Rupture h.s. au (magyar)

7. fejezet - "Harry Styles vagyok."

A győztes katonák tömegébe sétáltam, a testem majdnem eltűnt közöttük. Bátorítóan hátba veregettek és még voltak, aki gratulált is, szemeik valami rettenetestől égett, ördögien. Az ő zsákmányuk volt, de a szemei semmi érzelmet nem mutattak. Üresek voltak, ahogy elmondták nekem. Magabiztosan állt, bátran, majdnem öngyilkosságra készem és igaz volt. Minden, amit róla hallottam igaz volt. Most már el tudom mondani, hogy olyan győztesnek nézett ki, mint a katonák. Meg akart halni és a katonák is ezt akarták. Végül előtte álltam, ahogy térdre lökték, megkötözték kezét, lábát és még a nyakát is. Féltek tőle és ő örült ennek. Ajkai ördögi mosolyra húzódtak, ahogy nézte a katonák harcát, hogy ki ölje meg Autumn Griffint. Szemeit lassan rám emelte, és Istenem, gyönyörűek voltak. Ha nem lettek volna csendesek, érzelemmentesek millió dolgot ki tudtam volna olvasni belőlük. Mosolya szélesedett, de keserű volt, megfélemlítő, mintha  ő ejtett volna minket csapdába és egyenesen belesétáltunk volna. Talán ezt tettük.

"Itt vagy." Tátogott, nyelve minden egyes szót szépen ejtett ki. Fejemet oldalra billentettem és láttam Louis rettegő arcát, mielőtt a másik oldalon megpillantottam Zayn elszánt tekintetét. Látniuk kellett. Nem csak képzeltem.

"Játékokat űz. Ne ess bele. Többé egyikünkkel sem tud tenni semmit." Hajolt közelebb és suttogta Zayn a fülembe, de valahogy szavai fele annyira sem voltak meggyőzőek és megnyugtatóak, mint amennyire akarta. Bólintottam. Az egyik katona arcon ütötte, amitől feje jobb oldalra fordult. Egy másodpercig úgy maradt, majd újra rám nézett.

"Ezért meg fogsz fizetni." Tátogott és a gerincemen végig futott egy remegés a kegyetlen ígérete miatt.

"Szent szar," Megfordultam és Niall sietett az előtte zajló jelenet felé.

"Ez tényleg ő." Lihegte és elsápadt.

Egy újabb kéz készült megütni, amikor megmagyarázhatatlan sürgetést éreztem arra, hogy megvédjem.

"Elég volt." Parancsoltam, hangom parancsoló és erős volt, miközben elemelte róla a tekintetem és a katonák, akik bólintottak elemelték a kezüket róla.

"Vigyétek a börtönbe, de tartsátok megkötözve." Parancsoltam és elfordultam a látványtól, négy katona vitte, a többieket hagytuk ünnepelni. Zayn követte, félt, hogy elveszti, Louis és Niall mellettem maradtak és ellenőrizték az állapotom.

"Nem tűnik rémisztőnek." Mondta Louis.

"Egyedül....győzedelmesnek tűnt." Fejezte be Niall, hangjában rettegést fedeztem fel.

"Zayn fogja kikérdezni?" Kérdezte  Louis és felém fordult.

"Nem, én fogom."

"Harry, tudom, hogy tudsz vigyázni magadra, de hagynod kéne, hogy ezt most mi kezeljük. Ez túl személyes és túl sok, hogy egyedül kezeld. Láttad, ördögi, össze fog törni."

"Jól leszek."

"De, Harry.."

"Louis, azt mondtam jól leszek. Ez az én ügyem és én leszek az, aki helyrehozza." Végül Louis bólintott egy nagy sóhaj kíséretében.

"Mindenki, vissza a szobátokba. Nem akarok itt olyanokat látni, akiknek nincs rá oka." Kiabáltam, az összes ünneplő katona kezdett szétoszlani, miközben Louis, Niall és én a börtön felé sétáltunk.

"Nem jöhet velünk." Álltam meg hirtelen és mindketten a hátamnak jöttek.

"Mi, én?" Kérdezte Niall és én bólintottam Louisra nézve.

"Rendben, a szobájába viszem és keresek valakit, aki vigyáz rá." Mondta Louis.

"Te. Te fogsz rá figyelni."

"Mi? Nem akarod, hogy veled menjek?"

"Ha szükségem van rád, küldök érted valakit."

"Nos, vigyázz magadra, és ha úgy érzed bejutott a bőröd alá, akkor tűnj el onnan, Harry, komolyan." Mindkét kezét vállamra tette, szemei komolyak és félelemmel teliek voltak. Bólintottam és rá mosolyogtam kicsit. Mindketten elsétáltak és én folytattam az utam a pincébe. Az igazság az, hogy nem akartam, hogy bárki ott legyen, amikor az ellenséggel beszélek. Azt akartam, hogy titkos legyen, bizalmas, mert ha egyszer besétálok oda egyikünk sérülten fog kijönni onnan. És ennek senki sem lehet a szemtanúja.

A börtönbe értem és Zayn mögötte volt, arca majdnem súrolta a lányét, ajkaival fülébe suttogott fenyegető szavakat, biztos voltam benne. Arca kifejezéstelen maradt, mire Zayn idegesen rúgott a székébe, teste a földre esett, mielőtt újra felemelte és megismételte a folyamatot.

"Zayn," Egyik kezemet vállára tettem, éreztem, hogy lassan a normális önmaga lett.

"Hagyd meg nekem." Parancsoltam félig, félig pedig kértem. Szkeptikusan nézett rám, mielőtt lassan bólintott és kisétált a kihallgató szobából. Biztos voltam benne, hogy elég közel maradt ahhoz, hogy betörjön bármelyik pillanatban.

"Oké," Sóhajtottam magam elé és a kezemből kiráztam az idegességet, mielőtt ránéztem.

"Harry Styles vagyok." Mutatkoztam be, miközben kezeimet magam mögött összekulcsoltam.

"Tudom, hogy ki vagy."

"És ki vagyok én?"

"A következő áldozatom."

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: