Korlátok között

Huszonkettedik fejezet

Tizenhetedjére olvastam el ugyanazt a mondatot.

Tényleg ennyi volt, számoltam.

És még egy pár alkalomra szükségem volt, mert most sem fogtam fel egyetlen szót sem abból, ami le volt oda írva.

Már beszéltem az osztrák TV-műsor gyártásvezetőjével, és igazából csak alá kellett volna írni a szerződést, de nekem mániám, hogy minden iratot átolvasok, mielőtt akár én, akár a srácok leszignóznák. Ezúttal azonban, akárhányszor lapoztam végig a két oldalt, semmit sem értettem meg belőle. Láttam a betűket, a számokat, a fekete tintát, de hogy mit jelentettek... Na, arról fogalmam sem volt. Emily ott toporgott mögöttem, és amikor tizennyolcadjára is visszalapoztam a szerződés első oldalához, felmordult.

- Mit pepecselsz ennyit? Húszszor olvastam el a hátad mögül. – kikapta a kezemből a szerződést, és áthajtotta a második lapra, aminek az alján kihagyták a helyet az aláírásoknak.

- Sajnálom. – ráztam a fejem. Bekapcsoltam a tollamat, és aláírtam a saját nevemnél. Az enyém mellett négy helyet hagytak, minden bandatagnak egy rövid vonalat. Visszavettem Emily-től a papírokat, és elindultam a szomszédos öltözőbe, hogy aláírassam a srácokkal is a szerződést.

- Én is átviszem, ha szeretnéd. – szólt utánam Emily, amikor már a kezem a kilincsen volt.

- Megoldom. – legyintettem. – Különben sem bujkálhatok előle örökké. – vontam vállat keserű mosollyal. Kiléptem a reggeli műsor stúdiójának folyosójára, ahol hatalmas sürgés-forgás fogadott. A gyártásvezető szerint nagyon ritka, hogy világhírű vendégeik vannak, ezért az egész stáb izgatott, a műsorvezető pedig kissé ideges is, ugyanis még sosem készített angolul interjút. Ha most nem lenne romokban az életem, biztosan megkeresném, és beszélgetnék vele egy kicsit, hogy megnyugtassam. De sajnos az életem romokban van, és mindkét férfi, aki valaha fontosabb volt nekem, mint egy puszta barát, gyűlöl engem. Mondjuk, nincs okom háborogni. Az egyiküket kidobtam, a másikat meg felpofoztam egy benzinkúton. Végül is, magamnak köszönhetek mindent. Bekopogtam a vendégöltözőbe, mire Ash hangja érkezett válaszul. Benyitottam, a papírokat magam előtt tartva. Az összes fiú itt tobzódott, Ash, Calum, Michael, Luke, Mason, Marc és Shawn is. A középen elterülő kanapén Ash, Calum és Michael fetrengett, már abban a ruhában, amiben a felvételt készítik majd velük, Luke az ajtóval szembeni fotelban terült el, Marc és Mason a földön ültek, a kanapé előtt, Shawn pedig az ajtó melletti széken nyomogatta a telefonját. – Sziasztok. – szólaltam meg halkan. Mind a hét fiú felém kapta a fejét, amit általában szeretek, mert tudom, hogy rám figyelnek, most azonban a hideg futkosott tőle a hátamon. – Alá kellene írnotok a szerződést. – lengettem meg a papírt. Mason, Marc, és Shawn erre visszatért az eredeti elfoglaltságukhoz, merthogy nekik nem volt dolguk ezzel kapcsolatban. Marc és Mason tovább beszélgettek Selena Gomez papírmásáról, ami, mint kiderült, egy olaszországi út menti konténerben végezte, Emily jóvoltából. Szegény lány emiatt kivívta az összes fiú örök megvetését, de, szerintem határozottan megérte neki. Shawn folytatta a telefonja csesztetését, és bár nem láttam rá a képernyőre, az ujjai mozgásából rájöttem, hogy üzenetet ír valakinek. Még csak tegnap szakítottunk, és ő máris másokkal üzenget? Nincs benne semmiféle megbánás? A tegnapi éjszaka meglehetősen kellemetlenül indult, merthogy egy ágyon osztoztunk Shawn-nal. Egész délután feszengtem amiatt, hogy hogyan fogjuk ezt megoldani, de Emily szerencsére kihúzott a bajból, és ágyat cserélt Shawn-nal. Az exem így Marc fölé került, Emily pedig mellém. Nekem megfelelt ez a felállás, arra az időre legalábbis, amit még a turnébuszon kell töltenünk. A srácok libasorba beállva várták, hogy hozzáférhessenek a papírhoz. Ash volt az első, ő a középen álló dohányzóasztal fölé görnyedve firkantotta alá az iratot. Őt követte Calum, majd a rózsaszínhajú gitárosunk. Luke maradt legutoljára. Tekintete komor volt, még csak véletlenül sem húzta mosolyra a száját. A fején lévő gézkötést lecserélte Emily egy ragtapaszra, és addig-addig igazgatta a haját, amíg az teljesen el nem fedte. A barátnőm szerint Luke elég csúnyán beverte a fejét, de mivel velem nem áll szóba, még nem volt alkalmam érdeklődni a hogyléte felől. Miután ő is aláírta a szerződést, odanyújtotta nekem. Elvettem tőle, és próbáltam elkapni a tekintetét, de ez nem sikerült. Luke, amint kikerült a kezéből a papír, hátat fordított nekem, és visszaült a fotelba. Kínosan elnevettem magam, beletúrtam a hajamba, és kimentem az öltözőből. Ugyan mikor jutottunk el arra a szintre, hogy még csak rám sem néz? Nekidőltem a falnak, és lehunytam a szemem. Úgy volt, hogy ez az év lesz életünk legjobbja. Hogy bulizunk és zenélünk, utazunk, megnézünk mindent, bejárjuk a világot... Ehelyett mit kapok? Dupla szívcsapást, kínos percek tömkelegét, sós könnyeket, és nulla szórakozást. Soha, de soha nem éreztem még ennyire, hogy nem ott van a helyem, ahol épp vagyok.