Korlátok között

Tizenkettedik fejezet

- Biztos, hogy nem megyek el veletek báli ruhát vásárolni. – fonta össze maga előtt a karjait Marc. – Kizárt.

- Mekkora seggfej vagy! – kólintotta fejbe Emily a bátyját. – Még Luke és Shawn is velünk tart! – a kijelentésére gombóc keletkezett a torkomban, amit muszáj volt valahogy legyűrnöm. Pontosan ez volt az, ami a legnagyobb problémát okozta. Luke és Shawn. Ma este meg kell jelennünk a Bermuda kiadó jótékonysági partiján, és egy darab báli ruhát sem hoztunk magunkkal. Kénytelenek voltunk hát bevetni magunkat London üzleteibe, hogy szerezzünk az alkalomhoz illő hacukát. Marc nagyon komolyan gondolta, hogy ki sem teszi a lábát csütörtök estig a szobájából, és Calum, Michael, valamint Ash sem voltak elragadtatva az ötlettől, hogy órákig tűrjék, ahogy mi válogatunk. Azt már meg sem említettem nekik, hogy a szállodából egyenesen a rendőrkapitányságra fog vezetni az utam, hogy vallomást tegyek a keddi eseményről. Luke és Shawn (sajnos) kapásból rávágta, hogy szívesen elkísér minket, én pedig nem kötelezhettem őket maradásra, akármennyire is szerettem volna legalább az egyiküket a szállodában tudni. Egy sanda próbálkozást azért megejtettem Luke irányába a „de a paparazzik bárhol ott lehetnek" szöveggel, de Luke csak vállat vont. Ennyire érdekelte. Emily és Calum is észrevették, hogy feszengeni kezdtem a két fiú társaságában, de míg előbbi megszorította a kezemet, jelezve, hogy ott lesz mellettem, az utóbbi csak „te akartad, nem?"-féle pillantást küldött felém. Igazán jó barát vagy, Cal, köszi. – Jó, legalább idióták nélkül megyünk. – Emily felmarkolta a táskáját az ágyáról, és elindult kifelé. Intettem egyet a többieknek, és követtem rózsaszínhajú barátnőmet. A folyosón egy csengő hangja hallatszott, így egyből arrafelé kaptuk a fejünket. Egy házaspár lépett ki a liftből! Ezt nem hiszem el! Megjavították! Megrohamoztuk a kis acélajtót, és betömörültünk oda négyen. Emily megnyomta a földszint gombját, én pedig beálltam... Luke és Shawn közé. Imádkoztam, hogy a lift fénysebességgel száguldjon lefelé, és minél hamarabb kikerüljek ebből a heringdobozból, ahol éppen e közé a két fiú közé lettem beszorítva. A helyzet csak akkor lett problémásabb, amikor Shawn finoman megcirógatta a kézfejemet, és összekulcsolta az ujjainkat. A lélegzetem elakadt, és köhögés tört fel belőlem. Luke villámgyorsan kapta felém a fejét, és értetlenül figyelte, ahogy a nyakamtól a fejem búbjáig elvörösödöm.

- Minden oké? – ráncolta a homlokát. Megpróbáltam válaszolni neki, de csak egy bólintásra futotta. Shawn halkan kuncogott mellettem. Ezért még kapni fog! Ahogy a lift megállt, Emily kirontott, mi pedig utána mentünk. Ahogy a lábunk szilárd talajt ért, Shawn eleresztette a kezemet. Esküszöm, az egész zenekar irányítása sem olyan bonyolult, mint ez a fiú.

- Srácok. – köszörültem meg a torkom, miután becsukódott mögöttünk a szálloda ajtaja. Mindhárman felém fordultak. – Nekem el kell mennem vallomást tenni a rendőrségre. – közöltem velük. Látszott rajtuk, hogy végig kell pörgetniük az eseményeket a fejükben, hogy tudják, pontosan miért is kéne nekem bármit is bevallanom. Luke volt az, akinek elsőként leesett, és rögtön átsorolt mellém.

- Elkísérlek. Ti menjetek nyugodtan. – intett Emily és Shawn felé. Ó. Te. Jó. Ég. Valaki nem akar egy meteort hajítani rám? Shawn nagyon mélyen a szemembe nézett, és bár biztos vagyok benne, hogy üzent valamit, a bennem dúló kétséges érzelmek megakadályozták, hogy megértsem azt. Emily megforgatta a szemét, csuklón ragadta Shawn-t, és mielőtt bármit is megbeszélhettünk volna, elrángatta onnan a fiút.

- Majd írj SMS-t, amikor végeztetek. – szólt hátra a válla felett. Luke a zsebébe mélyesztette a kezét, és a tábla szerinti irányba indult, ami a rendőrség épületét jelezte. Besoroltam mellé, és ügyesen kerülgettem az utamba kerülő embereket. Percekig sétáltunk némán, a csendet végül ő törte meg.