Anonym Feelings

3. Fejezet ~ Gyerekesek~ (2/2)

- Pont annyit tudok, mint te! Keressük meg őket, telefont szerintem úgy se hallják vagy nem tudnák felvenni.

Helyeslően bólint és elindulunk a bódék felé. Közben nézelődünk mit lenne érdemes kipróbálni. Hirtelen megtorpanok.

- Luke, Luke, Luke... awww, nézd mennyire húsi kis plüsscica, és... és... és kék szeme van, kell! Luke!- rángatom a kezét, a szemeim csillognak, visítok, mint egy három éves.

- Nyugodj le! Nem kapod meg! De cuki vagy!- úgy röhög ki, ahogy Én az előbb Őt.

- Khm... köcsög!- mormolom.

- Mondtál valamit?

- Nem!

- Jó, mert én is úgy hallottam.

Folytatjuk tovább a keresést. Öt perc után meg vannak, Mikey-t rángatják ki a -pofátlanul drága- büféből. Miután lenyugtatjuk, hogy kap majd popcornt meg vattacukrot, leülünk- ne hogy azt higgyétek, hogy padra- és megbeszéljük hogyan tovább. Úgy döntünk, először felülünk mindenre amire érdemes, aztán jöhetnek a célba dobós, bódés játékok. A szellemkastélyt kifejezetten nem élvezem, alapjáraton nem lenne vele gondom, de a fiúk állandóan ijesztgetnek. Visszakapják ugyan is, egyik helyen eltűnők. Annyira jó nézni a kétségbeesett fejüket, hogy azt hiszik elvesztem. Keresésemre indulnak, haha most megkapják. Előbújok, hangtalanul utánuk osonok és Calum hátára vetem magam. Elesünk, kiröhögöm őket a fejük miatt. Felpattanok, leporolom magam és ártatlanul mosolygok. Kapok egy szép kis fejmosást, de megyünk tovább. Luke megállít minket, hogy várjunk itt, mindjárt jön. Kivételesen nem ellenkezünk. Nézelődni kezdek... kár. Egy családot pillantok meg. Apuka, anyuka, kisfiú és egy kisebb lány. Annyira boldogok... hiányzik. Ilyent én soha nem éltem át, Ash-t elhozták, de engem mindig valahová lepasszoltak. De jó, hogy egyik percről a másikra így el tudják baszni a kedvem. Megfeszül a testtartásom. Calum gondolom kiszúrta, mert mellőlem elém kerül.

- Jól vagy?- nemlegesen megingatom a fejem.

Átölel és eltakarja előlem azt a pontot, amire meredtem. Mély levegőket veszek, hogy lenyugtassam magam. Tetszik Calum parfümje, nyugtató. Nem enged el és én se őt, ez így most pont jó, ez kell ahhoz, hogy ne essek vissza.

Picit elhúzódom tőle.

- Jobb?- néz rám mosolyogva.

Megkeresem azokat a szép nagy barna szemeit, belenézek, elmosolyodom és válaszolok neki egy igennel.

- Itt a baszott macskád!- süvít el mellettünk valami.

Feladó irányába nézek, Luke dühösen siet a vakvilágba.

- Ez mi a faszom volt?- nézek a srácokra.

- Hát... nem tudom. De ezt szerintem hozzád akarta vágni.- adja Ash kezembe a plüsst.

- Remek! Mit tettem már megint? Mi legyen?

- Nem! Nyugodj le! Elgurult a gyógyszere vagy fáradt! Menny utána és beszéljétek meg, mert ennek nem lesz jó vége! Otthon találkozunk, addig ne is gyertek míg ezt nem oldottátok meg!- Calum tudja mire kezdtem gondolni, de igaza van.

Ez nem maradhat ennyiben, mert valami szarul fog elsülni. Miért kell ezt csinálnia? Veszek egy nagy levegőt és utána indulok, vagyis arra amerre hiszem, hogy ment. Húsz perc keringés után úgy döntök felhívom. Első hívás, nem veszi fel, másodikat kinyomja csak úgy ahogy a következő tízet. Ha megtalálom az első dolgom az lesz, hogy kap egy taslit. Rám ne nyomja ki a telefont! Tizennegyedik próbálkozás: Jelenleg a hívott szám foglalt!

Remélem valamelyik sráccal beszél. Tárcsázom Ashton-t.

- Tudod hol van ez a barom?- köszönés nélkül, idegesen támadom le a kérdésemmel.

- Nem...

- Köszi!- csapom le a telefont.

Hallgatok a megérzésemre és ki megyek a vidámparkból öt utcával arrébb kiszúrok egy sötét alakot egy padon. Oda megyek, közvetlen előtte állok meg. Lassan emeli fel fejét, ahogy rájön, hogy én vagyok feláll és elindul.

- Nem Lucas ezt nem fogod megcsinálni! Nem fogsz elmenni a baszott nagy semmibe a problémáiddal! Visszafordulsz a rohadt szép kék szemeiddel és elmondod mi a szar bajod van és mi a francot csináltam megint!- üvöltök utána.

Soha nem hallott mérgesen üvöltözni, nem is szeretne ezek után! Visszafordul, szemei világítanak a sötétben.

- Jó hogy nem azt mondod még én vagyok a szar alak! Egyszerűen betelt az a kibaszott pohár! Hm, soroljam mit tettél? Kezdjük avval, hogy reggel rohadtul megbántottál. Ennyire nem bízol bennem? Komolyan nem voltál képes elmondani mi a franc bajod volt. Bezzeg a drágalátos Calum barátunk tudja.- megvetően felnevet.

- Elég baj hogy tudja! Nem kéne neki se tudnia! Igen, úgy van hibáztass még. Egyéb bajod van még velem, mondjad!

- Hmm, köszi hogy kicsit se finoman közölted velem a csúszdánál, hogy unsz! Baszki pedig már majdnem elmondtam...és még most is... Jah, és ezt a meghitt ölelkezést Calum-mal, sajnálom hogy megzavartam. Áh, dehogy! Legalább mondtad volna el, hogy szereted!

- Oké, mi a franc bajod van? Egy nem azért nem mondom el mi van mert nem bízom meg benned, csak nem akarom hogy bárki is tudja! Én hülyeségem elég ha én tudom, Calum csak rosszkor volt rossz helyen! Csúszdás eset pedig egy játék volt, mi a szarért reagálod ennyire túl? Nem tudtam, hogy akarsz valamit mondani, de rajta mondjad ha annyira fontos! Igen szeretem, de nem Őt, egyszerűen a haverom! Fel tudod ezt fogni?- már nyugodtabbak a viszonyok.

- Nem fogom elmondani, nem itt és nem ebben a helyzetben. Ott is hiba lett volna elmondani! Nem érted, hogy nekem ezek mind szarul esnek? Úgy érzem elveszítelek, elveszítem a legjobb barátomat. Olyan mintha Calum elvette volna a „legjobb barátnak"-mutatja a macskakörmöket- járó helyet. Szar!- ül le a padra, sokkal nyugodtabb, mint volt.

Leülök mellé, picit csendben maradok. Végre elmondta mi is a baja igazán. Elgondolkodom, igaza van.

- Ne haragudj! Calum soha nem fogja átvenni a helyed, te vagy a legjobb barátom, te voltál ott mellettem mindig. Sajnálom, szándékosan nem bántanálak meg! Sze...

- Te se rám, túlreagáltam mindent. Mi sze?