Titkos Szervezet

27. rész Kapkodás

A sötét és hideg cella után valóságosan elégett és alkalmilag megvakult a nyár, forró sugaraitól. Pár percig nagyokat pislogott, mire hozzászokott a szeme a sok fényhez. Egy-két ember sertepertélt az udvaron. A társai is már kora reggeli edzésüket hajtották végre. Rájuk pillantott, de azon nyomban el is kapta róluk a tekintettét. Malcom követte szemeivel minden lépését. De Olivia elszánta magát. Időpocsékolásként nem fog edzeni, mindenki tudja, hogy erre a szintre nem lehet. A kevés idejében hadd tegye meg mind azt, amit még szeretne. Viszont mindenek előtt el akart onnan tűnni. Bill. Nem akarja elmondani, hiszen fél tőle. Nem a férfitól, dehogy is. Imádta Tim édesapját, mintha az apja lett volna, de rettegett attól, amit mondania kellene. Be kellene ismerni, hogy Tim nincs többé. Erre még nem áll készen. A remény azt diktálta, hogy bármikor visszajön a fiú. Rá fog mosolyogni és minden helyre jön. Ha pedig Billnek kijelenti, hogy Tim halott azzal mindennek vége. A szívében háború dúlt. A kötelesség, mi szerint mindenki előtt ez a feladat rá hárul, hogy ismertesse e csapást a férfival, de ott voltak a saját fájdalmai is egyben. Gabriel és Christopher álltak a Szervezet kapuiban. Olivia belerohant Gabe karjaiba. Szórósan hozzá bújt. Óhh, hogy mennyire szereti a fiút... Biztonságban érzete magát újra. Sokáig vívódott magában, hogy elmondja e a fiúnak a büntetését vagy már lehetséges, hogy tudja. Akármennyire fájt minden egyes levegő vétele, amellett döntött, hogy az utolsó percig megtartja a titkot. Bár azt is kikötötte, hogy tőle tudja meg az égszínkék szemek, és nem holmi hazug őrzőtől vagy bárki mástól. Oda kell figyelnie, hogy nyakon csíphesse a megfelelő időpontot a kitálalásra. Elhúzódót Gabe-től. A fiú szeme csillogva néztek rá. Az ő életét nem nehezítheti meg. Egyszerűen képtelen lenne rá. Megcsókolták egymást, majd Olivia elindult a kapun túlra. Az utolsó percben Gabe termett mellette. Olivia felé kapta a fejét, mire a fiú érthetetlen arcot vágott.

- Eddig is itt voltam.

- Persze. - mosolygott a lány.

- Gondoltam csak elkísérem az én csillagomat Billhez. Ja és jut eszembe, érjünk, már vissza 3-ra. Tudod, terveztem.

- Mit? Ha a könyvre gondolsz már agyaltam a kivitelezésén. - a fiú kacagva a fejét rázta.

- Nem, kincsem nem arra gondoltam.

- Hanem? - lepődött meg Oliva.

- Olyan dolog, amit soha az életedben nem fogsz elfelejteni. - mosolygott Gabe. Olivia pedig belül már fuldoklott a könnyeitől. Az életem tart még három napig, de ezt pontosan titkolom előled. Előled, akit a legjobban szeretek. Sajnálom. Szomorodott el még jobban Olivia a gondolatai miatt.

Ott állt a ház előtt. A virágok illatoztak. Gabe a feljárónál maradt. Olivia látta a fiút, éppen ezért kénytelen volt előre lépni és kopogtatni. A legkisebb mozdulattal is elárulhatja magát a fiúnak és ezt akarta elkerülni. Bill az egyenruhájában nyitott ajtót, egyik kezében jókora csészényi kávé gőzölgött.

- Olivia Jó reggelt! - derült fel az arca. - Gyere csak be. - a férfi arrébb ált az ajtóban. Olivia remegő léptekkel belépet a házba.

- Kérsz reggelit? - rohant Bill a konyhába. Mire Olivia a konyhában találta magát, a férfi már az omlettjét sütögette.

- Nem, sietek. Gabriel kint vár. - nézett szét a konyhában Olivia.

- Láttam. És semmi baj, több marad nekem. - mosolygott Bill. A ráncai sokkal jobban látszódtak, mint bármikor máskor. Olivia kénytelen volt rá, hogy elmondja.

Miután a férfi kész lett mindennel és nagyjából megreggelizett, Olivia megemberelte magát.

- Bill! - a hangja halk volt, akár a lágy szellő. Bár a csendes házban a férfi megtudta hallani. A lányra nézett mosolyogva.