Anonym Feelings

10. Fejezet ~ Hétvégi kirándulás ~ (1/2)

 - Srácok valaki nem látta a kék táskámat?- járkálok egyik szobából a másikba az említett tárgyat keresve.

- Köszönöm, hogy ennyire segítőkészek vagytok!- jegyzem meg szarkasztikusan egy szemforgatás kíséretében, ugyanis senki nem méltatott válaszolni.

Nagy nehezen megtalálom a táskát a konyhaszekrény tetején. Tőlem ne kérdezze senki, hogy került oda. Nagy küzdelmek árán leszedem, erre mit találok benne? Hát két üveg nuttálát, és két zacskó gumicukrot. Nem veszem ki belőle, hanem avval együtt megyek vissza a szobámba, hogy bele tudjam pakolni a hétvégére szükséges dolgokat. Holnap reggel indulunk a kirándulásunkra, amit Calum intézett nekünk múlthéten. Mondanom se kell most az egész ház a feje tetején áll és mindenki mindenkivel kiabálva kommunikál, hogy hol van ez, hol van az és hogy szerintünk mit kell vinni. Nagy nehezen mindenki sikeresen belefér egy táskába és azokat be is pakoljuk a kocsiba, nehogy elmaradjanak. Következő állomásunk az alaksor. Összeszedünk három akusztikus gitárt, egy cajont és pár gitártartozékot- amiről gőzöm nincs mire jó-, majd ezeket is betesszük a kocsiba.

- Oké, most már csak kaját kell pakolnunk.- terel mindenkit a konyhába Ash.

Miután ezt is elintéztük megyünk is aludni.

Reggel Ashton ébreszt, hogy segítsek felkelteni a fiúkat. Félálomban megyek át Luke-hoz, hogy felverjem az álmából.

- Lucas ébredj.- rázom meg finoman a vállát.

Hirtelen kezem után kap és behúz maga mellé, fejét a nyakam hajlatába fúrja, haja csiklandozza a bőrömet.

- Szóval Lucas? Ezt megjegyzem ám!- hangjában a reggeli rekedtsége mellett egy kis játékosság is van.

- Engedj el és kelj fel, mert ennek nem lesz jó vége.- mondom ki, amit az eszem diktál, de szívem szerint így maradnék még egy ideig.

Tengerkék szemeit rám emeli és úgy néz rám, mint mikor egy gyerektől akarod elvenni a cukorkát. Nem tudok ellenállni neki, így megcsókolom.

- Most már mehetsz!- mosolya olyan, mint egy jó lakott óvodásé és elenged.

- Na kösz!- ülök fel.- Kapkod magad!- hagyom magára.

Visszatérek a szobámba magamra kapok egy egyszerű fekete nadrágod, egy fehér sima pólót rá pedig egy cipzáras kapucnis pulcsit. Kezemre felkötöm a bandanát és elindulok megnézni ki hogyan áll. Már mindenki a konyhában issza a kávéját és reggeliznek- Mike kivételével, Ő nem eszik reggel-. Hemmo kezembe adja a bögrémet és bocsánatkérő tekintet küld felém, cserébe pedig egy szemforgatást kap. Nem haragszom rá és nem is sértődtem meg, de ha annyira nem ismer, hogy ezt tudja akkor csak higgye ezt. Amint végzünk és indulnánk Calum eltűnik és egy pokrócheggyel tér vissza. Berakjuk a többi cucc mellé. Luke kiharcolja, hogy vezethessen. Cal bediktálja a GPS koordinátákat és indulunk is. Hátul tök jól elszórakozunk Mikey-ékkal, míg a drága bátyám Lucas idegeire megy a dirigálásával, ami teljesen felesleges. Michael gyenge pillanatában elkezdi rágcsálni a hajam.

- Fúj, Michael ne edd meg a hajam! Fúj, fúj ez tiszta nyál! Valaki szóljon rá!- csapkodom a mellettem ülőt, aki nem hajlandó abba hagyni végül Calum segít rajtam.

- Esküszöm, hogy ti nem vagytok normálisak, mire vállalkoztam én?- Ash gyengéden a kesztyűtartóba veri a fejét, a többiek csak nevetnek, míg én undorral piszkálgatom a nyálas tincset.

Ezen esemény után, szerencsére már nem kell olyan sok időt mellette töltenem. Megérkezésünket követően, nem törődünk a kipakolással, inkább előbb felfedezzük a házikót. Belépve egy hatalmas tér fogad minket, ami a nappalinak felel meg. Jobb oldalon egy kandalló van, mellé bekészítve egy kisebb farakás. Szemben vele egy barna kanapé van alatta szőnyeggel- amely majdnem elér a tűzrakó helyig- rajta pedig egy kisebb dohányzóasztal pihen. A falat körbe fényképek, festmények díszítik. A helyiség baloldalán egy boltív alatt egy kisebb, éppen csak a szükséges dolgokat tartalmazó konyha terül a szemünk elé, innét vezet felfelé a falépcső. Az emeleten egy mosdó és három szoba van. El is felejtettem említeni a lentről szemünk elé táruló erdei kisösvény látványát, amit egy tolóajtó közvetít. Egyszerű, de mégis csodás helyet sikerült szereznie a Hood családnak. Bármennyibe is fájt nekik, megérte. Körbejárást követően behordjuk a csomagjainkat.