Titkos Szervezet

6.rész Kedvesség

- Mivel első nap nem akarlak szabályszegésre csalni, majd csak holnap, így most be kell ezzel érned – és a kezeivel már pontosabban a tenyerei között lassan egy pirosas- narancsos színben pulzáló gömb formálódott. A következő mozdulatával a lány felé lökte. Olivia testét hirtelen elöntötte a melegség, úgy érezte magát, mint amikor nyáron egy hűvös boltajtóban megcsapja a kinti hőség. Igaz akkor nem olyan jó, de most varázslatos érzés.

- Köszönöm. – mosolyodott el Olivia, amire a fiú egy túljátszót legyintéssel válaszolt.

- Ez az egyik haszna a plusz erőnek. – kacagott Gabriel. Olivia megint nem tudta a fiút követni, információk nélkül.

- Milyen plusz erő? – kérdezte mire Gabriel komollyá vált.

- Hát, akiket a varázslat választ azokat megjutalmazza egy képességgel, bár nincs olyan dolog, amit nem tudnál, vagyis amit nem kapsz meg. Bocsi lehet, kicsit zavarosan magyarázok, megpróbálom még egyszer. - nyelt egyet mosolyogva. – Nah, a varázslatot megkaptad és ennyi. Mivel nem egy szétágazó valamihez nyúltak, így mindenki ugyanannyit kap. Az erővel bármire képes vagy, mint mindenki, csak meg kell tanulni. Viszont, mint téged, akiket a varázslat hívott, kapnak tőle ajándékot. Ezek a képességek általában nehezebbek megtanulni másoknak, szóval válhatód sajátodnak. A legjobb az egészben, hogy ezt te már profin tudod. Az egyetlen dolog, amit nem kell tanulgatni és fárasztóan gyakorolni, mivel már ez benned tökéletesítette magát. – Oliviának megtetszett ez a kis ajándék és azon kapta magát, hogy várja neki mi lett a plusz.

- Pontosan neked mi? – kérdezte Gabrieltől.

- Érző. – vágta rá sebesen a fiú. – Előlem szinte kizárt elrejteni az érzelmeket, emellett a veszélyt is megérezhettem, a múlt, a titok és gondolatok is jobban megnyílnak nekem. – Olivia hirtelen megrezzent, hogy Gabriellel ezen túl vigyáznia kell.

- Akkor biztosra veszem, hogy engem is érzel. – motyogta Olivia. Gabriel felkacagott.

- Igen. Zavart vagy egyben kíváncsi. – Olivia elpirult szégyenében. Soha nem szerette, ha valaki előtt is gyengének mutatkozik, de ez a fiú más. Előtte kizárt, hogy ne mutatkozón gyengének, hisz ő érző.

- Mióta vagy itt? – kihasználta az alkalmat, hogy ismét mélyen bele nézhessen a fiú magával ragadó égkék szemeibe. Gabriel viszont a földet kezdte elnézni. Olivia meg bánta a kérdését, de a fiú végül válaszolt.

- Egy éve. Nem valami rengeteg idő, de ahhoz túl sok, hogy rájöjjek mindenre. – Oliviát nem hagyta nyugodni a fiú szavai. Rossz érzése támadt, de esszénél kellett maradnia, mert véletlenül sem akarta, hogy Gabriel olvasgasson belőle, mint egy nyitott könyvből.

- Azt meg tudod mondani, hogy én mióta vagyok itt? – félszegen kezdet bele mondatába, de miután a fiú ránézett, bátorsága kerekedett befejezni kérdését.

- Pontosan tudom. – a fiú mosolygott, de valami volt a mosolyában, ami aggasztani kezdte Oliviát.

- Akkor?

- Kéthete és két napja. Tovább voltál komában, mint eddig bárki más, már attól tartottak, hogy a játék megkezdése előtt meghalsz.

- Tartottak?

- Tartottam. – a fiú a fák felé dobta tekintettét. Olivia egyre jobban furcsállta Gabrielt. De minden gondolatát próbálta félre tenni és a beszélgetést fen tartani.

- Miért, úgy mondtad, hogy játék? – Gabriel rá nézett.

- Mert az! Nekik csak szórakozásra szolgáló játék bábuk vagyunk, akiken kísérletezhetnek. – Olivia nem értett egyet a fiúval. Varázserőt kapnak, hogy küzdeni tudhassanak a rosszak ellen. Ez nem játék, hanem élet mentés, de utána eszébe jutott amit Malcom mesélt, hogy vannak szintek, amiket teljesíteni kell. Elsőre durván hangzott, ám most átgondolva ésszerű. Csak az tud küzdeni a gonosz ellen, aki a szintet teljesíti azaz, túléli. Akár milyen könyörtelenek is lehetnek. De túl késő volt, mire eszébe jutott a fiú képessége.