Korlátok között

Huszonhetedik fejezet

- Te, Sally. – huppant le mellém az ágyra Calum. Úton voltunk Stockholmba, ami több mint 16 órát vett igénybe, így volt időnk bőven pihenni. No meg persze unatkozni is, ezt pedig a fiúk észre is vették. Már másfél óra után nyöszörögve könyörögtek szilárd talajért. Elképzelésem sincs, hogyan bírták ki a Sydney-London repülőutat a nyár végén. Shawn feltételezése, miszerint Luke átköltözik mellém, helyet cserélve Emily-vel, nem volt alaptalan, de miután ezt így ilyen szépen az arcomba vágta, inkább nem akartam erőltetni. Luke nem hozta fel, azt hiszem, egyelőre még ő sem szokott bele a kialakult helyzetbe, hozzám hasonlóan. Amikor hétfő reggel elindultunk Lengyelországból, Emily leköltözött a tesója ágyára, és a szüleikkel skypoltak, így szabaddá vált a hely mellettem. Luke olyan fejjel mászott át mellém, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egek, hát elvileg együtt vagyunk! Persze, hogy az a legtermészetesebb dolog a világon, hogy odaül mellém az ágyon. Hátunkat a falnak vetettük, szembe kerülve így a többiekkel. Luke a telefonját nyomkodta, míg én a laptopomon pötyögtem. Vanessa-val egyeztettem éppen, hogy pontosan melyik város főpostájára küldje el a kinyomtatott rajongói könyv terveket, amiket jóvá kell hagyatnom a fiúkkal. Ash zenét hallgatott, és valami ritmus vert az ágya szélén, Michael pedig odakint volt Mason-nel, aki a buszt vezette. Shawn pontosan a velünk szemben lévő ágyon ült, farkasszemet nézve velünk. Calum akkor csatlakozott kettőnkhöz, amikor épp Vanessa válaszára vártam.

- Igen? – fordultam a basszusos felé. Calum halkabbra vette a hangját.

- Hol is leszünk pontosan november huszadikán? – kérdezte. Gyorsan megnyitottam a gépemen a naptárt, és kikerestem az időpontot.

- San Diego-ban. – feleltem. – Várj. November huszadika Michael születésnapja. – jutott hirtelen eszembe. Calum elvigyorodott. – Mit tervezel? – szűkült résnyire a szemem. Ismertem Calum-ot, és tudtam, hogy mekkora őrültségekre képes.

- Hát, mivel huszadikán húsz éves lesz, arra gondoltam, hogy szervezhetnénk valami olyasmit, hogy húsz órakor pont húszezer rajongó köszöntse fel egyszerre, vagy nem tudom, még nincs konkrét tervem, a lényeg, hogy a húszas szám körül forogjon az a nap. – magyarázta.

- Gondolom, rám bízod a többit. – sóhajtottam. Calum bevetette angyali mosolyát. – Oké, rendben. Van még időnk addig. – nyugtattam saját magamat. Calum megborzolta laza, otthoni kontyba fogott hajamat, és visszamászott a saját helyére, Ash fölé. Épp folytattam volna a munkát, amikor egy kezet éreztem a combomon. Luke nem pillantott fel a telefonjából, csak akkor, amikor észrevette, hogy őt nézem. Elmosolyodott, és odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon. Oké, bármikor, bárhol a legnagyobb örömmel lennék hajlandó csókolózni Luke Hemmings-sel, Shawn tekintetének kereszttüze azonban nagy mértékben feszélyezett. Vonakodva viszonoztam a csókot, miközben Shawn pillantása lyukat égetett belém. Luke a homlokát ráncolva szólalt meg, alig hallhatóan.

- Mi a baj?

- Semmi. – feleltem, gyorsan visszatérve a laptopomhoz. A szemem sarkából láttam, hogy Luke egy darabig még engem figyel, de aztán ő is újra feloldotta a telefonja billentyűzárát, és folytatta, amit addig csinált. Nem vagyok klausztrofóbiás, de amikor két olyan srác között kell ülnöm, akik már mindketten csókoltak engem, mindketten szerelmet vallottak nekem (a maguk módján persze), és mindkettejükhez volt, vagy épp van közöm kapcsolati szempontból, akkor azért megjelenik nálam a pánik minden egyes tünete. Első körben olyan érzésem támadt, mintha két fal közé zártak volna, amik közeledni kezdtek egymás felé, úgy, hogy én köztük vagyok. Másodjára a tenyerem kezdett izzadni, harmadjára pedig a szemem tikkelni. Nem volt mit tenni, ki kellett szabadulnom ebből a túl sok ártalmas ingert tartalmazó környezetből. Feltápászkodtam az ágyról, és minden magyarázat nélkül bevonultam a gardróbba. Letelepedtem a földre, hátamat Calum polcának vetettem. A laptopot nem vettem az ölembe, helyette inkább felhúztam a térdeimet, és a tenyerembe temettem az arcomat. Létezik még rajtam kívül még egy akkora lúzer, hogy lehetősége van választani a világ két legtökéletesebb férfija között, de gyakorlatilag mindegy, hogyan dönt, mert hosszú hónapokon keresztül úgyis össze lesz zárva mindkettejükkel, egyszerre? Nem, biztosan nincs még egy ilyen szerencsétlen. Az első varsói koncert alkalmával pont eleget sírtam, ezért most nem szándékoztam könnyekben kitörni, ez a bizonytalanság azonban megbénított. Hirtelen kinyílt a gardrób ajtaja, és Luke dugta be rajta a fejét.