Titkos Szervezet

25. rész A 90. szintvizsga (3 fele)

Később felébredtek és nehezen összeszedték magukat. Olivai mellett egy ember feküdt. A lány ijedtében felugrott.

- Tim! – alig volt hangja. Teljesen kiszáradt. Jobbnak látta, ha nem erőlködik tovább és inkább a kezével intett. Olivia lehajolt az emberke felé. A bőrén égés nyomok voltak és kelések. Tim egy vizes palackot igyekezett elővarázsolni. Miután ittak, végre tudtak egymással beszélgetni.

- Lucas Ford. – pillantott rá Tim. Olivia agya ezerrel pörgött.

- A hőmérséklet! A durranás óta melegedett. – pattant fel Olivia.

- Már, mint itt akkora hő volt, hogy Lucast elevenen megsütötte. – a fiú is kezdte érteni.

- A durranás, amit hallottunk csak a fal átlépése volt. Az álca fennmaradt, de a védelme már nem. Így a hőmérséklet kihatott egymásra. Itt hűlt, míg ott melegedett.

- Szegény flótás. Az életével mentette meg a miénket. – nézett Tim a halott fiúra. A szél a semmiből ébredt fel és csapott le erőteljes haragjával. Olivia kioldotta a derekára kötött sálat és összebújva, a fejüket védve visszafele kezdtek futni. Pár lépésre újra a hófödte erdőben álltak. Vagyis, ami maradt még a hóból. Igen csak elolvadt. A következő pillanatban két felé ugrottak, mivel kések repültek feléjük. A fák közül kirajzolódó Taylort és társát Katy-t pillantották meg. Feléjük rohantak. Olivia és Tim is felugrott. Katy, Olivia felé szaladt, amíg Taylor, Tim felé vette a irányt. Katy elérte a lány haját a kezével és megcibálta. Olivia hátra bicsakló feje, majd nem kibillentett egyensúlyából. A lábuk alatt a talaj, gyorsan átment meredek domb oldalba. Bukfencezésbe kezdtek és egy igazi emberi labdát alkotva legurultak a domb aljába. Olivia pattant fel elsőként a földről. A világ egy darabig forgott előtte. Megkellett kapaszkodnia egy fában. viszont Katy-nek sem kellett több és már is felugrott. Látta a fába kapaszkodó lányt. Megfogott egy jókora faágat. Olivia mögé érve erőteljesen lesújtott vele és kacagva nézte, ahogyan a lány ájultan terül el a hóban. Olivia amit eszmélet vesztés előtt meghallott azaz ágreccsenés volt és, amit utoljára látott azaz előtte lévő bokrokban ácsorgó fekete alak volt. Miután felébredt borzalmas fejfájással, meglepetten vette észre, hogy még él. Biztosra vette, hogy megfog halni. Végül a dátum tévedhet, de úgy tűnik még sem... Viszont az elmélkedést megszakította Katy. A lány rémülettel az arcán bámult üveges tekintettel az ég felé. A fekete alak megölte. Megijedt a felismeréstől és körbe fordult, de sehol nem látott egy lelket sem. Ez után szélsebesen futásnak eredt. Tim élni fog. Ez volt az egyetlen, ami a fejében cikázott.

Nem sokára megtalálta társát. És az idő lelassult, mint a filmekben szokott. Tim a földön feküdt, de már nem lélegzett. Lerogyott mellé. Olivia mérhetetlen fájdalmat érzett. Akadtak sérülései, de azok semmik voltak a most átélthez. A könnyei patakként ömlött, miközben a fiú testét az ölébe húzta. A térdébe állt egy kavics, ami miatt vérezni kezdett, de rá sem hederített. Tim élettelen testét szorongatta zokogva.

- Vegyél levegőt, kérlek. – üvöltötte bőgve.

- Az istenért! – üvölt és közbe felfele nézett.

- Őt ne! Tim élni fog! Tim élni fog! Tim élni fog! – ismételgette üvöltözve. a fiú barna haja kócosan pihent, ahogyan minden más porcikája. A szemét saját maga becsukta, így nem kellett ezt a fájdalmas feladatott a lánynak megcsinálnia. Nem lélegzik! Nincs szívverése. Tim halott! A fejében üvöltöztek a mondatok. Majd Olivia nem akart hinni a fülének. Malcom hangja beszélt hozzá. Malcom beszólt hozzá.

- Figyel rám Olivia! Feléd tartanak. Most azonnal tűnj el onnan!

- Nem! – üvöltötte az ég felé.

- Olivia! Most azonnal kelj fel és fuss!

- Eszem ágába innen elmoccanni! Tim mellett a helyem! – zokogott tovább.

- Olivia fuss vagy meghalsz! – Malcom hangja hirtelen lett ingerült. Olivia a karjaiban nyugvó fiút nézte. Utána óvatosan lefektette a földre.

- Előtte vigyék ki Tim-et! – üvöltözött. Olivia végig nézte, ahogyan Tim teste kezd láthatatlanná válni, majd végleg eltűnt a földről. Utána a hirtelenjében benne ébredő harag vezérlettével, futásnak eredt. Talán a feldúlt lelki állapota miatt nem vette észre, talán észre sem vette volna sehogy sem, de a lábba egy medve csapdában végezte. A fájdalomtól felüvöltött. Próbálta szétnyitni, de csak csúfos kudarcokat vallott. A vér gyorsan ragacsossá tette, így minél jobban megnehezítve a szabadulását. A fogait összeszorította és a varázslat segítségével szét feszítette a lábába vájó vasfogakat. A fájdalom fokozódott, szinte már csillagokat látott. De akkor jött az újabb csapás. Egy kés fúródott a vállába hátul. Ezúttal visszafojtotta a sikítást. Taylor volt, abban nem volt kétsége, és semmilyen körülmény vagy fájdalom mellett nem fogja a fiúnak megmutatni kínlódását. Hátra nyúlt az érintett területre és kihúzta a kést a jobb vállából. Taylor gúnyos röhögését hallotta meg. Olivia fájdalmai erősödtek, de minél inkább fájt valamilye, annál inkább akart győzni. Pár pillanatig várnia kellett míg a lába a varázslatnak köszönhetően legalább annyira rendbe jön, hogy rátudjon nagyjából állni. Taylor ez idő alatt elő merészkedett a fák közül. Olivia felállt és a lábába nyilallt a gyötrő kín.

- Te ölted meg Timet! – morogta a fiúra. Szeme égett a dühtől.

- Bezony! Én voltam. De raja, csak gyakoroltam. – vigyorgott önelégülten Taylor.

- Akkor, mire vársz még? – kérdezte Olivia. A fiú biccentett egyet. A következő percben egymás felé rohantak és felugrottak, majd a levegőben összeütközve a földre estek. Olivia sérült lába, karja és válla eszeveszettül lüktetett. Taylor szerencséjére tompított számára a zuhanást. Felpattant róla és a kezével a fiút a levegőbe repítette. Egyenest neki a fának. Nagy durranással csúszott le a fa törzsén Taylor. Olivia újra a levegőbe repítette és ismét a fához csapta.

- Megölted Timet! Most rohadj meg miatta! – futott felé. Taylor felkászálódott a földről és elővarázsolt egy kardot. Olivia a levegőbe ugrott és egy előre szaltót csinált a levegőben. Az érkezését pontosan a fiú mögé tervezte és ott is ért földet. A fájdalom ismét bele nyílalt, de még nem jött el az ideje, hogy törődjön vele. Megragadta hátulról a fiút és, amit Olivia kihúzott a vállából egyenest a fiú hátába szúrta.

- Gondolom, visszaadom a késed, nekem is van, szóval nem kell. – suttogta a fölébe. Taylor felüvöltött. Utána hirtelen a fiúnak sikerült valahogyan megrándítania. Olivia a következő pillanatban a földön találta magát. Taylor ráugrott és fojtogatni kezdte. Olivia agyán sok minden átfutott. Rengeteg emlék. Végül a kezébe varázsolt egy kardot és Taylor mellkasába szúrta.

- Timnek élnie kellene! – sziszegte Olivia a haldokló fiú tágra nyílt szemébe. Taylor ráhagyta az erőlködést és többet nem modult. A keze már nem szorította a nyakát. Lefordította magáról Taylort és elindult. Megölte végre Taylort. Olyan rég óta ígérgette és ezúttal tényleg megtette, de nem maga miatt. Timért tette.

Pár méterre odébb megcsillant a fényben a medál. Adria futó alakját pillantotta meg a túloldalon. Egyenest a medálért futva. Erre Olivia amilyen gyorsan csak engedte fájdalmai, sprintelni kezdett a nyakláncért. A győzelemért. És sikerült és megnyerte! A medált a kezében szorította. A vizsga véget ért. A kürt felharsant ő pedig sírva összeroskadt.

Oda kint Malcom várta a lányt. Olivia elé lépett, mire Malcom bólintott. Nem igen, hitte el, hogy Malcom tényleg büszke lenne rá. Miatta szólt be. Csak a vezetőség miatt dicsért,nem többért. A társaira rá sem tudott nézni. Az igazgató hangja szólalt meg a hangos bemondón.

- A 90.-ig szintvizsgát összesen négyen teljesítették. A szint vizsga győztese Olivia Pres, aki Malcom őrző, egyik embere. - Olivia fortyogott magában. Nem tudta megvédeni Timet. Hiába nyerte meg, valójában elbukta. A célját nem tudta teljesíteni. Fel rohant az emelvényre és a kezét az igazgató torkához szorította. A levegő emelte egy kézzel.

- A halálla számomra elsőnek is jó vigaszt nyújtana. – köpködte a kezében fojtogató férfi arcába. Pár perc múlva elengedte és önként sétált be a cellába.