Titkos Szervezet

20. rész Vérfarkas

A csapat Malcom ádáz szemei előtt rezzenés teleenné szokott vissza. Mintha nem történt volna semmi. A csapat tagjai szerették továbbra is egymást. Beszélgettek és nem alakult ki egy csepp utálat sem. Csak Shane és Olivia kerülték egymást, de ők sem haragból, hanem színtiszta fájdalomból. Ami régen a társaságra volt jellemző szertefoszlott. A folytonos együtt töltött időket átvette a titkolózásos magány. Már fél év telt az óta. Shane fél éve hagyta el. Olivia nehéz időszakon volt túl. Mialatt megszállottan számolgatta az időt. Tim minden percét a lány mellett töltötte. Gabriel lassan szivárgott bele az életükbe, míg végül egy tavaszi nappalon a tettek mezejére lépve megcsókolta a lányt. A cseresznyefa alatt álltak és a fodrozódó vizet néztek. Felébredt a szél és fújdogálni kezdett. Olivia haja szerte-széjjelrepült a levegőben. Gabriel közelebb hajolt, míg végül először lágyan, majd hevesen megcsókolta Oliviát. Timmel továbbra is boldogan nevették el magukat, ha vizsgázni mentek és a társaik aggódva szurkoltak, nekik végig. Időközben, szinte mindenre rá jöttek a szervezettel kapcsolatban. Tim plusz képessége eszméletlenül a hasznukra vált. Kamerákat és szavakat, azaz állításokat hamísított, sőt elintézni folyton, hogy ne kapjanak a különböző szabályszegéseik miatt büntetést. Volt már rá alkalom, régebben is, de olyankor egyszeri alkalmaknak számított, mostanra már minden napossá vált. Christopher-el időközben jó barátok lettek és Olivia úgy vélte, talán nem is annyira rossz itt az élet, mint eddig hitte. Csak az fránya idő... Mért kell rohannod?

- Teli hold van! – örömködöt Tim. – Jönnek a vérfarkasok és ízekre marcangolnak... Vúúúúúúúúú- vonyított hozzá. Oda kint voltak az erdő szélénél. Nagyjából hajnali három lehetett. Olivia Gabe biztonságot rejtő karjaiban bújt jól bele. Sokáig szomorkodott Shane után, de Gabriel-el teljesen más volt. Gabe jelentetett számára a mindent. Úgy érezte magát, mintha öröké élhetne, ami vicces volt, pont az ő helyzetében. Tim egy nagy kövön ült. Christopher a csillagokat vizslatta, mivel a fiú megszállottan rajongók a csillagképekért. A szeme elárulta, hogy feltehetően megtalálta azt az alakzatot, amit keresett. A következő percben összerezzentek, mert Tim üvöltésére válaszoltak. Mindnyájan a sűrűn nőtt fák közé meredtek.

- Skacok! – pattant fel Tim. – Ne menjünk kutyust futatni? – gúnyosan felnevetett. Barátai azon nyomban rápillantottak. A sötétben kellett egy perc, mire a fiú arca kirajzolódott. Igaz, hogy szarkasztikusan kérdezte és fel is nevetett, de az arca komoly ábrázata elárulta, hogy ő tényleg játszani akar a veszedelmes vérfarkasokkal.

- Tim azt hittem, több eszed van. – Christopher zöld szemei szó szerint világított a sötétben. Neki is plusz erejében adódott meg ez a képesség, látott a sötétben, mint az állat. Mint a macskák. Egyszer úgy írta le Christopher, mint az éjjel látó. A kamerán lévő funkciók, vagy amit az éjjeli képzéseik alatt használt éjjel látó szemüveg.

- Szerintem haver, azok futtatnának minket. – Gabriel szavát nevetés követet. Tim felnyögött.

- Jaj, ne csináljátok már! Egy kis móka! Találunk egyet és megkergetjük, utána megyünk is.

- Nem Tim. – rázta a fejét Christopher.

- Csak egyszer. – könyörgött a fiú.

- Haver, tegyél le róla. Ez hülye ötlet. – Gabe, igyekezett észbe téríteni barátját.

- Öt perc! Öt! – mutatta Tim az ujjait.

- Tim! – Olivia határozottan szólt rá legjobb barátjára, aki elsőre bűnbánó arccal nézett rá vissza.

- Olivia, egy poénra? Annyit hülyéskedtünk már. – ez Tim-re vall. Minden egyes agyament viccet muszáj kiviteleznie. Így átvált egy könyörgő, idegesítő kisgyerekbe, aki addig hisztizek, amíg meg nem kapja, amit szeretne. Viszont a lány jól ismerte és már hozzá szokott fiú aljas trükkjeihez. Elővette legszigorúbb tekintettét és lassan egyben határozottan először jobbra, majd balra fordította a fejét. Tim csalódottan nyelt egy nagyot és a cipője orrát kezdte el szemeivel bökni. Olivia elsőre elhitte barátja mozdulatait. Majd, mint villámcsapás tudatosult benne Tim következő lépése. Bár nem mozdult véletlenül sem meg, ne hogy a fiú észrevegye rajta, hogy bokán érte, mégis valahogyan elárulta magát. Ugyanis Tim a következő lépésben rohanni kezdett egyenest be az erdőbe. Egy percet sem váratott tovább magára. Az ágak hangosan recsegtek egymás után.