Rupture h.s. au (magyar)

22. fejezet - "Helyesen cselekedtél"

Harry

Lopva rá pillantgattam.

Titkos, gyors, óvatos pillantások voltak a már teljesen összeszedett nőre, aki mellettem sétált kecsesen, erőteljesen és azon gondolkoztam, hogy talán csak képzeltem a korábbi kiborulását. A haja kicsit borzos volt, mindenfelé állt a hideg levegőben, arca kipirult az érzelmektől, és a hidegtől is valószínűleg. Kezei remegtek enyhén, de remegtek. Semmi más nem mutatta gyengeségét, vagy fedte fel azt, tiszta mély és váratlan érzések.

És rájöttem, hogy elfelejtettem viszonozni, mindazt amit bevallott nekem.

Valahogy, amikor sírt és elgyengülve volt ölelésemben, elfelejtettem elmondani, hogy én is éreztem és lehet, hogy szerelmes is voltam. Louis, Zany és Niall jelenléte elrabolta tőlem a tagadhatatlan gondolataimat, ahogy kiegyenesedtem, nem engedhettem meg magamnak, hogy a jelenlétükben Autumna nézzek.

"Styles, máris talpon és futásra kész?" Kérdezte Zayn, gyorsan a szokásos érzelem mentes ölelésébe vont. Megpaskoltam hátát, mielőtt elhúzódtam és rá mosolyogtam kicsit.

"Gondoltam körbenézek, tudod, hogy lássam hogyan mennek a dolgok. Minden rendben van?" Egy kicsit túl sokáig marad csendben, szemeit levette rólam és Autumnra nézett, aki csak a szemeit forgatta, mielőtt a távolban játszó kislányra nézett.

"Zayn?"

"Mit csinál itt?" Kérdezte összeszorított fogai között, szemeit idegesen szűkítette össze.

"Már eleget volt a szobámban, szóval gondoltam magammal hozom egy sétára, tudod, hogy ne hagyjam egyedül."

"Miért nem került vissza a börtönbe?"

"Micsoda?"

"Az egyetlen ok, amiért kiengedtük a fertőzése volt, de ahogy látom már elég jól van egy vallatáshoz."

"Ez nem fog megtörténni."

"Megbocsáss?"

"Nem tesszük vissza a börtönbe. Legalább ennyit kiérdemelt."

"Pontosan hogyan érdemelte a legnagyobb ellenségünk?"

"Megmentette a kislányt. Elrejtőzött, amikor könnyen elmenekülhetett volna a bürokratákkal, akik megtámadtak minket. Segített rajtam, amikor megsérültem. Mindketten tudjuk, hogy mostanra már végezhetett volna velünk, szóval mond meg nem érdemelte ki?" Észrevettem, hogy Autumn mérgező ajkait apró mosolyra húzta, ahogy hallgatta a túlfűtött beszélgetésünket.

"Mit akarsz vele tenni?"

"Még nem tudom."

"Harry." Morgott Zayn.

"Zayn, hagyd. Nem csinált semmit és nem akarunk háborút kezdeni a bürokraták ellen azzal, hogy megöljük."

"Ugye tudod, hogy el fognak jönni érte?" Kérdezte Niall, aki óvatosan közeledett, de kellő távolságot tartott maga és Autumn között. Komoly tekintete Niallen landolt, miközben szemeit összeszűkített, amivel azt üzente mondja még egyszer az arcába.

"Hogy érted?" Kérdeztem, ingerültség szivárgott hangomba.

"Úgy értem, talán ez is a tervük része. Nem tűnődtél azon miért kaptátok el ilyen könnyen? Mind tudjuk, hogy majdnem lehetetlen elkapni Autumnot, nem hagynák magára két hétig, anélkül, hogy próbálkozna a szökéssel vagy érte jönnének, nem?" Szemeim az összeszedett Niallről Autumnra vezettem. Egyenesen őt bámulta, mintha mindent elmondott volna, amit próbált elrejteni. A saját szívem és agyam elárult, összezavart, mert hagytam, hogy a hülye hitem uralja a gondolataimat, elhomályosította a határt a remény és a valóság között és elhitettem magammal, hogy talán nem is olyan rossz.

De nem volt rossz.

Undorító volt és félelmetes.

Maga a határtalan ördög.

Fogaimat csikorgatva szakítottam el róla tekintetem, miközben minden összeomlott bennem, amit hittem.

"Vigyétek vissza a börtönbe. Kötözzétek meg. Semmi étel és víz, amíg mást nem mondok. Nem látogathatja meg senki. Megértetted?" Zaynre néztem, aki elvigyorodott, mielőtt bólintott. Minden higgadtságomra szükségem volt, hogy ne forduljak fel és kérdezzem meg miért tette ezt velem. Miért ment keresztül annyi dolgon csak, hogy elérje ilyen mélyen higgyek egy hazugságban?

Louis és Zayn elkezdték elvinni és ő nem harcolt ellenük és nem védekezett. Csak engem bámult, ajkai elnyíltak, homlokát ráncolta, szinte könyörgött arcával, hogy ne mondjak le róla olyan könnyen, hogy ne higgyek nekik, mer tényleg törődik velem és tényleg jobb akart lenni.

De kivel viccelek?

Nem volt rá mód, hogy a nő, aki képtelen érezni, meg adta volna magát egy érzésnek, amit én élesztettem fel benne. Talán néhány ember rossznak született. Talán őt nem menthetem meg, úgy éreztem ő volt az egyetlen, akit meg akartam menteni.

"Helyesen cselekedtél." Biztosított Niall bizonytalanul mosolyogva.

"Igen, de akkor miért érzem magam rosszul?"

"Ehhez ért. Ismerem, most már jó ideje. Persze, máshogy viselkedett körülöttem, de Autumn nem fogok valami csoda folytán emberré válni és kedvessé. Nem lehet helyre hozni, mert nincs mit. Nincs mit feléleszteni benne, vagy nincs mire emlékeztetni, mert néhányan szörnyetegnek születnek és ő mindig is csak egy szörnyeteg tudott lenni. Szomorú és sajnálatos, de ilyen ez a világ, amiben élünk."

És hirtelen még jobban megvetettem a világot, mint korábban, mert összetörte Autumnot.

Teljesen összetörte és most szenved miatta.

Együtt kell élni azzal, akivé vált.

Ha ilyen rosszá kellett válnia, ahhoz, hogy túlélje a világot, akkor minket miért tett volna jobbá?

Talán odakint valaki számára én vagyok Autumn, és talán úgy érzik el kell pusztítaniuk, mielőtt én teszem ezt velük . Talán nem voltam olyan jó, mint amilyennek mindenki tekintett. Talán olyan rossz voltam, mint ő, vagy rosszabb.

A jó és rossz nem csak relatív fogalom volt abban a kiismerhetetlen  világban?

Nem csak nézőponttól függtek?

Nem határtalanok, végtelenek?

És ha igen, akkor ki mondhatta meg, hogy én jó voltam és Autumn rossz?

Talán pont fordítva volt, vagy mindketten ugyanannyira voltunk jók és rosszak is.

Talán, csak talán mindketten arra rendeltettünk, hogy elpusztítjuk a másikat, amíg a világ el nem választott minket,nem hagyott minket hamuként hátra, amiből egyszer teremtettünk, amivé minden embernek válnia kellett.

>> Sziasztok! Itt is lenne a rész! Azért csak így délután, mert az egyetem miatt intézkednem kellett! 
Mit szóltok Harry viselkedéséhez?