Titkos Szervezet

29. rész Ki az igazi gyilkos?

Olivia ismét a börtönben kötött ki, de ezúttal a súlyosan veszélyesek osztályán, ahol varázsfalakkal zárták körbe. Ezúttal megállás nélkül sírt a cellájában. Volt már rá esett, hogy ilyen hírre térjen vissza, de attól nem bírta jobban fogadni a szavakat. Gabriel meghalt. A szerelme elment, miközben ő a szintvizsgázott. Az orvosoknak akadtak teendőik a sokkba került sebesült lánnyal. Nyilván valóvá vált, hogy terhes, ezért finomabban bántak vele, de a tettéért ezúttal meglakol. Malcom látogató meg a cellájában, mivel ő kise tehette a lábát.

- Ha kisbabát vársz, miért ölted meg a vizsga igazgatót? A büntetésed kivégzés. – Malcomnak érdes volt a hangja.

- Maga mondta, hogy haljak meg odabent, mert, ha túlélem, meg fognak ölni. – Olivia szemében valami megváltozott. Malcom már csak egy gyilkos rideg tekintettét látta.

- Igen, de attól tartók nem teljesen értelek. – három év után elérte azt, hogy az őrzőjét zavarba hozza. A férfi idegesen vakargatta a homlokát.

- Amikor kisétáltam a halál karmai közül, csak az kattogót a fejemben, hogy a lányom élni fog. Meg persze a maga rohadt gőg szavai. Kijövők élve, meghalok! Akkor még nem volt gond, ha érti. De aztán jött a hír, mint pofon csapás. Gabriel öngyilkos lett. Viszont mind a ketten tudjuk, hogy maguk tették, de miért? – a szemében a tűz lobogott.

- Túl sokat tudott. Veszélyt jelentett mindenki számára. – mentegetőzött az őrző.

- Nem! Rohadtul nem! Csak maguknak jelenetet, veszélyt! – szuszogott Olivia, mint a felbőszült bika.

- Akkor ezután koboztad el a téged kísérő férfitól a fegyverét és lőtted le a vizsgáztatót. – vonta le a következést Malcom. Olivia nem állta meg megjegyzés nélkül.

- Nos, ez szép! Magához képest ügyesen megértette. – de előző beszélgetéséhez képest egy csepp, gúnyolódást sem vegyített a hangjába. Malcom is észrevette a változást, ami miatt megijedt.

- Tudod, sok minden foglalkoztat, mint például, honnan tudtad, hogy terhes vagy? Vagy mért, vagy benne biztos, hogy lány lesz? Ezek olyanok, amikre tudok választ tippelni, de azok csak súlyosbítanák a helyzetedet.

- Titok. – felelte kurtán a lány.

- Meg kelletett volna, halnod. – szólalt fel Malcom barátságosabb hangja.És Olivia pontosan tudta, hogy a férfi ezúttal a javát akarja. Megakart, hisz elhatározta magát egy röpke pillanatra, hogy feladja a küzdelmet, mikor Malcom száját először hagyta el a kérés, de hányszor lépett a jövőbe... A lányának meg kell adni a lehetőséget. A lánya fejez be, majd mindent. A bosszú a keze által fog lecsapni. A fájdalom a jövőben sem lesz kevesebb, de ha értelmet adunk a halálnak, már nem fogunk tőle rettegni.

- Még itt ülök. – válaszolta unottan Olivia, miután gondolat meneteit lezárta. Hosszú percekig hallgatag és farkas szemet néztek egymással.

- Christopher védelme alá helyeztettelek és a vezetőség megvárja, hogy megszülhesd a gyermeked. A lányod nem bűnhődhet a te tetteid miatt. – törte meg a csendet Malcom. Oliviának nagy kő esett le a szívéről, bár pont a jövő miatt, tudta, hogy a lánya, így vagy úgy, de élni fog.

- Ezért hálásnak kell lennem és az is vagyok, de már röhej, hogy maguk mennyire játsszák a jó fiút. – Malcom megnyomta a jelző gombot, ami a cella ajtó mellett volt felszerelve, hogy távozni óhajt. Az ajtó kattanva és sípolva kinyílt. A férfi végül visszanézett a lányra.

- Lehet, hogy gyilkosok vagyunk, de, ha engem kérdezel, kettőnk közül te vagy a gonoszabb. Megölöd a saját lányod, anyját. – ez után távozott.

- Ezzel nincs vége!- üvöltötte Olivia a férfi után. Közben fortyogott magában. Még ezt is az ő nyakába akarják varrni, miközben Malcom a szint előtt közölte, hogy holtan akarják látni. De persze ő tehet róla... Noha ő csak értelmet adott a halálának, amit amúgy sem kerülhet el. 

Az idő száguldózott továbbra is. Ahogyan a szervezetbe kerülésénél is, a családja halála után és Tim meg persze a szerelme Gabrielnél  után is tette. Az idő múlása sajnos nem felejtet csak szépít. Az agy elvétve pár borzalmat csak is a szép és boldog emlékeket raktározza el. A napjaiban nem csinált semmit, néha sétált egyet vagy éppen takarított. Christopher teljesen a gondját viselte így panaszkodni sem panaszkodhatott. De, mint mindennek, neki is közeledett a vége.

Az egykori társaitól teljesen elszigetelődve élt. Ezért azon a napom, mikor megszülte a gyermekét, jól esett neki, hogy a vezetőség megengedte a találkozást. Holly szemében együttérzés csillogott. Scot és Shane szemeiben a fájdalom jele mutatkozott.

- Shane ! - kérte meg a fiút, aki a fülét a szájához emelte. -Vigyázz a lányomra. - a fiú lassan emelte el  a fejét és hatalmasra nyílt szemekkel nézett, majd megértően bólintott. Utána Christopher robbant be az ajtón.

- Jönnek! - kiáltotta és Olivia felpattant a hírre. Christopher lenyitotta a titkos helyiség ajtaját. Olivia rápillantott kérdőn.

- Mindig tudtam erről, hiszen Gabe a haverom volt. Azért mondta neked, hogy csak ti tudtok róla, hogy megbízz benne. Gondolom ezt sosem árulta, de Gabe a jövőbe járása miatt már látott téged és tűkön ülve várta az érkezésed. Nagyra tartottam érte, mivel ez volt az egyetlen ami évekig életben tartotta. Az, hogy te jössz, ellenben imádkozott, hogy ne kerülj be a  szervezetbe... hogy ne halj meg. Az érkezésed előtt már szerelmes volt beléd. - a fiú szavai megbénították. Bár pont most nem szabad elveszítenni az eszét. Ezért a fiú mellé rohant és eltűntek a titkos helyiség ajtajában. Egykor Gabe építette ki és Oliviának, csak most esett le, hogy pontosan emiatt. A menekülése érdekében épült meg. Az alagutak sötétek voltak és egyformák, de Gabe pontosan megtanított neki minden kanyart. Az udvaron ugrottak ki, ahol több fegyveres emberkével találták szembe magukat.

- Fuss! - üvöltötte a fiú.

- Nem! - ellenkezett Olivia.

- Azt felelted egyszer nekem, hogy értelmet adtál a halálodnak, ahogyan Gabe is tette. Most én is azt teszem. Megmentem azt, akit mindig is titokban szeretem. - mosolygott Christopher. - a lánynak esélyt sem adott, hogy válaszoljon, mivel előre lépett és mindenki tűzet nyitott rá. Olivia a lövöldözések közepette futásnak eredt az erdő irányába. Valaki viszont a nyomába szegődött és folyamatosan lőtt rá. Egy golyó el is találta, amitől összeomlott. Aki rá lőtt, biztos volt a dolgában, mert nem sétált oda hozzá, sőt a csendet ítélve elment. A vére gyorsan színezte ruháját. És már az emlékek kezdtek a szeme előtt rajzolódni. A fájdalmak hol erősek voltak, hol pedig tompultak. Gabrielt látta és Tim arcát. A családját, ahogyan gyerek korában együtt ebédeltek. A szomszéd családod, ahogyan bámulja őket a különböző rejtek helyeiről. Az óvodában állva Lívia játék nézegetve undorodva. Majd egy újabb emlék rohamozta meg, mikor minden elkezdődött és a szomszéd ház eéőtt megállt este. Mostanra milyen fiú cseperedett fel abból a kis-rosszcsontból?   Látta Rose barátnőjét és az iskoláját. A kutyáját. Utána jöttek a közelebbi emlékek. A szervezetben megélt négy éve. A vizsgák és a halál állandó vendégnek számított még emlék képeiben is. Billt látta a kis házban. Majd az esküvőjét.  Végül a lánya síró arcát látta, ami lassan rámosolygott. Utána egy újabb emlék ködösítette be elméjét. A szüleit látta, akik a pénzről beszéltek. Neki a pénzzel nem voltak gondjai, mivel itt élettel fizettek. Most , pedig eljött az idő, hogy megfizessen a titkokért. A titkokért, amik annyira borzalmasak, hogy több ember halálát okozták. Az emlékek ködös kockáit egy alak űzte el. Malcom térdelt le mellé.

- Olivia, megkel hagynom te életre születél. Benned megvan ami szükséges, de innen már nincs kiút. Megkellet volna már halnod. - és egy kést húzott elő a kabátja zsebéből. 

- Nincs vége. - Olivia elhaló hangon nyöszörgött, miközben a vére már a száján keresztül is csordogált. Malcom egy pillantott várt, majd a pengén megcsillant a napfénye és a lány testébe szúrta. Olivia utoljára felnyögött és Gabe arcát felidézve, mint utolsó emléket, meghalt.