Anonym Feelings

15. Fejezet ~ Próba~ (2/2)

Menetközben egy kissé lemaradunk a szőkével, hogy kitaláljunk valamit.

- Szerinted mit kellene tennünk? Azt a beszélgetést nem hallhatják meg!

- Uh, mi lenne, ha elmondanánk nekik, hogy felvettük a magánbeszélgetésünket és szeretnénk kitörölni, mielőtt odaadód a kártyát? Hm?

- Ez lenne a helyes. Miért nem jutott előbb az eszedbe?

A beszélgetésünket lezártnak tekintjük evvel, és a többieket utolérve kapcsolódunk be a beszélgetésbe. Éppen Luke be nem fejezett számát elemezik, így én sem hagyhatom szó nélkül, hiszen mint laikus „rajongó" az én véleményem is sokat számít, hogy érdemes- e foglalkozni evvel a számmal vagy mehet a süllyesztőbe.

- Őszintén megmondom, a dallama nagyon szép, és a szövege mélyen megérintett. Viszont ezekkel szemben rossz érzést kelt bennem. De szerintem ne vessétek el ezt a dalt, egyszer talán sláger lesz!- kacsintok egyet.

- Oké, akkor elkezdhetjük megírni a zene alapot dobra és basszus gitárra és a szöveget is fel kell még osztani!- lelkesedik be a dal szerzője.

- Most már elárulhatod ki inspirálta ezt a dalt!- kezdi Luke cukkolását Ashton.

- Elhiheted az égvilágon senki sem.- hazudik, ami érthető is, mert hogy hangzana a következő: „Áh, csak a húgod akivel titokban jártunk, aztán egy hülyeségen összekaptunk, de már minden rendben van köztünk. Ne aggódj!"

Ash csak egy vállrándítással reagálja le a dolgot, én pedig kiengedem a bent tartott levegőmert, mert azt hittem nagyobb faggatózás lesz és mi magunk fogjuk lebuktatni magunkat a reakcióinkkal.

Ashton- nak útközben elmagyarázom, hogy azért léptem le a kártyával, mert bepánikoztam és hírtelen nem tudtam mit kellene tennem. Aztán azt is elmondtam, hogy az ijedségemet az okozta, hogy felvettem a Luke- al zajlott beszélgetésemet és mivel ez csak kettőnkre tartozik, nem akartam, hogy bárki más is meglássa, ezért szeretném elkérni a SD- kártyát és megvágni a felvételt, ami által törölve lesz a beszélgetés, utána megnézhetik. Természetesen megértik és jól kiröhögnek, hogy ennyire szerencsétlen vagyok illetve vagyunk.

Otthon azonnal a szobámba vonulok és magamra csukom az ajtót. Bekapcsolom a gépem, belehelyezem az SD- kártya olvasót, megnyitom a megfelelő programot és várom a betöltését. Amint minden a megfelelően megjelenik a képernyőmön a vége felé tekerem és egészen addig mászkálok a videó sávon, míg el nem érem a kirohanásom pillanatát. Levágom a felesleges részt a többit pedig elmentem, ami közel 2 órát fog igénybe venni, mivel hosszú és jó minőségű. Áramforrása helyezem a laptopom és magára hagyom.

- Kb két óra múlva megnézhetitek.- ülök le Mikey mellé, aki véres küzdelemben van Luke-al szemben valami videó játékban.

- Te most csak ugye szórakozol velünk?- néz rám Ash, kissé kiakadva.

- Miért tenném? Tudod, mindenhez idő kell így ehhez is. Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy 2 perc alatt meg lesz?!

- Ami azt illeti arra számítottam, mert már nagyon kíváncsi vagyok.

- Miért ilyen fontos ez? Ez is csak egy próba volt, nem?- bátyám és Calum összenéznek.

- Egyszerűen csak érdekel, hogyan mutatunk és hogyan szólunk, mert teljesen más visszanézni és hallgatni az egészet mint ahogyan ott lejátszódik és különben sem láttam még magamat így kívülről. Ennyi!

Miért érzem úgy, hogy valamit nem mond el?

- Hát nem állítom, hogy a hangzás a legtisztább lett. Mármint ti jól szólatok, de a kamera mikrofonja nem tudom, milyen minőségben rögzítette a hangotokat.