Titkos Szervezet

13. rész A titok

A társai miatt hajlandó volt folytatni. Nem csak a szervezetett, ha nem az életét is. Scot a szokástól komolyabb lett és Holly is több szabad időt hagyott magának, Oilivia miatt. Shane, szinte minden levegővételénél ott volt. Tim találkozót szervezet az apjával és kissurrantak a lánnyal. Shane velük szerettet volna tartani, viszont Tim biztosította a fiút, hogy semmi baja sem lesz Oliviának. Tim a lányhoz hasonlóan sokszor kiszökött. Viszont a különbség hatalmas volt. Míg Olivia olykor kapott érte, máskor pedig elnézték neki, addig Tim nem, vagyis hát neki ez egy titkos munka volt. A szervezet ugyanis kapcsolatokat épített ki itt-ott, ebbe beletartoztak a rendőrök is. Tim édesapja volt a rendőrkapitányságon a parancsnok. Titkos és hazug munka. A fiú állítása szerint sokáig még a társai elöl is titkolnia kellett. Szerencséjére a plusz ereje segített benne. Profin hazudott mi több, ha nagyon akarta a hazug szavai igazzá váltak. Olivia magában arra gondolt, hogy ezért nem packáznak a mókás szabályszegővel. Félnek tőle, jó ez erős, inkább tartanak tőle, hiszen Tim így bármit meg tud változtatni. Az emlékeket, a felvételeket. Tim úgy ismerte Olivia hajdani városkája utcáit, mint a tenyerét. Az apja járőr autóját messziről meglátták. Olivia hirtelen rosszul érezte magát. Látta egykori háza maradványait. Mikor odaértek észrevették, hogy több rendőr van, mint mire számítottak.

- Szia, Apa! – Tim a többi rendőr felé biccentett.

- Szerbusz, fiacskám, aszta már megint erősebb vagy, mint múltkor. – kacagott a férfi. Tim édesapja magas volt és pocakos. Az arcát nagy szakáll borította. Megölelte Timet, amiből Olivia mindjárt arra gondolt, hogy talán ezért hadakozott az ellen, hogy Shane is velük tartson.

- Te lennél az igazi Olivia Pres. Örülök, hogy eljöttél és fogad őszinte részvétemet. – Olivia összerezzent és egyben jól esett neki, hogy valaki tudja, vagyis tudta a titkot. Aki tőle pár méterre meghalt, mint Olivia Pres az nem ő volt, az nem az igazi Olivia volt, csak egy francos másolata.

- Jaj, de azt sem tudod... nah szóval, én Bill vagyok, ők itt – mutatott a többi rendőre. – a fiúk, de nyugi jók. Louis, Jason, Brandon, Cedric és Redford. – Olivia megjegyezte az arcukat. Közben a tekintette folyton a ház felé siklott. A hát ahol felnőtt, a ház, ami a védelem szent helye volt, most a tűz sújtotta martalékaiban feküdt. A szülei álmaiban haltak meg. Ezt állították. Elevenen megégtek? Vagy már a füstöl hamarabb meghaltak? Hiába készítette ki a kérdés, nem volt ereje megkérdezni. Közelebb sétált, de szédelgés kapta el. Egy pár tányért pillantott meg a feketére égett falécek alatt. Tim megérezte Olivia rosszullétét és odasietett mögé. Megfogta a derekánál fogva és magához húzva, fogta tovább. A lánynak máskor a szerelmes párok jutnának erről eszébe kivéve most. Most csak a szülei és a haláluk.

- Mivel itt nyíltan lehet beszélni, elárulom. Az égés érthetetlen, hogy honnan indult. Feltehetően ismét a másolat okozta. – Bill hangjában nem volt gyűlölet, de mintha ellenszenves lenne.

- Azt mondja, hogy az ostoba másolat műve? A miatt a szar miatt haltak meg a szüleim? – mikor elkezdett beszélni Tim megszorította, mivel arra készült, hogy Oliviát megint egy dühkitörés fogja elkapni, de nem így lett. Hangosabban beszélt, de közben mozdulatlanul állt Tim ölelésében.

- Nos, ez sokszor előfordult már. Az esetek ijesztően hasonlóak. – nem Bill beszélt, ez Brandon volt. A hangja rekedt volt.

- Mindenesetre nem véletlenek, maradjunk ennyibe, de viszont meg kell értened Olivia, hogy az ittenieknek halott vagy. Vigyázatok meg ne lássanak. téged sem Tim! – ismét Bill hangját halotta tompán Olivia. Bólintott, mivel úgy érezte ezt várják tőle. Halotta a közeledő léptek zaját és látta maga előtt, ahogy Bill a fia vállára teszi kezét. Majd ahogyan beszálltak a kocsiba, és ahogy elhajtanak. Mindennel foglalkozott, csak az elé táruló látványt nem akarta. Érezte, ahogy Tim megmozdult, majd beljebb sétáltak a ház romjaihoz. Megkerülték és hátul Olivia összeroskadt. Mellé kuporodott Tim is miután megbizonyosodott, hogy a környéken rajtuk kívül senki sincs. Sokáig csendben voltak. Olivia kavicsokat hajigált a megszenesedett falécekre vagy az eltört cserépdarabokra.

- Te is halott vagy, pont, mint én- Olivia maga sem tudta, hogy ez kijelentésnek vagy kérdésnek szánta vagy, hogy fájdalom vagy gúnyos humorérzéke vezérelte.

- Igen, első napom előtt, a szervezett már megjátszotta a halálomat. – Tim lágyabban beszélt. Egy törékeny fájdalom, egy kis titok, ami olyan, mint a gyöngy törékeny és féltve őrzött.

Miután visszatértek ettek, vagyis próbálták Oliviát evésre sarkalni. Majd Malcom magához hívatta. Tudod a kiruccanásról, de nem ezért kereste csak ez is köze játszót, mint ahogy a dühkitörései is. Így Malcom olyat tett, olyan büntetést mért ki, amit rászabadtak. Olivia keveset tudod a fő vezetőről, de megutálta. Azt a könyvet pedig el akarta pusztítani, de nem lehetett. A betűk kövéren egymás után álltak benne. Máshol villódzott, de pont azon az oldalakon kristálytisztán fénylett. Mint ha eddig nem érte volna elég megpróbáltatás, most még ez is. Félemberként tért vissza. Nem mondott semmit, ahogy Tim régebben titkos munkáját, most ő fogja ezt titkolni. Viszont nem akarta elhinni. Kerülte a társaságokat így felment a titkos helyiségbe. Sokáig gondolkodott kétségbeesetten.

Egy idő után Gabriel tűnt fel és ült le mellé.

- Keres Shane. – szólalt meg, köszönést mellőzve.

- Együtt vagytok? – kérdezte. Olivia lassan ránézett, de nem válaszolt. Gabriel így válasz nélkül maradt.

- Részvétem a szüleid miatt. – fojtatta.

- Megértettelek. – bökte ki végül Olivia. Gabriel felemelte fejét.

- Láttam a – de nem bírta befejezni.

- Én még nem, nem tud róla senki, csak akiknek büntetésül megmutatták vagy éppen szabály szegélység miatt látta. Ez olyan mondaszerű. És mivel a jövőbe utazhatunk tiltottan persze, így nem is érdeklik a többieket.

- Pedig igaz, rohadtul az! – Olivia megrémült. Nem akarta elhinni, azon volt, hogy ne fogadja el, akkor talán máshogy lesz.

- És? – a fiú félve kérdezte valójában, nem akarta a választ hallani. Olivia csendben sírni kezdett. Gabriel megpuszilta a feje tetején és a füléhez hajolt.

- Szeretlek. – suttogta.