Korlátok között

Tizenegyedik fejezet

Kényelmetlenül fészkelődtem a stúdió várószobájában.

A szerdánk elment azzal, hogy egy TV-felvételre mentünk, ahol a srácoknak a rajongók tehettek fel kérdéseket a műsorvezetőkön keresztül. Még sosem szerepeltek ilyen interaktív adásban, és izgatottan várták egész reggel a felvételt.

Én már kevésbé.

A tegnapi koncert után könyörögtem Calum-nak, hogy cseréljen ágyat, ezzel együtt pedig szobát is velem. Minduntalan csak nemet mondott, és azt ismételgette, hogy vállalnom kell a döntéseim következményeit. Esküszöm, úgy éreztem, kettőnk közül ő az irányító, nem pedig én. Bepróbálkoztam Michael-nél is, de ő egy „kizárt dolog"-gal lereagálta az egészet. Ash ki is fejtette, hogy miért nem kíván Luke-kal egy szobába kerülni, Marc és Mason pedig jót röhögtek rajtam. Igazán jó barátok, de tényleg.

A sátras légyott óta egyetlen szót sem váltottam Shawn-nal. Még csak annyit sem, hogy „gyere ide", vagy „jó éjszakát". Semmit. Eleinte nem bántam ezt, olyan volt, mintha neki is csak egyetlen célja lett volna velem, az viszont, hogy kerülgetnem kell őt, és lépten-nyomon szembesülni azzal, hogy a köztünk történt szex mit sem változtatott azon, mennyire vonzódom is hozzá, teljesen kikészít. Ezért kértem meg mindenkit, hogy had cseréljek velük, és ezért is voltam irtó dühös, amikor mindannyian elutasítottak. Emily jókat kuncog a bénázásaimon, de persze a bőréből kibújva örült, amikor megosztottam vele a történteket. Követelte, hogy írjam le részletesen Shawn testét, mozdulatait, reakcióit... A francba is, rohadtul megérte! Shawn Mendes-sel szexelni igazán bódító, különleges, és fantáziafelpiszkáló dolog. Nem zárkóznék el a folytatása elől, Shawn azonban láthatóan igen, mert ha akart volna, már kezdeményezett volna.

Az ujjaimat tördelve ültem a vajszínű bőrkanapén, és a várószoba falára felszerelt TV-n keresztül néztem a fiúkat. Próbáltam az interjújukra koncentrálni, arra, hogy biztosan egyértelmű válaszokat adnak-e, de a gondolataim mindig elkalandoztak a tőlem néhány centire helyet foglaló, ma is elképesztően dögösen kinéző Shawn felé. A tekintetem olyankor mindig elhomályosodott, amit Emily észrevett, és meglökte a térdemet, visszarántva ezzel a valóságba.

- Betty Faris kérdése következik. – csapott rá a fehér laptop billentyűzetére a műsorvezető. A stúdió ízlésesen van berendezve, egy üvegpult körül fekete, a mieinkhez hasonló bárszékek állnak, az egyik kicsit távolabb a többitől, ez Henry Benson, a fiatal műsorvezető helye. Vele szemben, a pulton egy laptop áll, amiből felolvassa a srácokhoz érkező kérdéseket. – Calum, miért posztolsz az utóbbi két napban kizárólag az alsónadrágjaidról? – hogy mi? Megfeledkezve minden feszengésemről, előkaptam a telefonomat. Megnyitottam Calum fiókját, és végiggörgettem a legutóbbi tevékenységeken. Ezt nem hiszem el! Calum kétóránként rakott ki egy-egy képet az aktuális alsónadrágjáról, sőt, még egy videó is volt ott, amin kiválasztja az aznap használandó darabot! Ilyen nincs.

- Szeretem a rajongóimat teljességgel bevonni az életembe. – felelte Calum, elbujtatott mosollyal. Luke, Michael és Ash majd' leestek a székről, úgy nevettek. – Az alsónadrágok fontosak. Meghatározzák az embert. Én meg akarok nyílni az emberek előtt. – kizárólag Calum lehet az, aki még az alsónadrágokból is képes filozófiai kérdést létrehozni.

- Amanda Grey. – olvasott tovább Henry. – Láttok esélyt arra, hogy a későbbiekben egy rajongótokba szeressetek bele? – már vártam is ezt a kérdést. Millió és egy ilyen üzenetet kapnak a fiúk nap mint nap.

- Nem bélyegzünk meg senkit. – kezdte Ash. – Nem az alapján ítéljük őt meg, hogy a rajongónk-e, vagy sem.

- És a szerelemnek nem lehet gátat szabni. – tette hozzá mosolyogva Calum.