Anonym Feelings

8. Fejezet ~Helyes vagy sem? ~ (1/2)

Egy ideig csendben ülünk és nézzük a hullámokat, majd észre veszem, hogy Luke a felhúzott lábait átkulcsolja és úgy nézi a végtelen kékséget. Nagyon aranyos gondolkodó arckifejezése van. Egy ideig még nézem, végül nem bírom ki és megszólalok.

- Min gondolkozol ennyire?- fejemet vállára döntöm, a hangomtól picit összerezzen.

- Rajtad... izé... öhm... Nem tudom megfelelő-e az idő, hogy elmondjam, hiszen nem rég voltál rosszul.

- Már jól vagyok, nyugodtan mondhatod.

- Hát arról van szó, ha úgy vesszük hazudtam neked... Ajh, hogy mondjam el? Én ehhez béna vagyok, szóval előre is bocsi... Áh, hagyjuk inkább nem, nagy a kockázat, hogy tönkreteszem a dolgokat.

- Örülök, hogy megbeszélted magaddal Lucas, de most kíváncsivá tettél, úgyhogy mond el, légyszi.

Kicsit vár, majd megszólal.

- A lányról, nincs... Azaz van, csak nem úgy ahogyan előadtam. Te vagy az és te is voltál mindig! Valami láthatatlan erő vonz hozzád, ezt nem tudom elmondani! Most nagyon elrontottam mindent?- szemeiben félelem csillog.

Erre abszolút nem számítottam. Ő is hasonlóan érez irántam, mint én iránta. Ez hogy lehet? Várjunk! És ha ez az egész csak fellángolás köztünk és olyant látunk bele a dologba, ami nincs is? Minden vágyam az lenne, hogy vele legyek, de számolnom kell a következményekkel.

- Luke te ezt átgondoltad? Biztosan, ez van? Nem arra akarok célozni, hogy nálam nem így van, mert az igazat megvallva én is vonzódom hozzád, de gondolj bele; Mi van, ha csak hallucináljuk és nincs is semmi ilyesfajta kapcsolat köztünk? És a srácok mit szólnának ehhez? Mi lenne velünk, ha nem jönne ez össze, a srácokkal való viszonyokat is megváltoztatja ez. Átgondoltad? Én ezektől nagyon félek, nem akarok senkit elveszíteni, főleg nem téged!

- Értem, és igazad is van. De most te gondolj bele, mi van ha nem próbáljuk meg. Nem tudjuk mit hagyunk ki, lehet valami olyasmit amit egész életünkben bánnánk. Hogy őszinte legyek, nem szívesen látnálak mással... Várj, van egy javaslatom. Három hónapig próbáljunk meg, hogy közelebbi kapcsolatban vagyunk és ezt nem mondjuk el senkinek, úgy mint régen. Ha három hónap után is még ugyan az a vonzalom és satöbbi van, akkor elmondjuk mindenkinek. Na? Így nem kell attól tartanunk, hogy átalakul a fiúk és a köztünk lévő barátság, ha esetleg, véletlenül nem jönne össze a dolog.

- Ez mind szép és remek, de velünk mi lesz ha nem jön be? Tudunk úgy viszonyulni egymáshoz majd, mint most? Értsd meg, nekem fontos vagy, szükségem van erre a közelségre, ami köztünk van és nem szeretném elveszteni pár plusz dolog miatt.

- Miért kell mindenek a negatív oldalát látnod? És ha az ellenkezője történik? Ha olyan boldoggá tennénk egymást, mint ahogy más nem tud? Esküszöm, nem értelek! Elvileg hasonlók az érzéseink, én itt próbálkozom, te pedig próbálsz lebeszélni arról, hogy érdemes lenne veled járni. Nem értelek!- ujjait hajába vezeti, majd elfekszik a homokban.

Istenem ekkora balfasz is csak én lehetek, hogy azt próbálom elutasítani, amire már jó pár hónapja várok. Én sem értem magam, ilyen hülyeséget hogy tudok csinálni? Ki szavaz arra, hogy jól seggbe rugdossam magam? Én! Még nem késő, még változtatható a végkimenetel.

- Én sem értem magam. Teljesen magam ellen beszéltem. Igazad van, meg kellene próbálnunk ezt a próbaverziós dolgot, ha régebben sikerült vissza állnunk baráti státuszba, akkor, ha arra kerülne a sor most is menne.- hajolok fölé és az oldalát bökdösőm, hogy rám figyeljen.

- Komolyan így véled? Ne feledkezz meg arról, most miről is beszélgetünk. És ha még egyszer megböksz, eltörőm!

- Teljes mértékben! De ha ilyeneket mondogatsz, mindjárt meg gondolom magam!- bökőm meg még egyszer és huncutul mosolygok rá.