Titkos Szervezet

19. rész Szakítás után

Olivia sírva roskadt össze a folyosón. Már vagy két órája bőgött megállás nélkül. Shane megcsalta. A szobájában várta a fiú . Arca komoly volt és aggasztó. „ Őszinte leszek veled Olivia, már nem szeretlek, nekem másom is van rajtad kívül. „ Ennyit mondott. Majd távozott. Olivia utána rohant, de az ajtóban összeesett, ahonnan még most sem bírt felállni. Tim volt mellette, csak éppen vízért ugrott el. Gabriel pedig az esett után okosan cselekedett és kerülte a lányt. Nem akart balhét. Véletlenül se tudjon semmit rá igazolni Shane. Úgy döntött, hogy inkább jár egyet az erdőben, hisz a séta csak is egészséges. Kellemesebb volt az idő, csípős, de kellemesen hatott a szervezetre. Miközben bandukolt, zajra lett figyelmes, így a hang irányába váltott, viszont továbbra óvatosan lépkedett.

- Elveszítettem végleg! Hiszen én idióta azt mondtam, hogy megcsalom. - a hang halk volt, de biztosan egy fiútól származott. Szipogott beszéd közben. Az ágak közé bújt Gabe, és igyekezett valamicskét látni. Azonnal megpillantotta a vörös orrát és a vörös szemeit a srácnak. Shane és Scot. Shane sír? Csodálkozott el.

- Mert, te ezt választottad. - felelte megfontoltan Scot. Shane a fejét kezdte rázni.

- Elmartam magam mellől, akit a legjobban szerettem. Miért? - ezúttal üvöltött a fiú. Gabe érezte a fiú fájdalmát és akkora már világos volt számára minden.

- Bármennyire szar kimondani. Neki Gabriel mellett a helye. Te mondtad, hogy láttad. - folytatta Scot. Gabe-re sok fajta érzelem tört rá egyszerre. Elsőnek is megbocsájtás Shane-el szemben, majd a fiú iránti sajnálat. Ezt követte a teljes tisztelete. Végül bűntudat kezdte mardosni belül, hiszen mit csinál? Most is hallgatózik...

Tim ezúttal Gabriel társaságával tért vissza a sírógörcsben szenvedő lányhoz. Gabe rosszul érzezte magát. Nem bírja elviselni Olivia fájdalmát. Lassan mellé guggolt.

- Menjünk be Olivia. - Tim hangja visszhangot vert a folyosón. Felsegítiette társát a földről. Odabent Gabe a fényképek elé sétált. Olivia az ágyon összegömbölyödött, mint egy labda. Tim az ágyszéléről nézte szenvedő társát. Rá pillantott a feszengő fiúra. Az kis hezitálás után az ágyhoz lépett.

- Olivia! Gabe vagyok. Azért jöttem, mert nem bírom látni a szenvedésed. Shane nem véletlenül azt az utad választotta amit. Nem látod még, de ennél jobbat nem is tehetett volna. A helyében én, nem hiszem, hogy képes lettem volna rá. - egy pillanatra elhallgatott és csak Olivia zokogása volt hallható. Tim összefont karokkal szemlélte az eseményeket.

- Shane nem csalt meg. - Olivia felpattant. Gabriel Timre nézett, majd vissza a lányra. Akit iszonyatosan szeretett.

- Micsoda? - kérdezte pityeregve.

- Shane látta a jövőt. - bökte ki.

- Az szabályellenes!- förmedt fel Olivia.

- Pontosan, kell a vezetőség előtt is valami indok, erre legjobb az egyszerű megcsalás. - vette át a szót Tim. - Shane okos. - tette hozzá.

- Hogy mondjam? - Gabe szemmel láthatóan feszengve érezte magát.

- Csak mond és ne gondolkozz. - bíztatta Tim.

- Szeretlek! - fakadt ki Gabriel. - Tudom te is. Nem szép ilyet kijelenteni, amikor éppen azért sírod ki a szemeid, mert elhagyott egy fiú, aki nem én nem vagyok. De tudom, amit már mostanra Shane is tud. A jövőben együtt leszünk. Nem tudom, hiszel a sorsban vagy az igaziban, de egymásnak azok vagyunk. Szóval eddig szintén büszkén mondtam, ahogy ezután is tenni fogom. - mosolyodott el. - Szeretlek. - Olivia pislogott nagyokat. A jövő... Számára azt hitte mindegy, hogy majd Shane és ő, de lényegtelen Shane látta és tett érte. Most menjen utána és könyörögjön vagy fogadja el sorsát, mi szerint Gabe, számára az igazi.? - kétségbeesésében ismét sírva fakadt. Tim azon nyomban mellette termett és vigasztalgatta.

Tim ezen az éjszakában Olivia mellett maradt. Miután a lány kisírta magát és az utolsó könnycseppjét is felszárította, beszélgetésbe kezdtek.

- Ez olyan gáz! - pislogott Olivia.

- Mi? - nézett rá Tim gesztenye barna szemeivel.

- Sírok. Túlérzelgős pipogya vagyok. Persze másoknak eszem ágába sincs ezt kimutatatni. Előttük, muszáj erősnek látszanom. - komorodott el Olivia.

- Mindenki hasonlót játszik élete során, mármint magában dolgozza fel csendben a problémákat. - Olivia elbambult. Shane hiánya keltette hatalmas űr benne tombolt. az ember azt hinné, ilyenkor csend lesz, aggasztóan nagy nyugalom kerekedik bent, de nem így van. Az űr helyét a zaj próbálja befoltozni.

- Figyelsz rám egyáltalán? - Tim a kezét a lány orra előtt hadonászta. Az ijedten meglepődőt.

- Jól elvoltál. - mosolygott Tim. Olivia bólintott, de a gondolatai ismét szárnyra kaptak. A fizikai fájdalmakat jobban elviseli, mint most ezt. Ez gyötrő és egy jó darabig nem is múló fájdalom. A szülei és Shane, mindegyik után a mélabúval kell harcot vívnia. A jövőjétől pedig egyenest rettegni kezdett. Ha már a könyv azt írta, akkor addig mi fog vele történi? Tim elpilledt mellette, ő pedig azon nyomban füzetet fogott és elkezdte kiszámolni az időt. Hiába, a dátum vészesen közeledett.

Az edzésen förtelmesen nézett ki a csapat. Shane jobb oldalt, szinte beleolvadva a falba, álldogált és nézte megállás nélkül a cipője órát. Scot mellette, mint egy védelmező őrangyal szobrozott, közvetlenül mögötte srégen álldogálva a piros hajú figyelt, Holly. Utána picivel távolabb Tim és mellette Olivia. Malcom észrevette a változást, de úgy volt vele, hogy amíg nem jelent gondot, addig szó nélkül hagyja.

A társaság ekkor esett szét.