Korlátok között

Hetedik fejezet

A tegnapi kis csajos esténk Emilyvel nem csak azt eredményezte, hogy egyetlen napnyi ismertség után igazi barátoknak mondhatjuk egymást, és hogy felszedtünk három kilót, hanem azt is, hogy szépen kezdünk túllendülni a szakításainkon. Találni valakit, aki ugyanolyan problémákkal küzd, mint te, aki ugyanazon ment keresztül, amin te, és akit ugyanúgy megviselt, mint téged, felbecsülhetetlen. Az első pillantástól kezdve kedveltem Emilyt, az pedig, hogy még a szemét exeink is összekötnek minket, sok mindent elárul. Nem akartam ostoba közhelyekkel illetni a kapcsolatunkat, nem akartam olyan lánytörténeteket kreálni a fejemben, amiket a filmekben látok, nem akartam újra középiskolás lenni, hogy szervezhessünk anti-bulikat, és fújjoghassunk együtt a szerelmespárokra... Jó volt ez így. Nyilvánvalóan oka van annak, hogy csak most találkoztunk, amit nem szeretnék sem megérteni, sem megfejteni, egyszerűen élvezni akarom.

Őrületes hangzavarra riadtam fel. Azonnal az éjjeliszekrényemen lévő telefonomért nyúltam, hogy ellenőrizzem, mennyi az idő. Alig múlt fél 9, és ezek már odalent randalíroznak? Fura.

Oldalra fordultam; Emily csendben szuszogott, hátat fordítva nekem. Kikászálódtam az ágyból, és olyan halkan surrantam ki a szobából, ahogy csak tudtam, nehogy felébresszem Emilyt. Már a lépcsőről felismertem Calum és Luke hangját, de a háttérből Michael káromkodása is kihallatszott. Ahogy leértem a konyhába, borzalmas látvány fogadott. Két felborult tál hevert a földön, alóluk sárgásbarna trutyi folyt ki. A pult minden létező négyzetcentimétere lisztes volt, a sütő ajtaja nyitva volt, belőle forróság áradt. Minden fiú félmeztelen volt, Michael-t kivéve, akinek a fekete Green Day-es trikója fehérlett a liszttől. Luke felsőteste teljesen hófehér volt, Calum fekete hajába keveredett egy csomó liszt, Ashton alkarja nézett ki úgy, mintha be lenne gipszelve, Marc szemöldökéről csöpögött a fehér por, Mason fekete alsógatyája volt csupa liszt, Shawn pedig a bárszéken ülve, teljesen tisztán figyelte az eseményeket, a mosolyát ezúttal meg sem próbálva elrejteni. Amint a fiúk észrevettek engem, lefagytak. Megálltak úgy, ahogy voltak, Calum például egy tisztogató mozdulat kellős közepén.

- Mi a fene folyik itt? – pattant ki egyből a szemem a lépcső aljánál.

- Leginkább...- Ash felemelte a kezét, amiről vagy egy kiló liszt esett le. – Liszt. – lehunytam a szemem, és vettem egy mély levegőt.

- Akarom tudni? – masszíroztam a homlokomat.

- Reggelit akartunk készíteni nektek. – jelentette ki büszkén Michael. A pulton szétszórt tíz, azaz tíz kiürült lisztes zacskóra meredtem.

- Tíz kiló lisztből, két lánynak? – emeltem fel az egyik szakadt tasakot.

- Oké, talán nem csak nektek. – helyesbített Calum.

- Miért van bekapcsolva a sütő? – böktem az ominózus tárgy felé, mire Michael ártatlanul elmosolyodott, és a lábával becsukta az ajtaját.

- Az idióta azt hitte, a palacsintát sütőben kell sütni. – magyarázta Marc.

- Azért elég fura, hogy az idiótázik le engem, akinek lisztes a szemöldöke!- védekezett egyből Michael.

- Ember, neked zöld a hajad. – emlékeztette Mason.

- Tényleg, Sally, foglaltál időpontot a fodrászhoz? Csak mert én is elmennék. – váltott azonnal témát Calum.

- Minek akarsz te eljönni a fodrászhoz? Két hete voltál. – értetlenkedett Michael.

- A konyhánk romokban hever, elpazaroltátok egy közepes méretű afrikai falu egyévi lisztszükségletét, és most a fodrászokról beszélgettek? – vágtam csípőre a kezeimet. A fiúk megeresztettek felém egy amolyan „miért, miről kéne?" féle nézést. – Na jó. Valaki ad nekem egy kávét. – nyújtottam ki várakozón a kezemet. – Addig kitalálom, mi lesz a büntetésetek.