Titkos Szervezet

18. rész Az átkozott jövő!

Bill megdermedt az asztalnál. Most mesélték el neki,amit Olivia hajnalban megtudott.

- Így már érthető. – alig hallhatóan mondta Bill.

- A 100 szint után, pedig kb 25-26-an vannak jelenleg. Megnéztem. – szólalt meg Tim, kevésbé volt rekedt a hangja az előző naphoz képest.

- Voltaképpen összesen 99 szint vizsga van. – ült le Bill. Tim bólintott, viszont Olivia összeráncolta a homlokát.

- Miért? – tudakolta.

- Mert már 40 éve kihagyják a 91-st. Tíz az egymillióhoz, hogy túléled. – Tim nyugodtan beszélt. Bár hiába, Oliviát nyugtalanítani kezdte.

A szervezethez hamar visszatértek, még mielőtt késtek volna gyakorlatról. Shane neheztelten nézett a lányra. A nap további részében Olivia szokásosan eltűnt. A plusz erejével foglalatoskodott. Holly szokotton valamit tanult. Tim pedig a maga módján kutatott tovább. Shane és Scot az ebédlőben ültek.

- Scot! Eljutott hozzám, hogy Olivia beszélgetett Gabriellel. – Shane az asztal fölé görnyedt és a kezei között egy almával játszott. Mellette a barátja a székben hátradőlve, félig le is csúszva róla, aludt.

- Na és? – morgott fel Scot mély hangjával. Olyan volt, mint ha egy orángután próbált volna meg gargalizálni.

- Csak... őt is szereti. - Shane halk hangja teljesen érthetővé tette szíve fájdalmát.

- Más nem állhat a háttérben? Például Tim?

- Mért kellene akkor is szóba állnia Gabriellel? Tim pontosan tudja milyen furcsa a gyerek. - Scot eközben felült a székben.

- Ha már itt tartunk a mi két jómadarunk is kétségbe ejtővé vált. – Scot mély hangja riadóként söpört végig Shane agyában. Igaza van. Pár percig csendben maradtak. Shane a gondolataival bíbelődött és a kétségbeeséssel. A ötletei kétfelé oszlottak. A jók, mi szerint Olivia csak a jó modor miatt állt szóba a sráccal. Vagy, hogy talált magának valami hobbit, ilyesmik. De a másik kupac tele megcsalásról, hazug szavakról beszélt.

- Kételkedek. Úristen Oliviában! Az csillagomban kételkedek. – Shane megszorította a kezében lévő almát, amelyből elkezdett folyni a nedve.

- A kételkedés pocsék. Embereket választ szét. Maga a méreg, mely felemészti és megöli a szívből jövő szerelmet és a barátságokat. Egy rohadt tör, amely egyszerre sebez, okoz fájdalmat és a maga a gondolata vagy a látványa irritálja az embert. – Shane felnézett barátjára.

- Mi van? Nem lehet bennem értékes eszme? – Scot egy ideig hidegen nézett Shane-re, majd előtört belőle a nevető görcs.

- Bocs. Holly-tól szedtem. – kacagott továbbra is. Shane halványan elmosolyodott.

- Tudom a választ! – csapott az asztalra, miután kiejtette a kezében szorongató gyümölcsöt.

- Örülök neki haver, de azt az izét amelyet egykor almának neveztünk, magadnak szeretnéd tovább pépesíteni vagy oda adod, hogy végre bevégezze a sorsát a hasamban? – Shane lepillantott az almára. Kellőképpen összenyomkodta annyira, hogy felkavarogjon a látványától a gyomra. Legyintett egyet,„hogy a tied, egyed." Majd felpattant és elindult a lépcső felé. Scot az almáért nyúlt, majd rágcsálva Shane után ment.

Olivia az egyik gondnok raktárában lapult meg. A földön hevert egy könyv nyitva, arrébb pedig egy letop világított. Olivia boldogan nevetett. Esett a hó. Oda bent a raktárban esett a hó. Olivia forgolódott és a hópelyhek után kapkodott. Hirtelen az ajtó kinyílt, ő pedig ijedtében becsukta a könyvet mire a hóesés eltűnt. Még a nyoma is, hogy ott egyszer hullott a hó. Gabriel toporgott széles vigyorral az arcán az ajtóban.

- Látom, profi vagy benne. – elismerő tekintett tükröződött rajta. Olivia kiment a fiú mellett. Gabriel megfordult és becsukta az ajtót.

- Miért kerestél? – fordult meg Olivia. Gabriel megjátszva lebiggyesztette a száját.

- Bogaram, ki mondta, hogy kerestelek? – elkacagta magát. Olivia csak csendben a raktára majd a fiúra nézett. Gabe értette.

- Oké. – adta be a derekát. – Meghallottam, hogy bent vagy. És nem pontosan én kerestelek, hanem Tim. – Olivia bólintott egyet a fiúnak, de abban már nem volt biztos, hogy ezt Gabe is látta, mivel rohanni kezdett.

Scot odakint őrködött, míg a jó barátja az egyik legnagyobb szabályszegést követte el. A jövőbe nézett.

Olivia hamar megtalálta a fiút. Tim éppen a gyakorló pályán futott. Az arca felderült, amikor megpillantotta a lányt.

- Apa rájött, hogy a 91-s, szint részben ugyan olyan hazug reményképpen szolgál, mint a másolat. Higgyük azt, hogy tőrödnek velünk, hogy ők azt szeretnék, ha életben maradnánk. – szuszogta Tim. Az arcán gyöngyözött az izzadtság.

- Közben, pedig csak lemészárolnak. – folytatta Olivia.

- Nem direkt, vagyis nem úgy, ahogy elsőnek tűnik. – lihegte Tim.

- Van mögötte cél? – szökött fel a szemöldöke a lánynak.

- Valami biztosan. Akkor, nem tennének meg ennyi apró részletet a hazugságokért. – Tim a lány vállára tette a kezét.

Amikor Shane kijött és becsukta maga mögött az ajtót, az arca sok mindenben úszott.

Bár leginkább a szomorúságban. Scot oda lépett hozzá.

- Gyere, menjünk, ne hogy itt bukjunk le. – húzta el barátját. Pár szinttel lejjebb megálltak és kérdően Shane-re meredt.

- Nos? – Shane szörnyű látványt keltett, mintha egy zombi állt volna helyette.

- Jól vagy haver? – vonta fel szemöldökét Scot.

- Láttam. Olivia és az mocsok együtt. Igazi. – hebegte Shane. Scot masszívan nézte.

- Mit? Figyelj, nem értek egy szót sem, sőt azt se várd, hogy segítsek, amikor fogalmam sincs semmiről. Az ég szerelmére, beszélj!- förmedt rá a fiúra. Shane minden mozdulata pontosan illet egy zombiéra. Teljesen kicserélték.

- Olivia és Gabriel. Együtt. Egymásnak az igaziak. – hebegte továbbra is. Scot rázogatni kezdte barátját.

- Szedd össze magad! Rendben? – engedte el, mikor Shane válaszként bólintott. Vett egy nagy levegőt és Scot-ra bámult.

- A jövőben együtt lesznek, mivel egymásnak szánja őket a sors. Az igazi, azaz átkozott „ Ó, ő az igazi! „- vékonyította el a hangját. Majd dühösen fortyogva folytatta - A rohadás esne bele! Az ilyen és az effajta szarságokba! Minek mindig az igazi? Be lehet mással is érni. Nem mindig kell itt az fészkes mesebeli szerelem. Ez a valóság az istenért! – csapót bele a falba. Teljesen kikelt magából Shane. Scot csendben végig hallgatta barátja kirohanását.

- Hé, Shane, haver. Te is tudod, hogy minden okkal történik. Talán így lesz a jobb, akár pont neked. – Shane egy gúnyos nevetést kelletett, majd vissza süppedt dühöngő énjébe. Mikor úgy érezte, hogy a harag elszállt és kezdi a keserűség elönteni, rá ébresztette magát a következő lépésre.

- Szakítanunk kell! – Scot meglepetten fürkészte.

- Nem bírlak követni, haver.

- Nem akarom, hogy... - igazából maga sem tudta, hogy mit akar és mit nem. Szerette a lányt, de azt akarta, hogy boldog legyen. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nem mellette találja meg azt.

- ...hogy. Boldog legyen! Akkor Gabriel az igazi neki! Legyen! – kiabálta és mosolygott, de ez nem öröm okozta, hanem a lemondása. Amire minden porcikáját kényszerítenie kellet.

- Hogy képzelted? – kérdezte Scot lágyan.

- Teszek arról, hogy ő akarjon szakítani. Így neki kevésbé fog fájni.