Korlátok között

Tizenötödik fejezet

Úton Spanyolország felé. A volán mögött most Shawn van, úgy fél órája válthatta le Marcot, aki egyből bedőlt az ágyába, és a hangoskodásunk ellenére is úgy alszik, mint a tej.

A Franciaországban töltött hetünk ismételt sikerrel zárult, a fiúk rendesen kitettek magukért, mind azt interjúk, mind a fotózások, mind a koncertek során. Irtó büszke vagyok rájuk, és nagyon remélem, hogy a lelkesedésük és az erejük év végéig kitart majd. A rajongóik száma megugrotta a hetven milliót a közösségi oldalakon! Végtelen mennyiségű kedvelések érkeztek azokra a videókra, amiket, első sorban Michael pakolt ki, ő ugyanis gond nélkül vállalta azt, amit beígértem a nevükben a rajongóknak, miszerint hetente egy-egy hosszabb, részletesebb beszámolóval érkeznek a srácok a turnéról. Luke továbbra sem szól hozzám, Michael, Ash, és Calum azonban mindenben mellettem van, és továbbadják az üzeneteket Luke-nak, már ami összességében a bandára vonatkozik. A személyes kapcsolatteremtésről már egy ideje lemondtam, amikor nem volt hajlandó még csak a létezésemről sem tudomást venni. Elhatároztam, hogy eleget teszek a józanész követeléseinek, és csakis Shawn-ra koncentrálok ezentúl, már ami a magánéletemet illeti. Ő nem fog engem darabokra törni minden egyes pillantásával.

Hétfő reggel 8 óra volt, úgy egy órája ébredt fel mindenki, óramű pontossággal, tökéletesen egyszerre. Amíg én kávét főztem, Shawn felöltözött, a többiek azonban nem foglalkoztak az ilyen butaságokkal. Leginkább a telefonjaikat nyomkodták, Emily pedig kezelte a közösségi fiókokat, ezt a feladatot teljes terjedelmében átvette tőlem, amiért nagyon hálás voltam neki. Bőven elég volt a heteinket megszervezni a különböző országokban. Mason szerint kábé tizenegyre érünk Barcelonába, úgyhogy addig volt időm dolgozni egy kicsit. Egyedül terpeszkedtem az ágyunkon, de kezdett unalmas lenni, hogy Calum már nyolcadik alkalommal játszotta le ugyanazt a dalukat, mert a tegnapi koncerten eltévesztett benne egy hangot, és legközelebb nem követhet el ilyen hibát, Luke telefonja másodpercenként csipogott, és bár már Ash is szólt neki, hogy némítsa le, nem tette meg, Michael pedig üvöltözve beszélgetett Masonnal, hogy a zenétől is biztosan megértsék egymást. Lemásztam az ágyamról, és a vékonyka fal felé közelítettem a laptopommal és a határidőnaplómmal együtt, amikor valaki a nevemen szólított, és feltűnt, hogy hirtelen megszakadt a zene is.

- Nem tetszik az ötleted. – biccentett felém Calum. Homlokráncolva meredtem a basszusgitárosra.

- Ja, igaza van. – bólogatott Ash, felpillantva a telefonjából.

- Miről beszéltek? – kérdeztem értetlenül.

- Szivi. – Michael ülő helyzetbe tornázta magát. – Most Shawn vezet. Ha kimész oda, totál eltereled majd a figyelmét, és az árokban fogunk kikötni. – úgy néztem a vörös hajú gitárosra, mintha legalábbis elbüfögte volna az abc-t. Oké, ezzel nem jó példálózni Michael esetében, mert képes rá. Mindegy.

- Shawn felnőtt ember, nyilván azért kapott jogosítványt, mert el tud vonatkoztatni a rá ható ingerektől. – vett a védelmébe Emily. Örök hála. Mielőtt a fiúk bármi mást is benyöghettek volna, feltéptem a papírajtót, és jó nagy elánnal be is csaptam magam mögött. Még némi morgás is kicsúszott a torkomon.

- Ez olyan volt, mintha lenyeltél volna egy éhes oroszlánt. – nevette el magát Shawn. Levetettem magam mellé, az utazó ülésnek kialakított helyre, és bekapcsoltam a biztonsági övemet. Kipillantottam a mozivászon méretű szélvédőn. Nem számítottam túl sok látnivalóra, de ez minden elképzelésemet alulmúlta. Betonkorlát, jelzőtáblák, és milliónyi száguldó autó.

- Hol vagyunk? – kérdeztem, miközben a tájat fürkésztem, a hülye kerítéstől azonban semmit sem lehetett látni.

- Nemrég értünk be Spanyolországba. – felelte. Kitette az irányjelzőt, és kikerült egy megrakott kamiont. El kellett ismernem, hogy Shawn kivételes tehetségnek bizonyult a vezetés terén, még úgy is, hogy Európában az ellenkező oldalon kell vezetni, és ülni is. És ezzel csak még közelebb került ahhoz, hogy ténylegesen a világegyetem legtökéletesebb férfi példányának kiáltsam ki. – Hagyd őket, csak féltékenyek. – vette halkabbra a hangját.