Anonym Feelings

5. Fejezet ~ Party~ (1/2)

Sziasztok! Elnézést, hogy csak most hozom a részt, de technikai gondjaim akadtak! Sikeresen megoldottam- amint az látszik-. Ezúttal szeretném megköszönni, hogy olvassátok a történetet és a 47 szavazatott. Nem is jártatom tovább a számat, jó olvasást!

________________________________________

Tizenhatodikán felhívtam Luke-ot és felköszöntöttem- nem bírtam ki- és megbeszéltük mikorra mennyek.

Hiányzik már Liz, Andy, Ben na és Jake-ről nem is beszélve, remélem Ők is ott lesznek. Tíz óra van, dél körül kellene érkeznem gyalog jó félórányira van, szóval készülődnöm kéne. Beállok a szekrény elé és gondolkodni kezdek mit is vegyek fel. Az biztos tornacipőt húzok! Szerintem itt az ideje, hogy lecseréljem a csőfarmert. Egy meglapuló fekete combközépig érő csőruhát választok hozzá- valahol ezt is el kell kezdeni- hozzá veszem még a szürkésfekete mellényt, aminek a vállai szaggatottak és a hátulján a Def Leppard bandanév szerepel! Lehet hülyén néz ki, de nekem most ehhez van kedvem. Megkeresem Calum-ot és a lelkére kötöm, hogy 7-re minden legyen kész, nem baj ha mi késünk. Ebből annyit fogott fel, hogy „Hé, rajtad ruha van? Csini húgi!" Még egyszer elismétlem neki az összes fontos dolgot és elindulok.

*

Csengetek és várom, hogy valaki beengedjen.

- Szia!- mosolyog az ajtóból Jack.- Ne csináld!- figyelmeztet, de már készül.

- Szia!- ugrok a nyakába és úgy ölelem át, amit viszonoz.

Kiskorom óta ezt csinálom vele.

- Öcsi, csomagod jött!- indul el velem.- Te kismajom, pedig hiányoztál!- tesz le.

Jack egy picit arrébb áll, nem értem. Gyorsan kapok választ, amint egy nagy lendületű ölelést kapok hátulról. Bemegyünk ahol Liz teszi le az utolsó terítéket.

- Szia Lizzy, hiányoztál!- adok neki két puszit és megölelem, amit természetesen viszonoz.

- Szia Do! Te is, örülök, hogy itt vagy!

Maradék két fiút is hasonló képen üdvözlőm, majd leülünk ebédelni. Nyami, Luke anyukájánál senki nem főz jobban! Kaja után kimegyünk a kertbe beszélgetni. Molly azonnal rohan- a maga öreges tempójában- Luke-hoz, aki simogatni kezdi és beszél is hozzá.

- Jó kislány!- gügyög neki és a füle mögött simogatja.- Ugye emlékszel még Do-ra?... Hát persze, hogy emlékszel!- én is simogatni kezdem a kutyust.

A négylábú barátunk élvezi a helyzetet, ugyanis a hátára fekszik, célzás, hogy a pociját is simogassuk meg. Annyira szeretjük ezt a kutyust! Nagyjából három éves korunk óta meg van, sokat játszottunk vele... Nagy nehezen otthagyjuk Molly-t és csatlakozunk a többiekhez. Andy éppen a múlt heti motoros kalandját meséli.

- Anyu, Do-val most elmegyünk egy picit sétálni, de még jövünk vissza.- szólal meg hírtelen, olyan félórával később.

- Uh!- kezdik Luke piszkálását egyszerre a bátyai.

Szokásos szemöldökhúzogatás és a tipikus mosoly.

- Rendben, vigyázzatok!

Felállunk és menetközben egy-egy gyenge fejre csapást kapnak tőlünk.

- Gyere, előbb bemegyünk a szobámba!

Követem, fogalmam nincs mit akar. Szekrényből elővesz egy szépen összehajtogatott- méretes- ruhakupacot és a kezembe nyomja, hogy tegyem bele a táskájába. Nem értem, de csinálom. Felkapja még a telefonját és az akusztikus gitárját. Milyen sétát akar ez? Költözik, amiről én nem tudnék? Elveszi a táskát tőlem, kinyitja az ajtót és előre enged.