Anonym Feelings

16. Fejezet ~Mondjuk el~ (1/2)

  - Elmegyünk egyet sétálni?- vetem fel a hirtelen támadt ötletemet, evvel megtörve a meghitt csendünket.

- Komolyan most akarsz sétálni menni?- egyik szemöldökét magasba emelve fürkészi az arcomat, gondolom valamiféle utaló jelet keres arra, hogy viccelek.

- Teljesen komolyan gondoltam. Miért?

- Nem rég közölted, hogy az anyád kiakar nyírni, erre te késő este sétálni akarsz, holott a sötétséget sem szereted, minden rossz horror film így kezdődik.

- Ne akadj fent a részleteken drága. Ezek így is vannak, de Te velem lennél. Csak egyedül nem szeretem a sötétséget, anyám még ha kint is bóklászik, mint valami holdkoros akkor sem ártana nekem mások jelenlétében, biztosan nem. És nem egy rossz horror filmben vagyunk, hanem az életünkben, ami szerintem eléggé jó.- mosolygók rá és felhúzom az ágyról.- Na akkor mehetünk?

- Oké, de nem hinném, hogy egy boxerben és pólóban kéne mennem, ahogyan neked sem a pólómban és egy pizsama rövidnadrágban.- arcára egy hatalmas vigyor költözik.

- Mondasz valamit, tíz perc és itt vagyok!- egy vigyor kíséretében nyomok Hemmo ajkaira egy gyors puszit, és már ott sem vagyok.

Magamra kapok egy rövidnadrágot és egy Nirvana-s topot, majd visszamegyek Luke szobájába, hogy onnét indulhassunk. Amint elhagyjuk a házat, Lucas máris faggatózni kezd.

- Hová megyünk?

- Nem tudom, csak úgy sétáljunk.

Egy ideig csak csendben lépkedünk egymás mellett. Mindketten elvagyunk merülve a gondolatainkban. Nem tudom, hogy helyes döntés volt beavatni Luke-ot, még ha ezt nagyvonalakban is tettem, viszont az tény és való, hogy kicsit felszabadultabban érzem magam, így hogy valaki tud erről...

- Ashton, hogy-hogy nem kérdezett erről az egészről semmit?- a kérdése a semmiből jött.

- Nem tudom, de nem is érdekel. És különben is, ha kérdezett volna, akkor sem mondtam volna semmit sem. Vele mindig kedvesek voltak és szeretetteljesen bántak vele, nem akartam, akarom, hogy a jó emlékei a szüleikkel szerte foszoljanak és valami olyant képzeljen bele, ami nem is úgy volt.

- Igazad lehet.- kezeinket összekulcsolja.- Jut eszembe, a Karácsonyt nálunk töltöd, illetve töltitek?- tereli a témát, ami jó.

- Nem igen beszéltünk erről. De ha szívesen láttok, akkor szerintem igen.

- Persze. Anyu már meg is vette nektek az ajándékokat.

- Basszus!- állok meg hírtelen.

- Mi az?

- Teljesen kiment a fejemből, hogy még senkinek nem vettem semmit! Eljössz velem valamelyik nap?

- Persze, még nekem is van mit beszereznem.

Egy félórás séta után haza indulunk és eltesszük magunkat holnapra.

Be kell vallanom reggel kialvatlanul térek magamhoz. Az éjszaka folyamán nem sokat aludtam, inkább pörögött az agyam. De amint eszembe jut min is, azonnal feldobott állapotba kerülök.

- Pikachu téged választalak!- ugrok be Luke ágyába, abban reménykedve, hogy ez elég az ébredéséhez.

- Bolond!- nyöszörög, majd fejére húzza a párnáját.

- Pikachu még mindig téged választalak!- kezdem el tolni, végül sikeresen le is lököm.

- Látom nem bírsz magaddal! Máskor kedvesebb ébresztés kérek!- fonja karba kezeit a földön ülve.

- Előfordul, tudod. Majd meglátom, mit tehetek!- kacsintok rá.- Viszont hagylak készülődni, ja és jut eszembe suli után el kéne akkor menniünk vásárolni szóval úgy készülj!- s már ott sem vagyok.

Magamra veszem az egyenruhámat, bepakolom a mára szükséges tanszereket, a megtakarított pénzem és már a konyhába is vagyok, hogy megigyam a szokásos adag kávémat és bekapjak néhány falatott.

- Szerintem, erre neked nincs szükséged!- veszi ki a kezemből Luke a bögrémet.

- Oh, dehogy is nem! Ha életben akarsz maradni leteszed az asztalra és hátrálsz két lépést.- összeszűkült szemekkel nézek rá.

- Jó-jó!- nevetve leteszi és felemelt kezekkel hátrál egy kicsit.

Ő is megreggelizik és már indulunk is.

- Ma mitől vagy ennyire zakkant?

- Nem aludtam sokat, gondolkoztam és számoltam.

- Mindig is tudtam, hogy a matektól megőrülsz.- ölti rám a nyelvét.

- Fogd be csillagvirágocskám!- nevetem el magam.

- Komolyra váltva a szót, mit számoltál és min gondolkoztál?

- Csak azt, hogy lejárt a három hónap.- molyosom még nagyobb lesz, már ha ez lehetséges.- És el gondolkoztam az érzéseimen.

- És?- megáll és magával szembe fordít.

- Mi és? Nem egyértelmű?- mutatok végig magamon.

- Nem teljesen.

- Boldog vagyok, végre szinte minden olyan mint régen és rájöttem mennyire is szeretlek.- Luke szemei valósággal felcsillannak.

- Én is szeretlek hercegnő!- csókban forrunk össze.

*

Suli után ahogyan megbeszéltük, vagyis kijelentettem vásárolni megyünk. Liz-nek könnyedén találok ajándékot és Luke-ot is kisegítem, hogy mit válasszon az anyukájának. Én egy pár ezüstös fülbevalót választok neki, Luke pedig egy elegánsabb karkötőt. A többi fiú ajándékával már meggyűlik a bajom, de végül csak találunk mindenkinek valamit. Andy-nek egy csodás motor makettet, Jack-nek és Ben-nek közösen egy-egy órát veszünk. Ashton-nak egy pár egyedi dobverőt, amibe vésettem egy aranyos szöveg, Mikey is hasonlót kap, csak ő capoval. Calum-nak egy bandapólót és egy hozzátartozó CD-t veszek. Természetesen Luke ajándéka várat még magár, de neki is már kinéztem valamit, majd visszajövök érte.

Ajándéktáskákkal felpakolva haza indulunk, otthon pedig jó helyre rakjuk őket, hogy a fiúk ne találják meg. Miután az elrejtésel végzünk átmegyünk Luke-ékhoz tanulni. Liz már nagyon hiányolt és leszidott, hogy közel egy hónapig nem voltam itt és még a telefont sem voltam hajlandó felvenni nekik. Bocsánatot kérek, de nem kezdek mentegetőzni, sem magyarázkodni.

- Ki mondja el Ashton-nak?- kérdezek rá, hazafelé tartva.

- Te bátyád!

- Jó akkor közösen fogjuk, ha nem élőhalott állapotban lesz.

- Megbeszéltük.

--------------------------------

Sziasztok!

Köszönöm szépen a csillagokat!

Ne haragudjatok, hogyha rövid a rész. Remélem azért tetszett.

Puszi: DoDurville