Anonym Feelings

7. Fejezet ~ Kezdődik... ~ (1/3)

Heves kopogásra ébredek.

- Jobb lesz, ha felkelsz onnét Do!- hallom kintről Calum hangját, de esélytelen hogy felfogjam.

Olyan jó itt és így. Igen, pontosan addig, míg Ash dühösen ki nem nyitja az ajtót. Beismerem, az ő helyében én is mérges lennék, de akkor sem akarom, hogy Luke elengedje a derekam.

- Do, tünés kifelé innét, most! Később beszélünk, kaja a pulton.- Ashton hangja eléggé hűvös.

Calum jön utánam, tudom mi következik most.

- Oké, miről maradtam le? Összejöttetek talán?- húzogatja a szemöldökét.

- Hülye!- vágok hozzá egy párnát.- Semmi nem történt. Nem tudtunk aludni, kávéztunk és ettünk egyet. Aztán beszélgettünk meg énekelt. Ennyi volt, csak a haverom, felfogod végre.

- Felfogni felfogom, de nem értem meg. Mindegy nem fogok megint ezen veszekedni veled. De olyan husikák voltatok!- ölti ki a nyelvét, mire a másik párna is eltalálja.

- Fogd már be!- nevetek.

- Csak nem idegesít?

- De és ha folytatni szeretnéd, jelzem elfogyott a párna, de találok mást, amit hozzád vágjak.

- Pedig cukikák voltatok, bogyókáim!

- Thomas a gőzmozdony, elég lesz!- ugrok a hátára.- Éhes vagyok, leviszel a konyhába?

Lent Mikey csücsül és amikor belépünk sejtelmesen kezd mosolyogni.

- Meg se szólalj!- nézek rá mérgesen.

Cal letesz, én elveszek egyet a bátyám által készített palacsintából és leülök Mike mellé. A két srác addigra sem kerül elő, mire mi végzünk a reggelivel. A megmentett pár darab palacsintával Luke szobája felé megyek. Meglepően csend van, így bekopog és engedély után be is megyek. Amint meglátja mit hoztam neki, felpattan és kikapja a kezemből. Nem törődik a kulturált étkezéssel, csak magába tömi.

- Luke, elmegyünk ruhát venni útban hozzátok?

- Gyere ide!- hangja ijedt.

Oda megyek elé, kézfejét homlokomra teszi.

- Te lázas vagy, hogy ruhát akarsz venni?

- Nem, még nem! De ha beteg leszek, az miattad lesz és ápolni fogsz!- öltöm rá a nyelvem.- Akkor eljössz velem?

- Ki nem hagynám, de akkor menny készülődni!

- Igen is kapitány!- ugrálok ki vidáman a szobájából át a sajátomba.

A birodalmamban Ashton vár karba tett kézzel. Ó, jaj!

- Ülj le!- nem szeretném még jobban kihúzni a gyufát, így eleget teszek a kérésének.- Mi a franc történt itt?

- Semmi.

- Én azt nem nevezném semminek, hogy reggel Hemmings ágyából szedlek ki. Szóval mi folyik itt?- hangját kicsit feljebb emeli.

Veszek egy mély lélegzetet, hogy visszaszorítsam a kikívánkozó ideges hangomat.

- Ashton, figyelj rám, legutóbb még te akartad és te mondtad, hogy inkább Luke- kal legyek együtt, mint egy számodra vadidegennel. Akkor most mi van? Amúgy meg, nem hinném, hogy a szerelmi életem minden mozzanatát meg kéne osztanom veled. Luke csak a legjobb barátom, ennyi. És ha tudni szeretnéd mi történt csak annyi, hogy nagy vihar volt, te aludtál és tudod nagyon jól, hogy ilyenkor nem maradok egyedül. Nem akartalak felkelteni, mert tudom szükséged van a pihenésre. Ő fent volt. Ha Mikey-t vagy Cal-t találom lent, akkor valószínű, hogy ott találsz reggel. Remélem megnyugodtál.

Nem válaszol, csak egyszerűen kisétál. Ez után nekifogok az eredeti tervemnek. Egy fehér topot, fekete-fehér csíkos hosszú ujjút világos koptatott nadrágot és egy egyszerű tornacipőt kapok magamra. Majd Lucas ajtaján dörömbölők.

- Lukey egy picit odaadod a telefonodat!

- Persze, még meg kell csinálnom a hajamat. Látom, te gyorsan megoldottad.- céloz az oldalra font hajamra, majd a kezembe nyomja a készüléket.

Megnyitom az SMS ikont, megkeresem Andy számát. Nem vagyok köcsög, így nem olvasom el az üzeneteket, viszont írok neki.

„Szia Andy! Do vagyok! Bocsi, de lehetne egy hülye kérésem? Húznál fel Darth Vader-es maszkot és mondanád Luke-nak, hogy Luke én vagyok az apád? Légyszi, szeretném látni a reakcióját :D"

„ Szia Do! Szóval te is jössz?! Semmi akadálya ;) Várunk titeket puszi"

Gyors kitörlőm a két üzenetet megnyitom a fényképezőt és elkezdek hülye fejes képeket csinálni, majd lezárom. Pont készen is lett.

*

- Luke tedd már le azt a fehérneműnek nem nevezhető rózsaszín vackot!- nevetve csapok a kezére.

- Most mit izélsz? Jól állna... ötünk közül valakinek biztosan.

- Ne, Luke ezt ne!- olyan szinten kezdek el röhögni, hogy folynak a könnyeim és a fél bolt rám figyel.

- Tudom, hogy vizuális vagy, de akkor se képzelj el engem ebben a bolt közepén!- kezd el hisztérikusan nyávogni és a kezével gesztikulál.

- Hát most mért ne? Neked tök jól állna, de Mikey-n...

- Hm, mondasz valamit vegyük meg?!

- Ha nagyon szeretnéd felőlem, de te fogod hordani!

- Megbeszéltük!- végre ő is kiadja a benntartott nevetést és a kosárba teszi.

- Ow, nekem az tetszik!- kezdem el magam után húzni.

Leemelek egy hangjegyes nyakkendőt és a kosárba teszem, mire értetlenül néz rám.

- Ne nézz, tök jól fog kinézni a sexy fehérneműddel együtt.

Megrázza a fejét és a ruhák felé húz engem. Én az egyik sort nézem ő a másikat. Én kettőt találok, amit hajlandó vagyok felpróbálni Lucas pedig vagy ötöt nyom a kezembe. A próbafülkékhez megyünk bevonulok a ruhákkal.

- Gyere ki mindben, látni szeretném, ha már velem vásárolsz.

- Oké.

Elsőként egy tűzpiros pántnélküli ruhába bújok, amit Ő választatott.

- Baszki, ebben tuti nem megyek ki! A fogason nagyobbnak tűnt.

- Na, gyere ki!- húzza el a függönyt és nézegetni kezd.- Hm, nem is olyan rövid egy magas sarkúval tökéj lenne.

- Oh, hogy fognád be!- durcásan húzom vissza függönyt.

A következő darabok is valami borzalmasok, már csak egy van hátra, azt pedig biztosan nem veszem fel, úgyhogy nem veszünk ruhát! A kosárba tett cuccokat inkább visszapakoljuk és elindulunk a Hemmings ház felé.

*

- Megjöttünk!- kiáltja el magát.

- Nappali!- érkezik a válasz.

Liz-t csoportos öleléssel támadjuk le.

- Apu?

A háta mögött áll, kezét vállára teszi.

- Luke, én vagyok az apád!- Lucas megfordul és hirtelen nem tudja hová tenni a dolgot.

Persze mi hárman megszakadunk a röhögéstől.