Korlátok között

Harminckettedik fejezet

Ausztrália elsődleges előnye, amellett persze, hogy mindannyian ott születtünk, és a családjaink is ott élnek, határozottan az időjárás.

Na, ez a legkevésbé sem mondható el Észak-Európáról. Stockholm után Oslóba utaztunk, ahol legalább olyan jégdermesztő hideg volt, mint Svédországban. Mason, Marc és Shawn nem győzte nyomni a fűtést a buszra, a srácok meg minden koncert előtt legalább egy órát hisztiztek, mert hát a szakadt gatya, meg az ujjatlan felső nem biztosít túl sok meleget.

Luke és én még akkor becuccoltunk a gardróbba, amikor az utolsó stockholmi koncert után elindultunk Norvégiába.

Kiszenvedtük a matracot a kétszemélyes ágy keretéből, és Michael meg Ash segítségével betornáztuk azt a gardrób alig 80 cm széles ajtaján. Emily addig átpakolt Luke ágyára, és azért könyörgött Michael-nek, hogy cseréljen helyet Calum-mal, hogy így is közelebb legyenek egymáshoz. Calum egy szót sem szólt, de Michael matraccipelés közben felmordult.

- Egy ágyban akarsz vele aludni, de nem vagytok együtt...

- Nem egy ágyban, hanem közös emeletes ágyban, és csak azért, mert alatta biztosan nem szakad le a felső ágy. – öltötte rá a nyelvét Emily a rózsaszínhajú gitárosra. Michael valahogy kiszenvedte a matrac alól a fél kezét, és bemutatott a barátnőmnek.

- Hihetetlen, hogy most segítelek hozzá titeket, hogy annyit kufircolhassatok itt, amennyit csak akartok. – rázta Ash a fejét, miközben taszított egyet a matracon, ami így bezuhant a gardróbba. A probléma ott kezdődött, hogy mi ott álltunk a másik oldalán. Mindegy, legalább elmondhatom magamról, hogy pofán csapott egy matrac. 

- Ne irigykedj. Ezer éve ismered Sally-t, bőven volt lehetőséged. – veregette meg Michael a dobos vállát. Ash és én egyszerre kezdtünk el kiabálni Michael-lel.

- Ez undorító! – grimaszoltam.

- Mondd, haver, te bepróbálkoznál a húgodnál? – fintorgott Ash.

- Mivel nincs húgom, nem tudom a választ. – vonta meg a vállát Michael. – És, talán újdonság, de neked sincs. – röhögte el magát.

- Láttam Sally első lépéseit, ott voltam, mikor először lehorzsolta a térdét, és folyton összevesztünk, hogy ki melyik játékkal játsszon. Szerintem nagyon is a húgom. – vitázott Ash.

- Igazából marhára nem számít. – vágta rá Michael. Luke és én időközben úgy forgattuk a matracot, hogy az én polcom alá kerüljön, így a lehető legkevesebb gondot okozza a többieknek. Amíg Ash és Michael elemezték az Ash-sel való kapcsolatomat, behordtuk az ágyneműt is, sőt, Luke már le is heveredett. – Haver, te mit művelsz? – ripakodott rá Luke-ra Michael, mikor feltűnt neki, hogy a barátom kibújt abból a pólóból, amit a koncert utáni tusolás után vett fel.

- Vetkőzöm. – felelte Luke, miközben a gardrób végébe hajította a ruhadarabot.

- Azt látom, de miért akkor, amikor itt vagyunk? – kérdezte Michael eltorzult arccal.

- Mert hajnali negyed három van, nemrég nyomtunk le egy arénás koncertet, rohadt álmos vagyok, és nem tudok ruhában aludni. – hadarta Luke rezzenéstelen arccal. Michael és Ash nem ellenkeztek tovább, biccentettek egyet Luke-nak, és már bent sem voltak. Én odakint még elköszöntem a többiektől, és benéztem a volán mögött ülő Mason-höz is, csak utána csatlakoztam Luke-hoz. Becsuktam magam mögött az ajtót, és leültem mellé a matracra. A kijárat felé fordulva aludt az oldalán, a párnát az arcához gyűrte, és a takaró össze-vissza állt rajta. A borostája megint többnapos volt, de én ezt egy cseppet sem bántam. Lehajoltam, hogy adjak neki egy puszit, mielőtt én is elalszok, de mikor az ajkam elérte a bőrét, megragadta a karomat, hanyatt döntött a matracon, és fölém kerekedett. Elnevettem magam.