Titkos Szervezet

14. rész A szerelmi háromszög

Sziasztok! Remélem akadnak akiknek tetszik. Jelezzetek, hogy folytassam-e...

Olivia a gyakorló pályán tartózkodott Holly társaságában. A hideg szél csipdeste arcukat. Most folyton Holly nyert, mert Olivia nem tudott koncentrálni. A tegnap esti vallomás járta át a fejét. S a hozzá kapcsolódó agyalni valók. Nagyon szimpatikus volt neki Gabriel. A fiú erős volt, okos és azt se felesjük, hogy ő volt az első, aki karon ragadta, de a fiúval sok titok volt. Valami furcsaság kerítette magába, amit nem biztos, hogy Olivia annyira akar. Viszont, hogy tegnap Gabriel felhozta, igaz nem válaszolt rá semmit, mivel voltaképpen maga sem tudja, mit érez. Shane és közte volt valami kialakulóban, de olyan különös volt. Shane sosem beszélt az érzelmeiről, de a lánnyal rengeteget törődött. Mivel teljesen összezavarodott az érzelmeivel kapcsolatban is, jól jött neki a feléjük rohanó fia alak, ami sikeresen kizökkentette gondolataiból. Tim volt az.

- Olivia! Olivia!- üvöltözte. Holly ránézett Oliviára, aki csak egy vállrándítással válaszolt. Eközben Tim oda ért hozzájuk.

- Olivia! Tudnánk beszélni? – a lány Hollyra meredt. Az egy kis hezitálás után fogta magát és elment, valami tanulásra hivatkozva.

- Olivia! – fújta ki a levegőt. – Apa szólt, hogy menjünk ma, ha szeretnél. – Olivia el sem tudta képzelni milyen új információt szolgálhat neki a kedves Bill rendőrúr.

- Mi... miért? – határozott akart lenni, de bizony a zavar a szavaiban csengett. Tim a fejét csóválta.

- Nem tudom, csak szólt. – egy hatalmasat nyelt a fiú. Olivia végül bólintott. Tim végül körbe nézett.

- Amúgy őszintén zavartam?

- Nem, csak gyakoroltunk, de mivel Holly már mást csinál, gondolom...- Tim közbe szólt.

- Akkor velem? – a lány megrázta a fejét mosolyogva.

- Köszi, de elégé is volt mára.

- Ha tényleg így gondolod, akkor menjünk sétálni. – ajánlotta fel a fiú. Oliviának mosoly szökött ki az arcára.

- Menjünk! – Sokáig céltalanul kóricáltak az erdőben, majd egy padra ültek le. A hideg belül marta a tüdejüket, de kellemes volt. Sokat tréfálkoztak a körülüttök járkáló embereken. Néha a járásukon, néha az öltözetükön. Oliviának jól esett, hogy a gondjai alul kicsiny nyugalmat kapott, de mikor Shane ment el előttük, robbanásként jöttek vissza.

- Tegnap az apudal aranyosak voltatok. – Tim elmosolyodott. – Ezért nem akartad, hogy Shane velünk jöjjön?

- Részben igen, mert nem akarom se a cukkoltatást hallgatni se a belső hangomat, ami a bűntudat miatt belül emészt fel. Mivel a mi szüleink közül csak az én apám él még, vagyis hát, akikről tudunk. Holly árvaházból jött, Shane pedig elszökött otthonról. Scoté már rég meghaltak, a te szüleid ugye.. hm, tudjuk. Az anyám pedig kiskoromba rákban elhunyt. Úgyhogy... - Tim hangja nyugodt volt. Olivia remélte, hogy egyszer ő is így tud majd a szerettei haláláról beszélni.

- Részben pedig elegem lett a nyálas dumájából. Szó szerint felkavarodik tőle a gyomrom. – Olivia felhúzta szemöldökét. Tim kacagásba tört ki.

- Rólad beszél folyton. Nem vagyok szakértő, de szerintem bejössz neki. – Olivia hirtelenjében azt sem tudta, hogy köpjön vagy nyeljen. Az arcát, ha a pír el is öntötte, nem látszót az így is piros arcán, mivel a hideg sokkal hamarabb beelőzte. Végül a belsőmegérzésére hagyatkozott, ami azt súgta, hogy megbízhat a mellette ülő társában.

- Talán vissza is igaz. – Tim rögvest ránézett.

- Akkor meg? Ne vacakoljatok annyit! – a fiú izgatott lett, mint a kutya, az ember legjobb barátja, amikor a gazdája hazaérkezett.

- Mert, nem olyan egyszerű. Tim nem is tudom, de azt hiszem szerelmes voltam másba vagy vagyok, vagy már én sem tudom.

- Kibe már?

- Gabriel. – Olivia maga sem hitte el, hogy el tudja mondani szavakkal, hisz a fejében akkora a zaj.

- Akivel olyan sokat beszélgetsz? – Tim lendülete eltűnt. Olivia bólintott.

- Ő irántad? – kérdezte.

- Szeret. – Oliviát a hideg rázta, ahogy ki mondta. Eddig nem is tűnt olyan súlyos szónak, mint most.

- És?

- Valami van vele. Titkol vagy nem is tudom. Olyan...

- Furcsa? Tudom. Ezért nincsenek már vele jóba. – Tim hangja érdes volt.

- Kicsodák?

- Scot és Shane. Régen Shane és Gabriel egész jó barátoknak mondhatóak voltak. – Olivia ismételten a zavarodottság legmélyebb bugyraiban találta magát.

- Mi lett? – alig tudott magából hangot préselni.

- Gabriel furcsa lett. Ez az óta is tart. De le a kalappal Shane előtt. Tudtommal nem csinált még semmit. Vagy állt már közétek? - Olivia sután megrázta a fejét.