Korlátok között

Huszonegyedik fejezet

- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan, Sally Morison? – Calum dühös arcával találtam szemben magam. A fejem hasogatott, szédültem, és még a térdem is fájt. Hunyorognom kellett egy darabig, hogy a szemem hozzászokjon a fényhez. Lassan jutott el a tudatomig, hogy a buszban vagyunk, az ágyunkban fekszem, és Calum-on kívül csak Emily ücsörög mellettem, aggodalmas tekintettel. Megpróbáltam felülni, de túl gyenge voltam hozzá. Emily kisimított egy hajtincset az arcomból.

- Hogy érzed magad? – kérdezte Emily, reszkető hangon.

- Inkább arra legyél kíváncsi, hogy mi a fenét képzel magáról! – emelte fel Calum a hangját. Összerezzentem, és lehunytam a szemem. Kutakodni kezdtem az emlékeim között. Nem tudtam, mi történt az elmúlt... akármennyi időben, hogy hogyan kerültem az ágyba, vagy, hogy miért fáj ennyire mindenem, de abban biztos voltam, hogy Luke és Shawn is megsérültek. Hogy egy benzinkutat láttam utoljára, és azelőtt kevert le egy jókorát a barátom a mostohatesómnak. Aki, mellesleg megérdemelte, csakhogy odabent, az épületben már én is felpofoztam, miután nekiesett Shawn-nak. Igen, ez volt az. Aztán a busznál Luke hanyatt vágódott Shawn ütésétől, és vérzett a feje. Én pedig elájultam. Már minden tiszta. Emiatt fáj a térdem, és ettől érzem úgy, hogy a fejem lassacskán leesik a nyakamról.

- Hol vannak a többiek? – érdeklődtem rekedtes hangon. – És mégis mennyi idő telt el? – sóhajtottam szaggatottan.

- Marc és Shawn elöl. – bökött Calum a vezetőfülke felé. – Nemsoká megérkezünk Bécsbe. – magyarázta. – A többiek a gardróbban vannak, felváltva figyeltünk rád.

- Két órája csuklottál össze a benzinkúton. – válaszolta meg Emily a kérdésemet.

- Hogy van Luke? – azt hiszem, én sem gondoltam ezt komolyan.

- Ash anyukája szerint nem szakadt be a feje. – mondta Calum.

- Ash anyukája? – olyan lendülettel ültem fel, hogy a fejembe szállt az összes vér. – Beszakadt fej? Mi van? – a rémület cunamiként árasztotta el a testemet, hirtelenjében legyőzhetetlen késztetést éreztem arra, hogy újból elájuljak. Ez nem velem történik meg. Nem itt. És főleg, nem ezekkel a srácokkal összezárva.

- Muszáj volt felhívnunk őt, Sally. – csóválta a fejét Calum. A kezdeti dühe, ami az arcán tükröződött, csalódottsággá és aggodalommá változott. – Te kiterültél egy idegen kontinens benzinkútján, Luke-nak meg ömlött a vér a fejéből. Mit kellett volna tennünk? – tárta szét a karjait. Tudtam, hogy igaza van, és hogy Ash anyukája több millió kilométerről is képes tökéletes diagnózist felállítani, az azért mégiscsak zavart egy kicsit, hogy pont akkor érnek bennünket a legsúlyosabb sérülések, amikor mindenki az én felelősségem. Georgia, Ash anyukája a Központi Kórházban dolgozik Sydneyben, nővérként. Bár orvosi címe nincs, gyanítom, hogy a kisujjából kirázná azt.

- És most mi van vele? – vettem egy mély lélegzetet.

- Selena Gomez-t siratja. – felelte Calum. Mi van? Megbolondult a fejét ért ütéstől?

- Azt gondolja, hogy egy papírfigura miatt érdemesebb nyavalyogni, mert az sosem bántaná meg. – forgatta a szemeit Emily.

- Hé! – emelte fel a mutatóujját Calum. – Selena Gomez igenis fontos része volt az életünknek! – jelentette ki a basszusos. Biztos, hogy ez a Kész Átverés!, és a műsorvezető pillanatokon belül kiugrik a gardróbból. Merthogy ilyen egyszerűen nincs.

- Most komolyan. – dörzsöltem a homlokomat. – Hogy van?

- Túléli. – legyintett Emily. – A düh erősebb benne, mint a fájdalom.