Korlátok között

Első fejezet

- Tudtam, hogy szerelmes vagy a hangomba. – suttogta Luke Hemmings a fülembe.

- Holnap TV-interjúra mentek, és ezúttal szeretném elkerülni azt a bakit, amit a legutóbb elkövettél. – feleltem, fel sem pillantva a laptopomból. Órák óta ugyanazt a TV-felvételt néztem, amit egy hónapja forgattak és adtak le Ausztráliában. Egy reggeli műsorba hívták a srácokat, ahol a szerelmi életükről faggatták őket. Megbeszéltem velük, hogy ez abszolút tabutéma, ne válaszoljanak az ilyen irányú kérdésekre. Michael, Ashton és Calum vették is lapot, Luke azonban, mint általában, most is kerülőútra tévedett, és benyögte, hogy „tudod, hogy megy ez, egy kis hancúr itt, egy kis dugás ott...". A sajtó hetekig ezen csámcsogott, gyakorlatilag minden hivatalos megjelenésüknek az lett a vége, hogy Luke szexuális életét boncolgatták. Rengeteg munkát sózott ezzel a nyakamba a kis genyó, amit a holnapi interjú során mindenképpen szeretnék kikerülni. A konyhapulthoz állított két bárszék egyikén ültem, és rajtam kívül csak Luke volt ébren. Ő egy szál boxerben kezdett el kávét főzni. Utálom azt a szokását, hogy nem vesz fel egy rohadt pólót sem alváshoz.

- Milyen interjú? – grimaszolt, miközben levette a felső polcról az őrült kávét. Na jó. Ki nem állhatom Luke Hemmings-et, gyűlölöm, hogy tisztában van azzal, mennyire jól néz ki, és már a jelenlététől is borsódzik néha a hátam, azt viszont el kell ismernem, hogy jót tesz a női szemnek, amikor félmeztelenül nyújtózkodni kezd.

- Három hete beírtam a naptárba. – böktem a konyhafalra akasztott óriási tervező felé. Ez Ash ötlete volt, ide mindig beírom a koncerteket, interjúkat, dedikálásokat, mindent, így nem kell folyton a nyakukba lihegve emlékeztetnem őket a programokra. – A hetes csatorna esti beszélgetős műsorában lesztek. El is játsszátok az új dalt. – tekintetemet megint a laptopomra vezettem, de Luke nem hagyott sokáig nyugton.

- Lesz még valami, mielőtt elindulunk? – hunyorogva kezdte pásztázni a naptárat.

- Ha csak fél szemmel nézed, nem biztos, hogy kiderül. – szóltam rá, miután percekig, a fél szemét becsukva olvasgatta a naptárat. Luke felegyenesedett, és folytatta a kávéfőzést. Már kezdtem örülni, hogy békén hagy, amikor megint a hangja törte meg a csendet.

- Szóval... - krákogott. – Szóval lesz még valami, mielőtt elkezdődik a turné?

- Az előbb öt intenzív percen keresztül bámultad a naptárat. – meredtem rá értetlenül. – Minden benne van. – nem különösebben akartam több időt rászánni, ezért újra elindítottam a videót a laptopon.

- Oké, Sally, nézd, én... - hümmögött. Ezt nagyon, nagyon rossz jelnek vettem, ezért megint rácsaptam a szünet gombra. Kíváncsian vártam, mikor böki már ki végre, mi baja. – Az utóbbi időben nem látok valami jól. – azt hittem, viccel, de mikor jó néhány perc elteltével sem röhögte el magát, éreztem, hogy ez komoly. Lecsuktam a laptopot, és leugrottam a bárszékről. Odaálltam elé, és felmutattam a középső ujjamat.

- Hány ujjat látsz? – kérdeztem. Luke grimaszolt egyet, majd megforgatta a szemeit.

- Utállak.

- Én is. – biccentettem, majd kinyitottam a szekrényt, és kivettem belőle a gabonapelyhemet. Az, hogy négy fiúval élek együtt, együtt jár azzal, hogy mindig van mit enni. A probléma ott kezdődik, hogy ez általában olyan undorító kaja, amit csak ők szeretnek (tejszínhabban megforgatott füge, kakaóporral leöntött vajas popcorn...), így az én részemet sosem kell félteni.

- Egyszer próbálok veled komolyan beszélgetni egy fontos témáról, erre te bunkózol. – fonta össze sértődötten maga előtt a karjait.