Anonym Feelings

4. Fejezet ~ Hát oké...~ (2/2)

Kémeset kezdünk játszani. Cal legurul- esik- az ágyról az ajtóig bukfencel, óvatosan kinyitja, körbenéz és megszólal. A világ leghülyébb tiszta a levegő jelentésű mondat hagyja el a száját: „Jöhetsz tiszta, mint a baba pelenkája!" Itt gondolkodom el, hogy merjek-e elindulni. Végül is nincs vesztenivalóm. Avval ellentétesen amit mondott, tényleg nincs sehol senki. Hasra vetődünk hang nélkül és a fürdőig szeretnénk mászni, csakhogy elfelejtjük, hogy az lent van mi meg fent. Sebaj, nem esünk túl nagyot. Calum puha, plusz pont. Gyors felpattanunk és a fürdőbe szaladunk, magunkra zárjuk az ajtót és várunk egy keveset felébred-e valaki. Az Én öklöm az Ő szájában van az Ővé pedig az enyémbe, hogy ne töltsük meg házat a röhögésünkkel. Picivel később felkapcsoljuk a villanyt. Sötétke megkeresi a fertőtlenítőt és az utált ragtapaszt. Megfogja jobb kezem, megnyitja a meleg vizet és a folyó víz alá nyomja. Ez rohadtul csíp és még csak víz. Kimossa a sebet, vastag alvadt vértakaró eltűnik és újabb van keletkezőben. Elzárja a csapot, jódos cuccal bekeni, ami meglepően jobb mint a víz. Rárakja a ragtapaszt és kiadja az utasítást, hogy ezen túl ne nagyon érje víz. Újra felvesszük a kommandós pozíciónkat. Még jó, hogy felfelé nem tudunk esni. Szobanövények hűtőt fosztanak hadműveletet iktatunk a megmásszuk a lépcsőt szobanövényként hadművelet előtt. Én valami csokiszerűséget keresek meg valami sósat. Az összevadászott cuccot a pultra teszem és megnézem Cal hogyan halad. Éppen a mikrót szeretné elhozni, de szólók neki, hogy inkább hagyja itt. Szerencsére hallgat rám és inkább valamivel laktatóbbnak nevezhető ételeket vesz ki hűtőből. Felpakolva megyünk vissza a szobámba. Lepakolunk az asztalra és körül üljük.

- Na, most mi legyen?- nézek rá.

- Hmmm... kérdezz-felelek, valami társasjáték, zene?

- Keresek társast és zene, de csak halkan, ne ébredjenek fel. Ash megöl ha felkeltjük, holnap dolgoznia kell.

Előszedem a szekrényből a monopolit. Felállítjuk a különleges szabályokat. Aki hatost dob annak kell felelnie egy kérdésre, persze ugyan úgy lelépheti azt, ha válaszol. Szétszedi a játékot, addig én bejelentkezek a gépen és rakok be zenét: Def Leppard, Skillet, Alice Cooper, Green Day, Iron Maiden, KISS, Misfits, Slipknot stb. dalai szerepelnek a lejátszási listán, persze az ébredési hangosság alatt maradunk. Megfogom a csokit és leülök vele, Cal-lal szembe. Elosztom és várom, hogy kezdjük. Minimum negyed óráig senki nem dob hatost, de végül megtöri ezt a sort.

- Na drágám, hmm...hol osztogatták a lila foltot? Na jó, komolyra váltva a szót, milyen tetkód lesz holnap?

- Most komoly, hogy csak ennyi? Am az ABC parkolójában. Egy toll a kulcscsontomon.

Folytatjuk a játékot. Újabb öt perc után én dobok egy hatost. Félelmembe azonnal a chipes zacskóba bújok. Nem akarom, hogy kérdezzen, mert két dolgot is van amivel most nem szeretnék foglakozni.

- Amíg tömöd magad kérdezek. Feltélezzük...- aj, rosszul kezdődik.- Luke beront az ajtón, mit csinálnál?

- Pff, ne fesd az ördögöt a falra. Valószínűleg semmit, ha balhézni kezdene leállítanám, ha meg nem bírna aludni befogadnánk.

Gyorsan megunjuk, eszünk egy keveset és piszkálni kezdjük egymást. Nem kéne, nagyon nem! Keze már megint a számba kerül, miközben sikítani próbálok ugyanis leöntött. Óvatosan elenged, én meg mint aki ennyiben hagyja leülök a székre. Elkezdek játszani a mustáros flakonnal, majd egy óvatlan pillanatban a fejére és a pólójára nyomom. Viszont ő felsikít, és nekem esik. Ölel, a nyakamba nyomja a fejét evvel engem is összemustároz.

- Csit! Valaki jön! Búj az ágy alá!- szólalok meg.

- Meg még mit nem! Majd bújok, ha te is!... Te szórakozol? Nem is jön senki.- két perc várakozás után esik le neki, hogy tényleg csak viccből mondtam.