Titkos Szervezet

16. rész Bill

Mikor Olvia felébredt, már csak Shane tartózkodót bent a szobában. Együtt aludtak összebújva. Óvatosan kibújt a fiú öleléséből. Egy pillanatra kővé dermedt, mert azt hitte lebukott, mikor Shane mordult egyet, de nyugtatta magát Olivia, biztosan csak álmodik. A folyosók az évek múlásával csak egyre fakóbbak lettek, egyre unottabbak. Már régen megtanulta a kanyarokat, és amit régen biztosra vett, mára csak egy kis mókás emlék lett. Még hogy itt, eltévedni? Chhh...

Tim már kint volt a fogakat összekoccantó szélben. Az ég annyira felhős volt, hogy voltaképpen a hold fénye is ritkán világította meg a tájat. Vacogva sétáltak egymás mellett.

- Istenemre mondom, ez keményebb tél lesz, mint eddig bármi. – Tim hangja rekedt volt, mivel sikeresen megfázott.

- Na, állj. Stop Tim! – Olivia megállt, de rá kellett kiáltania a még mindig előre araszoló fiúnak. Az hátranézett és visszább sétált a lányhoz. Megfogták egymás kezét. Olivia kereste a meleg emlékeit, a tűz, amely a kandallóban pattog. Vagy a nyári gyakorló pályán eltöltött szenvedései, mikor úgy érezte meggyullad a forróságtól. Amikor a szintvizsga a sivatagban volt, vagy amikor az erdőt rágyújtották, vagy amikor Gabriel elsőnek ugyan ezt tette vele, mert fázott. Vagy Shane meleg szeretetére. Vagy.... vagy arra a tűzre, ami a szülei életét vágta el. Már nem fázott. Se ő, se Tim. Így könnyebb volt menni.

- A szüleid – Olivia érezte, hogy a fiúkérdésnek szánta és, hogy próbált együtt érző lenni.

- A fájdalom erőt ad. – kacagott fel a lány. A nevetése keserű volt és felszínes.

Hamar Bill házához értek. Éppen kopogni akartak, amikor Tim megállást parancsolt az ujjával. Olivia azon nyomban lefagyott.

- Mit gondolsz íjeszűk meg az öreget? – Tim rekedtes hangjával a suttogása olyan bizarrnak tűnt.

Hátra sétáltak. Ahol a fürdőszoba foglalt helyett. Mint, mindig az ablak résnyire nyitva volt. Bár, volt varázserejük mégsem használták a besurranás alatt, csak mikor már tréfálták Billt. Feltaszigálták a szoruló ablakot. Tim bakot tartott, hogy Olivia be tudjon menni. Majd, Olivia nyújtotta ki a kezét, hogy Tim tudjon bejönni. Néha, sikerült bénázniuk, olyankor leejtettek valamit, eldöntöttek valamit a lényeg, hogy a maradjunk csendben hadművelet része nem ment. Tim apja a nappaliban nézett egy mecset. Viszont a fiúnak ezzel együtt nem kellett több és már a levegőbe is repítette a sört. Gyorsan kétfelé ugrottak, hogy elbújhassanak. Bill látta a feje fölött lebegő sörös dobozát.

- Nagyon vicces fiam. – mormogta és hátra nézett. Viszont addigra a két félnótás elbújva figyelte. Most Olivia átvette a fiútól a doboz feletti hatalmat és lerakta a tévé tetejére. Viszont a fotelt arrébb húzta, pont Bill lába elé. A férfi dörzsölgetni kezdte a szakállát. Tim gyorsan átváltotta a tévét valami bugyuta mese csatornára. Bill pördült is egyet és a tévéhez rohant. Olivia pedig kikapcsolta a tévét. Tim eközben kinyitotta a hűtő ajtaját. Bill most a konyhába futott át. A két csirkefogó is lopakodva átvonult. Bill leült a konyha asztalhoz.

- Most már gyertek elő. – kérlelte. Egyszerre bújtak elő és ültek le az asztalhoz. Mikor ki kacagták magukat elővették azok a vaskos és nehéz aktákat. Újság cikkek, rendőrségi jegyzőkönyvek, bizonyítékokkal kapcsolatos információk és fotók kupaca. Emberek adat halmazai. Olivia már hozzászokott a gyomor görcséhez vagy a papírokhoz, maga sem tudta. A családjával kapcsolatos adatokat vizslatta szemével, más sokadszorra. A leégett házat, a maradványokat. A fotók eleinte szúrták a szemét. Viszont már tudta nézni, már a gyomra sem háborgott a témától, a gondolattól.

- Azt tudjuk, hogy a szervezet műve. – morogta Bill.

- Jó, de mért? Hiába, hisz nem vesszük észre. – Tim rekedt hangja ébresztette a lányt magához. Hisz a könyv! De higgadtnak kell lennie, erről még Tim sem tud. De érzete a késztetést, hogy szóljon, arról, ami ott kattog a fejében. Lehet csak butaság, de nincs kizárva, hogy lényeges információ.

- Összesen 100 szintet kell teljesítenünk, hogy szembe szálljunk a rosszal vagy rosszakkal, mindegy. – a rendőr és a fia zavartan meredtek a lányra.

- Viszont én a 2 évemmel, nem láttam, olyat, aki teljesítette, mind a 100-t. Egyszerűen eltűnnek, vagy meg sem élik, hogy teljesíthessék. – bele remeget a gondolatába, de neki mindegy nem? Hisz ő látta a könyvet. Ő tudja....- fikarcnyi időt várattak magukra, majd gyors csapásként kezdték elemezni Olivia feltevését.

- Jut eszembe hallottátok, hogy Jessie Malik meghalt? – nézett fel a papírokból Bill. Oiviát nem hatotta meg. Jessie volt az a lány, aki a vérét szívta az elejétől fogva a testvérével egyetemben. Sokszor összedördültek, de a halála nem boldogította. Egyszerűen meglepte. Nem azért, hogy meghalt. Még csak azt kéne! Hanem, mert furcsállta, hogy egyáltalán idáig eljutott.

- Taylor. – préselte ki fogai közül. Tim ránézett, mivel ismerte a viszályt. Elmosolyodott és folytatta tovább a munkát.

Hajnal tájékén tértek vissza. A főbejáratnál elbúcsúztak.