Korlátok között

Tizennyolcadik fejezet

A húsz órás utat Lisszabontól Milánóig úgy osztották be a srácok, hogy öt órát vezet Mason, ötöt Marc, majd ötöt Shawn, és a sort kezdik elölről. Azt az öt órát, amit Shanw töltött a volán mögött, én munkával ütöttem el. A srácok az első tizenkét órát átaludták, mert a koncert után közvetlenül elindultunk, hogy másnap estére odaérjünk Olaszországba. Fél egykor tehát négy farkaséhes rocksztárral találtam szembe magam, akik korgó hassal tépkedték fel a hűtőajtót, ami ugyan teli volt, a benne lévő kaját meg kellett volna sütni, vagy főzni.

Ash már annyira szenvedett, hogy vállalta a napi séf szerepét. Ennek egyikünk sem örült túlzottan, annak meg főleg nem, hogy Michael is csatlakozott volna a dobos önálló projektjéhez. Tisztában vagyok vele, hogy amennyiben Michael Clifford hozzányúl valamihez, az felrobban, vagy kigyullad, de minimum elveszít valamit közben.

Mivel rajtam is még a pizsamának használt pólóm volt, és potenciális katasztrófa volt előkészülőben, bementem a gardróbba, egy használható felsőért. Az első, amit kiszúrtam, az az ajtóval szembeni sarokban álló Selena Gomez-más volt.

- Michael! - kiáltottam el magam. Michael egyetlen másodperc múlva ott termett mellettem, és komoly arccal böngészte a gardrób területét, ellenőrizve, hogy mit követett el, ami miatt ezt a hangnemet alkalmaztam. A gardróbajtóval szembeni ágy alsó részén Luke ücsörgött, félmeztelenül. Oké, a tudatalattimban ott motoszkált a tény, miszerint a srácok, Michael kivételével csak póló nélkül tudnak aludni, de abba nem gondoltam bele, hogy ezt a szokásukat Shawn jelenlétében kell elviselnem. Shawn jelenlétében kell higgadtnak maradnom egy félmeztelen Luke Hemmings közelében. Na, ez aztán a kihívás!

- Mi a baj? - kérdezte végül Michael, amikor hosszas töprengés után sem jött rá, hogy mégis mi szúrt nekem szemet. Válaszul Selena felé böktem, mire Michael-ből kitört a röhögés.

- Az ott Luke életének szerelme. Ne vedd el tőle ezt is. - Michael a vállamra tette a kezét, és bár nevetve mondta mindezt, közben végig a szemembe nézett, és valamiért az az érzésem támadt, hogy nem viccel. Összeszorult a gyomrom. Nem. Én nem vettem el az égvilágon semmit sem Luke Hemmings-től. Legfeljebb ő tőlem, már ami a józaneszemet illeti. De többről szó sincs. Soha nem is volt, és a dolgok jelenlegi állása szerint nem is lesz. Pont.

- Feldarabolhatnánk poháralátétnek. - jelent meg az ajtóban Emily is. Na, erre a javaslatra már Luke is talpra ugrott. Úgy, ahogy volt, sötétkék melegítőnadrágban, meztelen felsőtesttel csatlakozott a hármasunkhoz a gardrób ajtajában.

- Ez itt Selena Gomez. - jelentette ki Luke, és átverekedte magát köztünk. Átölelte kartonbarátnőjét, és elmosolyodott. Többnapos borosta éktelenkedett az arcán, olyan, amilyet talán még sosem láttam rajta. Legalább kétnaponta mindig megborotválkozik, de most látszott rajta, hogy legalább egy hete nem látott pengét. Igen, el lehet képzelni, hogy már a kétnapos borosta is megdobogtatja a szívemet... Ezzel arányosan az egyhetes egyenesen felizgat. Oké, ez iszonyatosan undorító volt. Gerinctelen. Nekem barátom van, akit ráadásul alig választ el egy vékonyka papírfal. Gyorsan az órámra pillantottam. Már csak két és fél órát kell vezetnie, hogy a volánt átvegye Mason. Két és fél óra úgy Luke-kal, hogy Shawn nincs látótávolságon belül. Úristen. Végem. Biztos, hogy nem vagyok normális. - Nem lesz belőle poháralátét. - olyan határozottan mondta ezt Luke, mintha Emily a valódi Selena Gomez-ből akart volna poháralátétet gyártani. Bementem a gardrób belső felére, és a saját polcomhoz lépve kivettem onnan egy pólót. Emily és Michael kivonultak, azt hiszem, Michael segíteni kezdett Ash-nek, Emily pedig frissíteni akarta a srácok közösségi oldalait.