Titkos Szervezet

21. rész Tim már nem a régi önmaga...

Olivia megint a jövőjében baktatott. Sűrűn ment oda, de az okáról nem beszélt senkinek. Gabe gyanakodott valamire, de hagyta Oliviát, végül is mindenkinek lehetnek titkai. Ám az utóbbi időben, Tim dettó rákapott. Sőt a fiú személyisége is változott. Néha komor volt és szótlan, és ahogy telt az idő az eltűnéseinek a száma nőtt, ahogy azzal együtt a kedély állapota romlott. Olivia hasonló magatartást vett elő, de igyekezett megőrizni addig felépített boldogságát. Gabriel mindkettőjűk mellett támaszként állt. A fiúval nem volt semmi gond, mint amit addig hittek róla. Annyiban különbözőt, hogy tudta a titkot. Amit, addigra mind a négyen ismertek, Gabriel, Olivia, Christopher és Tim. Jó, hogy mássá teszi az embert, ez a titok, ez egyszerűen borzasztó! Bekebelezi az embert, jól megrágja, majd kiköpi a megcsócsált maradványokat.

Malcom mereven állt a gyakorló pálya közepén. Holly, Scot és Shane körülötte vártak. Malcom arca szigorúan semmit mondóan nyugodott, viszont a szemeiben éget a düh lángja. Tim és Olivia késik. Holly a gondolataiba meredt. A lány ki sem bírná, ha egy pillanatra, valami nem fontossal és érdekessel kellene foglalkoznia. Scot csendben ácsorgott, neki aztán teljesen mindegy volt, hogy mit csinál. Shane viszont aggódót. Nem voltak együtt, de ő továbbra is szerette Oliviát. Örült amikor kiderült, hogy Gabe és Olivia egymásra talált, de a szíve mélyén fájt is neki. Nem neheztelt Gabrielre. A nap ragyogott és kellemes szél fújdogált. Sokan sétáltak körülöttük és Shane ezért ide-oda kapkodta a tekintetét. Pár perc múlva feltűnt előttük Olivia és Tim alakja. Messziről lehetett hallani, hogy veszekednek. Amikor Malcom orra elé álltak csendbe maradtak. Shane szét nézett rajtuk. Mind a kettő izzadt volt, az arcukról csak úgy lerítt. Tim és Olivia sohasem veszekedtek az évek során, de kb egy hete van, hogy elkezdték és azóta sem álltak le.

- A késésetek gyalázatos és tiszteletlen. – vette le a fejüket Malcom. A két vétkes, meg sem próbált magyarázkodni. Hogy is mertek volna? Szabály szegés miatt késtek... Nah, még csak az hiányozna, hogy kiderüljön. Azonnali halál büntetés.

Büntetést meglepetésükre nem kaptak, mintha Malcom gyanakodni kezdett volna. Az edzés után Olivia már nem bírta tovább. A félelmek kezdték hatalmába keríteni.

- Mi van, ha tudja? – szólt halkan a fiúhoz. Tim Malcom távoldó alakjára nézett. Meg vonta a vállát.

- Rossz ajtónál kopogtatsz, nem épp vagyok az érző, drága hölgyem. – Tim kevésbé barátságos hangján Olivia nem sértődött meg, mert jól tudta a fiú hangulatának okát.

- Miről folyik a duma? – lépett melléjük Scot. Feltűnően rezzentek össze.

- Arról, hogy lehetek olyan hülye, mint aminek látszik. – emelte fel indulatosan a hangját Tim. Oliviának egy pillanatra a lélegzette is elállt. A fiú, sokkal rosszabb állapotban van, mint ő valaha is.

- Te haver ilyen vagy. – Scot hangja kedvesen csilingelt, de a mondata sajnos a címzettnek mást jelentett.

- Szóval az én hibám? – sziszegte Tim. Scot meglepődött társa reakciójától.

- Nekünk sietünk kell, bocs és sziasztok! – Olivia Tim kezéért kapott és eltaszigálta társaiktól. Szapora léptekkel tűntek el az udvarban.

A következő napon éppen, hogy odaértek Malcom előtt, de csurom vizesek voltak. A társaik furán méregették őket. Malcom arcán viselte értetlenségét.

- Olivia és Tim, megtudhatnám, miért csöpög belőletek a víz? – az arca ismét semmit mondóvá keményedett.

- Fürödtünk egyet a folyóban. – Olivia hangja nem remegett. Viszont a teste rázkódott.

- Ahogyan látom, fáznak. – morogta Malcom. Egy ideig még őket szemlélte, majd elkezdte a két vacogó emberével is az edzést. Olivia dühös szempillantásokat küldőt Tim felé. Miután Malcom távozott, Tim odakiáltott a lányhoz.

- Nem kértem, hogy gyere oda! – a sírás fojtogatta.

- Leszarom! És teszek arra is, hogy mit akarsz és mit nem! – kiabálta vissza Olivia. A társaik döbbenten figyelték őket.

- Nem érted! Hogy van képed oda jönni, amikor meg sem próbálsz érteni? Ha? Nekem jobb lenne! – üvöltőzte torkaszakadtából Tim, közben potyogtak a könnyei.

- Én is végig fogom csinálni. Tim... - Olivia hangja elcsuklott a mondata végére. Fájt neki a fiú vádaskodása, amikor pontosan tudta, milyen átélni és milyen érezni. A tudatban roncsol és a szívben, ő ezt tudja! Tim sírt, kicsit sem törődve az érzelmeivel, hogy éppen kilátja, ilyen állapotban. Nem érdekelte. Mostanra már egy idegroncs lett. A társaik mozdulni se mertek. Megfagytak, mint akik szobrok lennének. A tekintettüket a veszekedő párocskára oda- visszadobálták. Olivia agya ezerrel pörgött. Gabriel és Christopher rohant oda hozzájuk, bár addigra többen megálltak és nézték a jelenetet. Christopher Olivia mellé állt. Gabe pedig a síró Tim oldalához lépett és a kezeit a fiú vállára rakta.

- Jól vagy haver?- kérdezte aggódva. Tim a fejét kezdte rázni. Gabriel Oliviára pillantott.

- Mi történt? – fürkészte barátnője arcát. A szemében félelem lapult. A szíve zakatolt, ahogy az agya is pörgött, de hiába kereste a választ a barátnője lelkében, amikor az túlzaklatott volt, ahhoz. Gabe abba hagyta a keresgetést és újra csak az arcát pillantotta.

- Kicsim, mi lett? – kérdezte ismételten. Shane-nek ettől összeszorult a szíve, de csendben marad és félre tette fájdalmát, mivel aggódót Tim-ért és a lányért, akit még mindig szeret.

- A folyóban... - kezdte halkan Olivia, majd abba hagyta. Gabe aggódva kezdett türelmetlenkedni. Majd végre megérezte, amit eddig hiába keresett Oliviából és Timből is egyszerre tört elő az érzés. Ami hatalmas erővel csapódott bele Gabrielbe. Ijedten tudatosult vele és Timre nézett.

- Ugye Tim nem? – kérdezte aggódva. A fiú nem válaszolt.

- Tim, kérlek ne légy hülye. – szólt oda Christopher. A fiú ránézett. A szeme vörös volt, de a tekintette üres.

- Olivia úgysem hagyja. – sziszegte. – Jah és Christopher! Mostantól nem én vagyok a hülye, hanem az a bizonyos személy, aki melletted áll, Olivia. Mert miattam kockáztatja az életét, mikor roppantul nem kértem meg rá! – folytatta hangosabban, hogy a lány biztosan meghallja.

A jelent után a tömeg feloszlott. Az étkezőben ültek szokásos asztaluknál Holly, Scot és Shane. Kajálni jöttek, de valahogy nehezükre esett lenyelni a falatokat. Felkavarta őket a két társuk veszekedése.

- Mi soha sem vitatkozunk. – értetlenkedett Holly.

- Olivia és Tim épp olyan furcsák lettek, mint Gabriel régebben. – teli szájjal csacsogott Scot. Shane rá nézett barátjára. Magában jól megemésztette a történteket és Scot szavait is.

- Valami kiváltja ezt belőlük. – szólt közbe Holly.

- De hogy! Csak megkergülnek. – csapott az asztalra Scot.

- Nem! – Shane halkan szólalt meg. Scot rá meredt.

- Micsoda? – kérdezte.

- Talán, félre ismerjük. – maga sem hitte el, hogy Gabrielt védi. De érezte, hogy a fiú épp elméjű, és ahogyan Timmel törődött ré kellett ébredni, hogy nagyon jó ember. Scot-nak ezúttal nincs igaza.