Titkos Szervezet

17.rész Gabe

Shane amikor felébredt. Elsőnek riadtan pillantott körbe, majd haragosan kelt ki az ágyból. Nem ez az első, hogy Olivia kiszökött. Bár tudná, hogy hova megy, kivel és miért. Rengeteg időt töltött a magányával. Olivia folyton eltűnt, valahova mindig rohant. De szerették egymást, ehhez kétség se fért. Sok randevút szervezet már a lánynak. Teleportálással a világkülönböző helyeire vitte el. Párizs, Róma, Velence stb. Mesés kirándulások voltak. Az éjszakák meghittek voltak. Összebújva aludtak, beszélgetek, vagy csak hallgattak. Máskor pedig szerelmük hevében összegyűrték az ágytakarót. Vett egy mély levegőt, miközben az ajtó felé lépett.

- Szeretlek, édesem. – motyogta bele az üres szobába.

Olivia a könyvtárba sietett, miután Tim aludni tért. Jó pár könyvet szorongatott, mikor egy férfi lépett be. A lépteit hallhatta volna, ha nem lenne ekkora zaj a fejében. A könyveket otthagyta és kislisszolt a vészkijáraton. Meglepetésére Gabriellel találta szembe ,magát.

- Szia. – húzódott széles vigyorra a fiú szája. Olivia intett.

- Talán tilosban jársz? – húzta fel szemöldökét a fiú. A lányt kezdte már idegesíteni. Minek faggat, ha úgy is tudja? Tépelődött magában.

- A plusz erőd... az ami nekik van? – lépett közelebb Gabriel és suttogva kérdezte meg. Olivia hagyta a pillantott. Elárulja? Mindegy ez a fiú, mindig tud mindent.

- Hmm. Attól tartok. – húzta a száját Olivia. A fiú hirtelen elkapta a távolba a fejét.

- Ki? – a fiú mindenestre azt akarta ezzel kérdezni, hogy kitud róla.

- Én. Meg te. Meg Tim, de ő azt nem tudja, hogy nekik ez a képességük. – suttogta ezúttal maga Olivia is. Gabriel újra a lányra nézett.

- És a kö.. a te... vagy..? – a fiú úgy beszélt, mintha fojtogatnák. A lány eszébe jutott, hogy mi is van közöttük. Gabriel szerelmes belé és valamit ő is érez a fiú iránt, de neki Shane a mindene. Így a barátságuk nem élet képes. nem akart ilyenekre gondolni. Kereste a megfelelő téma váltást. Az agyában száguldoztak az ötletetek.

- Ismersz olyat, aki teljesítette már mind a 100 szint vizsgát? – kérdezte végül.

- Látom, kezded érteni. – mosolygott a fiú. Olivia megrökönyödött. Tehát, akkor bajban van. Gabriel megragadta a kezét és magával húzta. A szobájába ráncigálta és a titkos helyiségbe vitte fel. Olivia szeme kitágult. A padlótól a plafonig tele volt papírokkal.

- Ez az én titkos kutatási helyem. – mondta büszkén a fiú.

- A szülők halála? – kérdezte remegő hanggal. Gabriel ránézett és komollyá szilárdult.

- Az ő művük. – fájdalom vegyült mozdulatában, ahogy levegőt vett.

- Tim és én.. – a fiú közbe szólt, mielőtt Olivia befejezhette volna.

- Gondoltam. – halványan elmosolyodott.

- És miért? – kérdezte Olivia miközben épp egy jegyzetelést olvasott el ami a lábánál hevert.

- Logikus. Ne legyen hely, ami haza vár. Tesznek róla. Jót mulatnak rajtunk. Eleinte a vicc hitelesítése miatt hazug reményt táplálnak. Ez a másolat lényege. Nem a szülők miatt vannak. Miattunk. – a fiú maga elé bámult. Olivia agyában nyüzsögtek az infók. Amit eddig kutatott, most ez...

- Tim másolata hova lett? – nem tudta, miért pont Gabetől kérdezni meg, mikor a fiúk nem is barátok. Viszont Gabriel tud mindent. Eddig fel sem tűnt neki, hogy a barátja másolatát egyszer sem látta. Pedig emlékszik tisztán arra a pillanatra, mikor Tim beszámolt róla. Még a belépése előtt megjátszották a halálomat.

- Neki nem volt. Az apja miatt, de tudom, hogy jól ismered azt a férfit, minek beszélnék akkor többet? – Olivia értette a célzást. Gabe tud, a szövetségekről.

- Állkötelék. – nem értette magát, miért árulja el a fiúnak.

- Akkor nagyobb hülye az a férfi, mint sejtettem. – kuncogott Gabe.

- Ha tudtad, akkor nekem... mért?- Olivia torkában gombóc lett. A fiú abba hagyta a nevetést.

- Miért nem szóltam? – rázta a fejét lassan. – Figyelmeztettelek. – mondta lassan. És a lánynak eszébe jutott, valami halványan derengeni kezdett.

- Te és Christoper igaz? – nézett bele a fiú szemébe. A sajátjában könny pihent.

- Akartunk pontosan, de, hogy kerek perec kimondjuk, attól tartottunk, így hát. – halkult el Gabe.

- Malcom. – sziszegte Olivia, mire Gabe bólogatott.

- A mai napig hallom pontosan azt az egy mondatott „ A sebeid túl nyilvánvalóak ahhoz, hogy takard „ .

- Azt hittem a sebekre gondol, de..- elcsuklott a hangja és sírni kezdett.

- A szüleidre értette. A sebek egyenlő a másolatod iránt táplált haragoddal és a szüleid elvesztésével. Veszélyt jelentett. – Gabe fejezte be, mivel úgy érezte ezt kell tennie. Olivia menten rosszul lett. olyan rég nem mutatta ki az érzéseit. Most pedig bőg, mint egy kisdedós. Azért, mert rájött a szülei gyilkosára. Saját maga volt. Miatta haltak meg, ha nem leskelődött volna, akkor talán még élnének.

- Miattam- zokogta.

- Nem, dehogy is. Megölték volna őket így is-úgy is. Legalább láthattad őket addig. – közelebb húzódott, majd Olivia remegő testét magához döntötte.

- Szeretlek. – suttogta másodszorra eddigi életében, de ezúttal már titkosan.