Titkos Szervezet

9. rész társak

Az este további része szokásosan telt. Miután túlagyalta problémáit, nehézkesen, de elaludt. Másnap, mikor a nagy csarnokban ült és ebédjét fogyasztotta köré ültek társai. Akik, egyetlen egyszerű oknál fogva lettek a társai, az, hogy mindnek Malcom volt az őrzője. Így hát ők egy nagy csoportot, egy családot alkottak. Akik kiálltak egymás mellett, segítettek egymásnak és alkalom adtán jókat hülyéskedtek. Olivia szerette a társaságukat, de igyekezett nem megszeretni őket. Elég volt neki a szülei hiánya.

- Tegnap abba a dermesztő hóviharban kellett éjjel gyakorolnom. – panaszkodott Tim. A fiú, Olivia jobbján ült és gyorsan falta a sajtos hamburgerét. A lánnyal egykorú volt és viszonylag egy magasak is. A fiú barna tincsei mindig fényesen csillogtak, olykor Olivia már irigyelte érte. Most pedig átérezte a fiú panaszát. Timre holnap vár a harmadik szint vizsgája.

- Igen, ez Malcom. Az őrzőnk gondosan felkészít, ezért csak hálás lehetsz Tim és a hideggel nincs semmi baj. – Holly hangja a szokásos okoskodó csengéssel szólt. A lány hófehér bőréhez és szeplős arcához ijesztően illett az ilyenkor párosuló szúrós tekintette. Olivia tudása szerint Holly norvégi származású volt, ez igazolhatta, hogy miért bírja mindenkinél jobban a hideget. A lány, akinél okosabbat nem ismer és megfontoltabbat. Emiatt nem egyszer kimaradt a rájuk szabott büntetés alól. Holly sosem tartott velük, ha hülyéskedésre és ostoba csínyekre készültek a társai. A szabályokat kénytelen volt megszegni. Ám pont ezért szerették a többiek ennyire, ő volt, aki észbe térítette a fejüket. Akire hivatkozhattak, hogy Malcom csapata nem mihaszna csirkefogó csoportja. Viszont azért, tudtak viselkedni, hiszen Malcom volt a legszigorúbb őrző mindközül. Rajtuk kívül egyetlen egy csoport sem tudod, annyira összehangoltan harcolni és mozogni együtt, mint ők.

- Jól van Holly, nálad jobban senki sem bírja, a hideget tudjuk, azt is el tudom képzelni, ahogy nevetve futsz a hóviharban, – Holly büszkén vigyorgott. – majd neki futsz egy fának és akkor én nevettek. – a lány arcáról eltűnt a mosoly és nyelvet öltött Scotra. Scot sötétbőrű markáns fiú volt. Az egyik legidősebb.

- Meg persze nálad jobban nem lehet már nyalizni. – folytatta Scot. Holly sértődött arcot vágott, majd felállt és elment. – Olivia szólt rá elsőre, a fiúra.

- Scot! Már megint messzire mentél. – a fiúnak felszökött a szemöldöke.

- Megint én? – a fiú röhögött.

- Scot, haver. – nézett rá Shane. A két fiú egy darabig farkas szemet nézett.

- Jó oké, nyertél. – ezzel Scot felállt és Holly keresésére indult, hogy bocsánatot kérjen. Shane volt a másik idős gyerek közülük. Kettejük között erős kapcsolat alakult ki. Mindannyian barátok voltak, de a két fiú már több mindent átélt együtt, így a barátságuk réginek is számított. Ami elég fontos egy dolog, hiszen csak az idő múlásával ismered meg igazán a másikat. Olivia a fiút kezdte nézni, akit elég hamar zavarni kezdte.

- Mi van? - kérdezte Shane.

- Hogyan csinálod? – kérdezte végül Olivia. Shane vállat vont.

- Scot se hülye. Elismerem, szeret gondolkodás nélkül beszélni, de te is ismered!

- Olivia, édes Olivia, izgulsz már az első szintvizsgádtól? – a vállán egy kéz pihent. A hang felismerésétől összerezzent. Megfordult és maga előtt látta Taylort és a társait. A fiút aki ilyen rövid alatt az ellenségévé alakult, meg persze a társai. Az utálatra nem volt ok, egyszerűen első pillanattól fogva egymás halálát kívánják. Taylor mellett ott nevetgélt a húga Jessie. Ikrek voltak, ami a hajuk szőke színében és a túlra nőtt egójukban tükröződött.

- Tudod, Taylor én nem, de te és Jessie nem féltek? – Olivia törekedett minél lenézőbben tekinteni az előtte álló kis csapatra.

- Nem felünk, elhiheted. – kuncogott Jessie.

- Elhiszem neked. – Olivia elmosolyodott. Ennél jobban nem is tudta, volna kiborítani a testvéreket. Érezte a haragjukat, amit egy újabb győzelemnek könyvelt el magában. Azután hirtelen kereket oltottak. Olivia visszafordult és még az asztalnál ülő Shanere és Timre nézett.

- Ha Taylor így folytatja, meghal már az elsőbe. – dörmögte Shane.

- Megölöm. – legyintett Olivia. Shane elnevette magát.

- Ezt kérlek, ismételd el, majd Holly társasága mellett. – Oliviából is kitört a nevetés. Az alatt Scot visszasétált asztalukhoz.

- Tim! Menj Malcomhoz. – a fiú felugrott a székről és sietősen távozott. Scot közben leült és Tim maradékát kezdte majszolni. Olivia testén végig futott valami hideg. Valami ismerős. Egy tekintett, valaki őt nézte. Körbe nézett és megpillantotta pár asztallal odébb Christophert és Gabrielt. A két fiú figyelte, de miután Olivia rájuk pillantott az asztalt kezdték el bámulni. Christopher volt Gabriel jó barátja. Hasonló volt a kapcsolatuk. mint Shane és Scoté, de valamiben nagyon különbözött. Ezt Olivia csak érezte, mivel nem bírt rájönni mi az. Sokszor elhessegette a gondolatot, ahogy ezúttal is tette. Elköszönt a fiúktól és távozott az ebédlőből. Mivel Malcom most Timmel foglalkozott, úgy döntött sétál egyet a hó borította erdőben, majd kiszökik Malcom engedélye nélkül és meglesi a másolatát és visszaér, mire Malcomal kezdődne az edzése.

Amikor megpillantotta a szüleit, mint mindig összeszorul a szíve és úgy érzete meg kell kapaszkodnia. Órákig figyelte őket , mikor feleszmélt, hogy elkésett Malcomtól. Ezért büntetést fog kapni.