Anonym Feelings

Karácsonyi Kiegészítő rész

Sziasztok! Amint láthatjátok a címből, ez nem teljesen egy rész. Egy múltbéli eseményt fog feldolgozni. Nem igen lett meghitt, de nem az én asztalom a karácsony, sem más fajta ünnep! Remélem azért megfelelően jó lett, és tetszeni fog! :)
Ha már írok akkor szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem elhagytuk az 1000 megjelenítést, hihetetlen! Nagyon köszönöm nektek a csillagokkal együtt!

További szép karácsonyt nektek, holnap jön a rész! :) <3

Puszi: DoDurville <3

--------------------------------------------------------------------------------

* Tizenkét évvel ezelőtt, december 24*

Reggel izgatottan keltem fel. Az ágyamat szétforgolódtam- szokásomhoz híven- és abban a helyzetben nem érdekelt, hogy bevessem sem az, ha ezt nem teszem meg következményei lesznek. Az utam a konyhába vezetett, ahonnét anya vidám csilingelő hangja hallatszott és apu boldog kuncogása.

- Jaj, drágám annyira izgatott vagyok az utazás miatt, úgy sajnálom, hogy Ashton-t is itt kell hagynunk azokkal...

- Inkább hálásnak kéne lenned, hogy két ilyen balfék emberrel hozott össze minket a sors, akiknek mindig lepasszolhatjuk azt a kis koloncot, ha elegünk van már belőle.

- Igazad van. Mit kérsz a palacsintádhoz?

Sikeresen kihallgattam szüleim beszélgetését, de nem sokat fogtam fel belőle csak annyit, amit már réges-rég tudtam, a szüleim nem szeretnek. Halkan mentem be a helyiségbe a két emberhez. Anya minden gyűlöletét leplezve lépett mellém és egy puszit nyomott a fejemre. Ashton is megérkezett, aki apuval kezdett beszélgetni. Mindenki megkapta a palacsinta adagját, közben anya Ashton-t faggatta, én mellőzve voltam.

- Gyerekek futás öltözni! Doreen neked kikészítettem egy pompás ruhát, az előszobában van. Azt kell felvenned!

Úgy teszek, ahogyan a szülőanyám kért, a ruhát felvéve megyek be a szobámba. A ruha egy combközépig érő halványrózsaszín darab volt, derekán egy sötétebb árnyalatú rózsaszínszalaggal, apró kis hóemberek logikátlan sorrendben terülnek el a halvány anyagon. Ez is borzalmasan nézett ki csakúgy, ahogyan az összes többi ruhám. Csak is kizárólag azt vehetem fel amit anyu ad, és egyetlen egy nadrág sem volt a szekrényemben.

- Remélem felvetted! Gyere befonom a hajad!

Miután mindennel készen voltunk négy táska kíséretében az autóba szálltunk. Az út egyre ismerősebbé vált, rájöttem hogy Luke-ékhoz megyünk. A gyerekes izgalmam egyre fokozódott a hátsó ülésen, alig vártam, hogy kiszállhassak. Viszont még mindig nem értettem minek a táskák és miért megyünk el otthonról karácsonykor. Az autó lassan leparkolt a Hemmings ház előtt és Liz jött ki. Apu kiparancsolt minket a kocsiból, eközben anyánk a táskákkal megállt Liz előtt.

- Szia. Jaj, el sem tudod képzelni, mennyire hálásak vagyunk nektek, hogy vigyáztok pár napig a gyerekre és pont így az ünnepekkor. Nem szívesen akasztanám őket a nyakadba, de egyszerűen hiába próbáltuk áttenni vagy módosítani az utazás feltételeit nem ment. Tényleg nagyon köszönjünk.

- Igazán nem tesz semmit, tüneményes gyerekek.

- Oh hát akkor kösz, hello!

Anyánk abban a szent pillanatban apu mellett termett a kocsiban és már hajtottak is el. Liz kedvesen bekísért minket. A három fiú a nappaliban foglalták el magukat. Amint megláttam Jack-et oda rohantam hozzá és a karjaiba ugrottam. Sikeresen megtartott, lett és összekócolt- már amennyire engedte a szoros fonatom.

- Engem már észre sem veszel?- állt elénk Luke összefont karokkal és lebiggyesztett ajkakkal.

Megöleltem a legjobb barátomat, Liz csak jót nevetett a jeleneten.

- Lucas, emlékszel mennyit nyavalyogtál, hogy hívjam át Calum-ékat és Michael-éket karácsonyra? Nos, délután átjönnek egy kicsit.

- Szupi!- kezdett el örömében tapsikolni a fiú.

Ashton szorosan mellém állt és megkérdezte halkan, hogy „Ennek mi baja van?".

- Mindig ilyen, ha örül. Meg ha nem akkor is.- válaszoltam bátyámnak, aki nem töltött annyi időt vele mint én.

Andy érkezett meg a házba dobozok mögé bújva, amit a dohányzóasztalra le is tett, majd ismételten eltűnt jó hosszú percekre, viszont egy örökzöld társaságában tért vissza. Fiai nagy ujjongásban törtek ki, majd az asztalhoz futottak, és a csúcsdíszt kezdték keresni Ben találta meg, így ő rakhatta fel. Eközben Jack szólt Ashton-nak, hogy mennyen segítsen neki. Liz a fényképezőgépe mögé bújva igyekezett a legtöbb momentumot megörökíteni. Én pedig az anyukát figyeltem egészen addig, míg Luke nem kezd el lökdösni, így provokálja ki a figyelmemet.

- Tessék, itt egy maci tedd fel a fára, aztán válasz valami mást a dobozból és aggasd a fára, segíts nekünk!

- Szabad?- néztem rémülten Liz-re.

Otthon sohasem nyúlhattam a díszekhez, ha pedig hozzájuk értem azonnal lelettem teremtve, hogy hogyan is képzelem ezt.

- Persze kicsim, miért ne szabadna?- guggolt le mellém és simított végig a hátamon.

- Anyu nem szokta megengedni. Köszönöm!- az arcomra egy hatalmas mosoly ül ki.

Nagy örömmel segítettem a fiúknak, talán ilyen boldognak még azelőtt nem éreztem magam. Egy egyszerű cselekvés, de mégis kicsiny lelkemnek oly sokat jelentett. Végeztünk a fenyőfa feldíszítésével és az udvarra mentünk játszani, hogy Luke anyukája betudja fejezni az ebédet.

Hemmings-éknél annyival másabb minden. A fiúk egyformán segíthettek a fadíszítésében, a szeretet felölelt mindent a házban és annyira nyugodt volt minden. Ellenben nálunk csak Ashton díszíthetett, legnagyobb szeretet a szülök között volt amiből bátyám is kapott és kifújt az ünnepi hangulat. Ugyan olyan volt, mint az összes többi nap.

*

Ahogyan Liz mondta Michael és Calum délután megérkeztek anyukájukkal. Egyből- szokásukhoz híven- elkezdtek piszkálni a ruhám miatt, ami elszomorított. Ashton vigasztalása nagyon gyorsan hatott, pár perc múlva már az autós szőnyegen tologattuk az autókat. Andy zavarta meg a játékunkat, aki a kezembe adott egy pici csomagot. Értetlenül forgattam a kezemben.

- Nyugodtan nyisd ki, a Jézuska hozta neked.- mosolyogott rám bíztatóan.

- Nagyon szépen köszönöm!- csillant fel a szem örömömben.

Eközben Luke felpattant és anyukája kezét kezdte rángatni, hogy ráfigyeljen. Valamit súgott neki majd eltűntek. Az ajándékot kibontva, egy szép kék virágmintás kiskocsit láttam meg benne.

- Juj, ez nagyon szép! Köszönöm, végre nekem is van saját lányos kocsim!- pattogtam egyhelyben.

- Do én is akarok adni neked valamit!- terem mellettem Luke.- Tudom, nem olyan szupi, mint egy kocsi, de szeretném neked adni, anyuékkal vettük neked.- nyújtott felém egy plüss pingvint aminek a nyakára egy masni volt kötve.

Szerintem azon a napon én voltam a legboldogabb kislány a világon! Csodás karácsonyban volt részem, az első karácsonyom, amit a Hemmings családdal töltöttem!