Titkos Szervezet

11. rész Az első szintvizsga

Eltelt négy nap. Az idő eközben teljesen megváltozott. A hó elolvadt és újra őszies hőmérséklet volt. Az edzések egyre többször voltak és mindig nehezebbek. Tim teljesítette a szintvizsgáját. Nem nyert, de legalább élve kijutott. Gabriel folyton a nyomában volt és a szokástól is furcsában viselkedett Christopherrel. Olivia most épp egy patak mellett guggolt. Vérzett a keze és sajgott. Már eltelt negyven perc , a medál pedig, biztosan a kergetőinél van. Az első szint vizsgáján volt. Az erdő részben, ahol rémek is leselkedhetnek rá. Mielőtt belépett az erdőbe, Malcom bólintással nyugtatta. Scot, Shane, Holly és Tim oldalt szurkoltak neki. Szedett- vetett társaság volt, de kezdett Malcom határozott komolysága rájuk telepedni. Így, mint négy kőszikla egyenes és erős szilárd testtartásukkal meredtek Oliviára. Majd egyszerre, kezdtek mozogni. Hibátlanul egységesen tették a jobb kezüket a szívük felé. Ezt eljátszották, mindegyikük szintvizsgája előtt. A bámulatos az volt benne, hogy egyszer sem beszélték meg, egyszer sem próbálták el, ez csak úgy jött. Mintha a varázs erő életre keltette volna, az összetartozásukat. Malcom egy futó pillantást vetett rájuk, majd a mellette álló szintvizsga igazgatójával kezdett beszélgetni. A medált kell megszerezni, jól tudta, de a fájdalom a kezében, a hátában és a rengeteg futás miatt már a lábában is jelentkezett. Viszont annak örült, hogy eltelt az idő, mivel a medált már tíz percen belül elveszítette. Belerakta a zoknijában, biztonság kedvéért, mikor pontosan tudta, hogy félóra múlva elfog onnan varázsolódni. Úgyhogy, most elsőnek megkellett keresni az üldözőit. Akikről tudott az négy férfi volt. Miattuk gázolt bele a mocsárba, ott szerezte a kezén lévő sérülést. Egy ág vágta meg elsőre ami hirtelen hatott így a kelletténél jobban fájt, majd mikor megcsúszott egy éles sziklára esett. A sár se tett jót a vérző sebeinek. A piócák úgy lepték el a testét, mint a csillagok az esti égboltot. Idegesen kezdte el a szintet, de mostanra megnyugodott. Nem volt választása, így elfogadta a kihívást és megpróbált életben maradni- A pataknál csendben tisztogatta sebeit és a pólójából letépett egy darabot amivel aztán bekötötte a karját. Közben minden ágreccsenésre oda figyelt. Elfáradt és pihenni akart, de összeszedte minden erejét és felállt. A varázserőt használva fojtatta tovább. A seb így gyorsan gyógyulni kezdett. A távol látást használva, végig nézett az erdőn, át a fák között. Úgy ötszáz méterrel előtte meglátta az üldözőit. Abbahagyta és visszatért a normális látása. Bevillant egy emléke, mikor először látott távolra, hogy mennyire megfájdult tőle a feje és bele is szédült. Az emléket megfogta magában, maga sem tudta, hogy miért, de megnyugtatta. Kifújta a levegőt és futásnak eredt. Miután az idő eljárt és vészesen közeledett a vizsga idő vége, kénytelen volt cselekedni. Hamar utolérte a férfiakat, de nem feddte fel magát véletlenül sem. Ebben volt profi, az a sok leskelődés fájó szívével a másolata után elégé a használatára vált. Az üldözőket elnézve erősek voltak, de Oliviának úgy tűnt, hogy varázserővel nem rendelkeznek. Viszont ebbe nem volt biztos, így elégé határozatlan maradt. Úgy gondolta, nincs több ideje és kezdődhet a játék. A férfiakat először próbálta megzavarni. Hamis képeket mutatott nekik. Az egyiknek egy homokos tenger partot, míg a másik egy boltban találta magát, de volt ahol furfangosabb volt és mélyebbre hatolt. A férfi fejéből kivett emlékeivel bombázta. Egy maradt aki szemel láthatóan tisztán látott és éppen Olivia felé rohant. A lánynak nehéz lett volna rohanni és a zavart is fenntartani, hiszen az egy adott távolságból úgysem működött volna. A bokorba bújva remélte, hogy sikerül eltűnnie, viszont a férfi pontosan nyúlt. Ügyesnek kellett lenni, hogy a zavart folytatni tudja miközben a rátámadó szakállas melákkal küzdött. Viszont csak ütéseket kapott, sehol nem volt varázserő, így még érezte a nyerés szikráját. A férfi ökle masszív volt. Az ütései erősek. Olivia minden tőle telhetőt bevetett, de rákellet jönni, hogy a férfi feltehetően védelem alatt áll, így rá a varázserő nem fog hatni. Ütött és csapott, mint egy rossz kölyök, de valahogy mégis a férfi alá került, akinek erős testsúlya csak még több fájdalmat okozott a lánynak. Végül nehezen kitapogatott egy jókora ködarabot. Igyekezet jól megmarkolni a fájós kezével, miközben a férfi nagy ujjai körbefonták a nyakát és fojtogatni kezdte. A levegő kezdte elhagyni a tüdejét és úgy érezte nem fog onnan élve felkelni. De még ott volt a kő. A kezében szorongatta. Amilyen erősen csak tudta meglendíttette és fejbe csapta vele támadóját. Az elfeküdt a talajon és gyorsan megfestette a vére, a sárba ragadt faleveleket. A levegővétel fájó volt, ahogyan próbált felállni. Oda botorkált a másik férfihoz, akinek, ha jól emlékszik a tengerpartot mutatja. Mivel a férfi a talajon feküdt és valamilyen dalt dudorászott könnyű dolognak tűnt, vagyis könnyebbnek, mint az előző. A kabátját szerencséjére a férfi vehette le és maga mellé rakta. Olivia óvatosan kezdte megnézni a zsebeket és másodszorra rá is akadt az ujjai a medálra. Boldogan húzta ki és mutatta fel az ég felé, majd összerogyva elájult.