendviccsel.- gyerekesen Ash- re nyújtom a nyelvem.

- Inkább ne legyen semmi!- kócol össze, evvel eszembe jutatva, hogy meg kell fésülködnöm.

Gyorsan magamban tömöm a kaját és a fürdőbe megyek szétszedni a szénakazlat a fejemen. Fogat is mosok, ami egy kisebb kihívás ebben a rendetlenségben, azt hiszem nem ártana rendet rakni és nem csak itt. Meg is van az esti program, juhé! Utálok takarítani és a fiúk sem lelkesednek érte, ezért is egy disznóól az egész ház. Sietősre fogom a formát, mert a drágáim már várnak rám a kocsiba. Ash vezetési tempójával a húszperces gyalogutat megtesszük öt- tízperc alatt, így időbe beérünk.

- Örök hála bátyus, köszi a fuvart! Majd késő délután megyünk!- hajolok be az ablakon és adok egy puszit neki.

- Rendben. Viselkedjetek és befelé, mert elkéstek! Sziasztok!

- Szia!- köszönünk egyszerre.

Luke ma egészen csendes, nem tudom eldönteni, hogy ez adjon aggodalomra okot vagy csak szimplán korán van még neki. Egyenesen a biológia terem felé megyünk, ahol értelemszerűen az első óránk lesz. Szeretem ezt a tantárgyat, érdekes. Beülünk a helyünkre, ami az ablak melletti első pad. A többiek megszívták, mert Luke eléggé magas, de nekem muszáj elől ülnöm, mert nem látnék semmit.