Korlátok között

<3

Kedves Mindenki!

Nyilván mindannyian figyelemmel követitek az eseményeket, mindenkire valamilyen módon hat mindaz, ami folyamatosan történik. Ilyen-olyan híreket hallani mindenhonnan, a csapból is ez folyik, egyszerűen nincs más, amiről most bármelyik hírműsor, újság, influencer, akárki megnyilvánul. Nem szívesen állok be a sorba, egyrészt, mert elképesztő módon túlterhelődtem a témával, már olyan nyomást éreztem a mellkasomon emiatt, hogy azt hittem, én is elkaptam - ez nem meglepő, aki ismer egy kicsit is, az pontosan tudja, hogy én a pániktól is pánikolok, még a hipochondriát is beképzelem, nagyon sokszor túltolom az aggódást és a szorongást. Éppen ezért nem térnék ki sem a téma biológiai részére - no meg azért sem, mert még csak közelről sem láttam szakértőt, nemhogy én is az lennék -, de van itt valami, ami legalább olyan fontos, mint hogy hány beteg van Magyarországon.

Amikor a hétvégén biztossá vált, hogy az iskolák bezárnak és távoktatásra állnak át (ez tehát azt jelenti, hogy oktatás van, de nem az iskola épületében), a hírfolyamomat a riasztó statisztikák és cikkek mellett (végre) elöntötték az önzetlen, kedves felajánlások, tanárszakos hallgatók, informatikusok és cégek végeláthatatlan száma jelentkezett, hogy segítene a diákoknak lépést tartani a tananyaggal. Mert akárhogy is szépítjük, a helyzet miatt hozott intézkedések társadalmi következményei első sorban minket érint, a tanulókat, különösen azokat, akik érettségiznek vagy diplomáznak idén. Én az utóbbi kategóriába tartozom, kilátásba helyezték, hogy szkájpon keresztül kell megvédeni a szakdolgozatunkat is, amin először csak nevettünk, aztán kissé elkeseredtem, mert én hosszú, kínkeserves hónapokig dolgoztam azzal a szakdolgozattal, és tényleg annyit ér, hogy egy nyomorult webkamerán keresztül beszéljek róla? De amikor sikerült az önzőségemet félretennem, rájöttem, hogy egyetlen szakdolgozat sem ér annyit, hogy bárkinek, akárkinek az egészségét kockáztassam, még úgy sem, hogy talán két komolyabb tüsszentéssel lazán túllenne rajta. Ha mindez a számtalan, drasztikus intézkedés akár egyetlenegy ember életét megmentette, már megérte. Ezt pedig azért kell elfogadnunk, mert egy társadalomban, egy közösségben élünk, és felelősséggel tartozunk egymásért. Éppen ezért szeretnék beállni azoknak a sorába, akik azt a rengeteg segítséget felajánlották. Tudom, hogy itt a wattpadon egy szuper, összetartó kis közösség van, és biztos, hogy tudunk egymáson segíteni! Első sorban a tanulásra, bármilyen számonkérésre gondolok, de ha bárkinek bármi más ötlete van arra, hogyan könnyíthetnénk meg egymásnak a következő időszakot, mindenképp jelezze kommentben!

Aki érettségire vagy bármilyen számonkérésre készül, és valamilyen plusz segítségre lenne szüksége, akár csak arra hogy egy fogalmazást át kelljen nézni, keressen bátran! Magyarból, töriből, németből és angolból (remélem lol) gond nélkül tudok segíteni. Nem vagyok tanárszakos, de a szakomon kellemetlenül sok törit tanulok, magyarból pedig, ha én nem lennék kompatibilis, a barátom biztosan lediktálja a segítséget (diplomás magyar szakos bölcsész).
De nyugodtan írjatok akkor is, ha csak egy kis megnyugtatásra lenne szükségetek, én már nagyjából letettem a vállamról a szorongás terhét.

Az utolsó dolog egy kérés lenne: biztosan milliószor elmondták már nektek, de ha megoldható, ne menjetek ki a városba, ne bandázzatok a barátokkal (csak facetime-on), ne járkáljatok boltba szórakozásból. Maradjatok otthon, annyi szuper dolgot lehet csinálni! Nézzetek sorozatokat, filmeket, rengeteg igényes tartalom van a youtubeon is, olvassatok könyvet, wattpadot, írjatok, akár csak gondolatokat, nem muszáj egész regényeket. Főzzetek, süssetek abból, ami otthon van, rendezzétek át a ruháitokat, akár a szobátokat is (persze csak óvatosan)! Tornázzatok a teraszon, nyissátok ki sűrűn az ablakot, mossatok gyakran kezet. És ami a legfontosabb, teljesítsétek a kötelességeiteket, ne felejtsétek el, hogy most nem nyári szünet van, figyeljétek a tanárok utasításait, és, higgyetek nekem, ha van valaki, akinek ez nehéz, az én vagyok, de bízzatok a tanáraitokban! Mindenki hisz bennetek, bármire képesek vagytok! Legyetek türelmesek, bírjuk ki ezt az időszakot, együtt túlleszünk rajta!

Vigyázzatok magatokra, kövessétek az ajánlásokat, tartsátok be a szabályokat, és egy vétlen másodperc erejéig se feledkezzetek meg a családotokról és az idősekről! Értük is felelünk mindannyian! És a bejegyzés lényege se merüljön feledésbe: ha segítségre van szükségetek, mindenképpen szóljatok! Sosem volt még ennyire fontos, hogy összefogjunk, és én biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog!

Ez az írás ki fog kerülni minden történetemhez (amiket egyébként így az egyetemi tavaszi szünet alatt igyekszek frissíteni :)), úgyhogy ha újra találkoznátok vele, előre is bocsii :D

Legyetek jók, és most az egyszer (és reméljük, hosszú ideig utoljára) fegyelmezettek! <3

Luca