Titkos Szervezet

Prológus

Olivia Pres vagyok, nagyszerű ezt még tudom... érzem, ahogy libabőr elönti a testemet. Fázom a hidegtől a leheltettem is látom. Lüktetnek a porcikáim, de a mélyről szóló dobolás jobban izgat. A szívem úgy zakatol, mint egy gyors vonat. Mintha pillanatok kérdésén múlna, hogy kiugorjon a mellkasomból. A nedvességet kezdem mindennel érezni. Vizes vagyok vagy csak deres, még nem tudom. Valami az arcomra van ragadva, érzem. Gondolkodás nélkül nyúlok, de hirtelen iszonyatos fájdalom hasít a testembe. A hangom gyenge, megállapítottam, mikor a fájdalom, nyöszörgésre késztetett. A szemem ég és már gondolom, hogy bedagadhattak. Erőlködve, a fájdalmak ellenére résnyire kinyitom. Semmit se látok, ezért amennyire csak lehet, tovább nyitom a szemeim, szinte látom magam előtt, ahogy guvadnak a bedagadt szemgolyóim. Sötétség. Ez az egyetlen, amit nézhetek. A szívverésem kezd normális állapotban verni, emiatt meghallom a körülöttem lévő némaságot. Fogalmam sincs, hol vagyok. Egy kiáltás kíséretében felkellek. A sárban majdnem megcsúszok, de a két kezemmel úgy kapálózok a levegőben, mint ha repülni készülnék így meg tudom tartani az egyensúlyomat. A fájdalmak egymás után csapnak le. A kezembe, lábamba a mindenembe. Egyik kiáltásomat a másik követi egyre hangosabban. Egy farkas vonyításképp válaszol, majd még több. Most már biztos, hogy erdőben vagyok. Az arcomon még mindig ott van az a valami. Csak egy sáros falevél ragaszkodott hozzám ennyire.