Anonym Feelings

5. Fejezet ~ Party...~ (2/2)

Elkiáltja magát, hogy megjöttünk. Ő elvonul bepakolni, engem meg az apukájára hagy.

- Na mesélj, mi történt! Mi csináltatok ennyi ideig ti ketten?- amint eltűnik Luke, Andy kezdi a kifaggatásomat, mint valami pletykára éhes tini lány.

- Nem sértésként, de benned egy tini lány veszett el! Kombinálni és kíváncsiskodni tudsz úgy. Sétáltunk, lélegeztünk, beszélgettünk.- többit inkább nem mondom el.

- Most komoly nem volt semmi?- teszi a szája elé a kezét és úgy csinál, mint akit ledöbbent ez a hír.

- Andy, halál komolyan nem volt semmi! Mi lett volna? Azt várod, hogy valamelyikünk holtan jöjjön vissza, vagy mi?

- Ti lányok, semmit nem vesztek észre... El kell beszélgetnem, majd a legkisebb fiammal. Az kellene még!

Ez az ember teljesen kész van, elkezd valami pofákat vágni, én meg nem bírom tovább. Ez az utolsó csepp a pohárban, elröhögöm magam. Ő értetlenül néz engem és nem érti miért vergődőm úgy, mint egy partra vetett hal és rákezd a nevetésre ő is.

- Ti mit műveltek?- kérdezi Liz és Luke egyszerre.

Mi csak egy fejrázással tudunk reagálni. Mély levegőket veszek, hogy lenyugodjak, de reménytelen. Luke megragadja a csuklóm- ouch- felhúz és kijelenti, hogy mi most távozunk. Megölelem Andy-t és Liz-t, ezt Luke is megteszi és indulunk is. Ahogy távolodunk az ajtótól, azt hinné az ember, hogy el fog múlni a röhögés, de nem, nagyon nem. Lucas kérdően méreget. Ezen is nevetek, szerintem sok volt a mai nap, nagyon.

- Oké. mit szívtatok apámmal?

- Uh, azt te nem akarod tudni. Kemény cucc, oxigénnek hívják. Halálos, pár hal és vízi élőlény már belehalt!

- Na, jó hagyjál! Fáradt vagy, jól gondolom?

- Nem is tudom, ki fárasztott ki.

Végig „veszekedjük" az utat hozzánk.

- Megjöttünk!- üvöltöm el magam, de válasz nem érkezik, helyes.

Felkísérem Hemmo-t, nehogy megegyék a szekrény szörnyei. Kipakol, majd leráncigálom az alaksorba Mario-zni. Felkapcsolom a villanyt és a srácok egyszerre ugranak elő „Boldog Szülinapot!" ordítva. Letámadják és agyon ölelgetik. Nagyon meg van lepődve.

- Jaj, srácok köszi! Ki találta ki ezt az egészet?- néz körbe.

- Nem egyértelmű, hogy Do?! Tényleg, mielőtt lenyakazna, kapsz valamit!- válaszol Calum, elsétál és tortával jön vissza.

E közben Mikey tesz fel zenét, és mindenki kezébe nyom egy pohár wiskey-t. Koccintunk Luke-ra, majd neki esünk a tortának. Gyors eltűnők Luke ajándékáért. Ash ki fog nyírni, ha megtudja mire szórtam el az eddig összegyűjtött pénzem nagy részét. Úgyse tudnék vele mit csinálni, így legalább lesz valami haszna. Egy kék pingvines dobozba tettem bele. Remélem tetszeni fog neki. Óvatosan felveszem a dobozt és visszaindulok.

- Luke!- ordítom túl a zenét.- Boldog szülinapot te bolond! Remélem tetszeni fog!- nyomom a kezébe az ajándékát.

Leül, ügyelve szedi le a masnit és felnyitja a tetejét.

- Do, ezt nem hiszem el! Köszönöm, imádom, imádlak!- teszi le az újdonsült fehér-fekete fender telecaster-ét.

Kapok egy hatalmas puszit és egy nagy ölelést...

Luke, Calum, Mikey, Ash és Jack egybetömörülve beszélgetnek, én a kanapén ülő Ben-hez csatlakozom, aki szerintem eléggé felöntött a garatra.

- Szia! Mi a helyzet?

- Szia! Nagyon nincs semmi. Veled?

- Azt hiszem, szerelmes vagyok!- ezért nem iszom, mert gátlástalanná és túl őszintévé tesz, na meg a többiről nem is beszélve.

Kivételes alkalom, a saját tizennyolcadik szülinapon sem ittam.

- Na, végre lépett az öcsém és bevallotta, hogy odáig van érted?

- Ch, nem csalódtam, te aztán tudod keverni a dolgokat, soha nem is volt ez másként! Miért akarsz összeugrasztani Luke-kal? Talán fáj, hogy neki ilyen barátja van, mint én? Hagyjál engem békén a hülyeségeiddel! Kitaláltad ezt az egészet, hogy oda mennyek hozzá, felhozzam ezt a témát és végleg annyi legyen a barátságunknak, de ebből nem eszel!- felkelek és otthagyom.

Nekem ez a kevés is sok volt, rosszul vagyok magamtól, hogy tehettem meg, hogy alkoholt iszom. Első és utolsó alkalom volt! Kimegyek a kertbe, hátha jobb lesz, de nem éppen. Össze- vissza sétálgatok, csípőmön lévő kéz és a hozzá járó ölelés állít meg.

- Ne legyél szomorú, kérlek! Mi van veled mostanság?

Megfordulok az ölelésében és közelebb bújok hozzá.

- Már nem vagyok! Ne aggódj értem, jól vagyok.

- Akkor gyere be srácok játszani akarnak, tesóim hazamentek.

*

Húh, de régen aludtam már tízig. Keresek tiszta ruhát és a fürdőbe botorkálok. Első dolgom, hogy a tükörbe nézek és hirtelen beugrik minden. Jesszusom, én ezeket kiherélem... egyesével! Egy hatalmas szívás nyom, mellette vámpírfog nyomatok.

- Hemmings, kiheréllek!- vágom ki az ajtót és keresésére indulok.

Ash, tök higgadtan reggelit, ebédet csinál. Szeretem a bátyám testét, jó ránézi, ő rá jutott az összes sportosság, amit abból a génrendszerből össze lehetett kaparni. Mikey és Cal röhögnek.

- Helyetekben nem röhögnék, Mr. Hemmings után ti jöttök!- nézek rájuk mérgesen, mire abbahagyják.

Luke tiszta komás fejjel jön be.

- Kellemes volt arra ébredni, hogy ki akarnak herélni. Mit tettem?

- Ezt!- húzom el a nyomtól a hajam, elmosolyodik és a vámpírfogak még mindig ott vannak.- Miért kellet ezt, hm? Nem tudtad, volna nem teljesíteni ezt a feladatot?

- Drága sárkányom, akkor éppenséggel semmi ki fogásod nem volt ellene, sőt még élvezted is egy kissé szerintem!- mosolyog gonoszan, és a szemfogakat próbálja leszedni, de nem jön össze neki.- Oké melyik gyökér, nem protkóragaszót adott?

- Upsz!- szólal meg Ash.

- Megérdemled, köcsög vagy!- megyek vissza a fürdőbe és elvégzem az eredeti tervemet.

Mire végzek a kaja is kész. Leülünk enni. Mindenki csendben van, kissé feszült a légkör. Utálom, hogy ilyen elviselhetetlen vagyok. Luke kaja után, megpróbálja leszedni a fogakat és szerencsére sikerül neki. Szobájába vonul én meg utána nem tudom, hogy haragszik-e vagy sem, de meg kell beszélni az biztos. Kopogok és egy goromba „Gyere!" után bemegyek. Az ágyon fekszik, leülök mellé.

- Szia, haragszol rám?

- Szia, picit.

- Ne haragudj, teljesen jogos volt amit mondtál, akkor nem hisztiztem, pedig tudtam mivel fog járni. Haragszom magamra, mert ittam és ezt az érzést kivetettem a környezetemre.

- Van ez így! Tiszta fáradt a fejed, szerintem menny aludni! Ne értsd félre, nem akarlak elzavarni, csak tudom milyen vagy, ha nem pihented ki magad normálisan.

- Igen is főnök! És még egyszer bocsi!- adok neki egy puszit és megyek aludni a szobámba.

Oké, miért adtam én neki puszit? Remek, hogy már ezt se tudom kontrolálni. Ezen gondolkodva alszom el.