Harry
Visszasiettem a börtönhöz, Zayn a vállán vitte Autumnot, mielőtt lefektette a földre. Szemei csukva volt a fájdalomtól, miközben csendben szitkozódott az orra alatt.
"Most mit csináljunk?" Kérdezte Zayn észrevéve hirtelen visszatérésem.
"Ki kell tisztítanunk a sebet, de ez kurvára fog fájdalmas lesz." Mondtam leereszkedve hozzájuk, hogy óvatosan rápillantsak az alig élő Autumnra.
"Csodálatos." Hallottam halk hozzászólását, ami Zaynt arra kényszerítette, hogy megforgassa a szemeit.
"Nem fogok fájdalom csillapítót pazarolni erre a kurvára." Mondta Zayn és felállt. Idegesen néztem rá, miközben Autumn fájdalmasan morgott, jelezve nekem, hogy nem volt időnk a vitára.
"Rendben. Szerezz alkoholt a raktárból, hogy kitisztítsuk a sebet és sok kötszert." Parancsoltam és szemeimmel az Autumn homlokát keletkező izzadságot néztem, amitől haja bőrére ragadt.
"Nem vagyok a csicskád, Styles." Mondta Zayn karjait keresztbe fonva mellkasa előtt.
"Ugye csak viccelsz?" Kérdeztem és csak egy vállrándítást kaptam tőle válaszként.
"Rendben, tűnj el innen. Őrök, valaki menjen Tomlinson szobájába és mondja meg neki, hogy sürgősen jöjjön ide, a betolakodóval együtt!" Kiabáltam és néztem,a hogy az egyik őr gyorsan el is indult, miközben Zayn háttal állt az ablaknak és közömbösen figyelt.
"Minden rendben lesz, meggyógyítjuk a sebed." Biztosítottam őt és akaratlanul hátrasimítottam haját.
"Nem vagyok tíz éves, tudom mi ez, nem kell hitegetni." A szemeimet forgattam, de kezem hajába maradt.
"Egy tízes skálán, mennyire fáj?" Kérdeztem észrevéve, hogy milyen erősen harapott alsó ajkába és szemei kifakultak és céltalanul bámultak.
"Jézus isten, fogd be, csak rosszabbá teszed." Térdeit mellkasához húzta és felkiáltott fájdalmában, mielőtt az oldalára fordult, háttal nekem. Ürességet kezdtem érezni és egy kis tehetetlenséget is, mert fájdalmai voltak és képtelen voltam enyhíteni.
És miért akarnám ezt?
Nem tudtam.
Ötletem sem volt mi történik.
Nem mintha kötelességem lett volna törődni vele, csak egyszerűen érdekelt.
"Tessék, harapj rá erre, egy kicsit enyhíti a fájdalmat." Egyik kezemmel hajamba túrtam eltávolítva a fejkendőm, mielőtt a kezébe adtam. Idegesen vette el tőlem és szájába vette, mintha megkönnyebbülésre várt volna.
Louis és Niall besiettek az ajtón és Niall szeme tágra nyíltak, amikor meglátta a földön összegömbölyödött lányt.
"Szent szar." Az ajtóban maradt, miközben Louis megközelített engem és letérdelt.
"Mi történt vele?"
"Egy elfertőződött seb, nem néz ki jól. És az a seggfej ott, visszautasította, hogy idehozza a dolgokat, amikre szükségünk van." Mutattam vádlóan Zaynre, miközben Louis szemei köztem és Autumn között jártak.
"Elájult?"
"Sajnos, nem. Lehetetlenek vagytok." Válaszolt és előre hátra dülöngélt, de egy hangot sem adott ki. Louis szemei tágra nyíltak, mielőtt kuncogott és a fejét rázta.
"Louis, koncentrálj, alkoholra szükségünk és annyi kötszerre, amennyit képes vagy elhozni."
"Várj, segítünk rajta? Segítünk! Miért segítünk?" Niall lenyűgözöttből lelkes majd zavart lett, miközben lenézett ránk.
"Ti ketten menjetek a dolgokért, amiket kértem, vagy isten engem új segéljen." Louis gyorsan felállt és Niall felé sietett és karjánál fogva húzta maga után.
"Hamarosan visszaérnek, ne aggódj, nem fog sokáig fájni." Füléhez hajoltam, amit kócos haja keretezett. Válaszul csak hümmögött, szemet lecsukta és azt gondoltam azért tette ezt, hogy elrejtse fájdalmát. Felnéztem, hogy lássam a kérdően néző Zaynt, aki úgy nézett rám, mintha két fejem nőtt volna.
"Mi az?" Enyhén vállat rántottam és egy fejrázást kaptam tőle válaszul, de szemei tovább figyeltek. Ahogy mondta, Louis és Niall rövid időn belül visszajöttek, mindennel, amit kértem.
"Most felültetlek," Informáltam Autumnt, mielőtt megfogtam egyik kezét és másik kezemet alá helyeztem, felemeltem testét a földről. Hátát a falnak támasztottam, kezei élettelenül estek teste mellé.
"Ezt most a sebre teszem, fájni fog, de-" Mielőtt befejezhettem volna a mondatot,elvette az üveg alkoholt, szemeit kinyitottan enyhén, szinte kihívóan, miközben ajkához emelte, három nagy kortyot ivott, mielőtt a sebébe locsolt egy keveset, ami fájdalmas kiáltást váltott ki belőle. Az üveget gyorsan szájához emelte, hogy elfojtsa fájdalma hangjait.
"Mi az ördögöt csinálsz?" Támadtam neki, amint az üveget elvette szájától.
"Alkohol, sebtisztítás, így nincs szükség erre a szarságra. Csak kötözzetek be és jól leszek." Szavai egybefolytak és azon tűnődtem az alkohol hatása miatt vagy a fájdalom miatt. A zavart Louisra és Niallre bámultam, akik vállat rántottak és átadták nekem a kötszert.
"Feküdj le," És kinyújtottam egyik kezem, hogy segítsek neki, de félre lökte és lassan egyedül feküdt le, rezzenés nélkül, nem engedte, hogy tanúi legyünk, mielőtt újra fogai közé szorította a fejkendőm. Halkan sóhajtottam, bekötöztem sebét, de a figyelmemet megragadta a többi sebe, égetett sebek, amik a hasán voltak, betűk voltak bőrébe égetve, mint egy örök emlékeztető jel, amiről nem volt tudomásom és azon kaptam magam, hogy tudni akarom az összes háttértörténetét.
Talán nem ma, amikor az ellenségem, és én fogolyként tartom.
Talán máskor, amikor nem leszek célpont és ő nem lesz Autumn Griffin; mindenki legrosszabb rémálma.
Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (:
ESTÁS LEYENDO
Rupture h.s. au (magyar)
FanficTörés: [főnév] részekre szakadás vagy egy személyen belül; hitszakadás. Egy lerombolt, lázadással teli és megosztott világban arra nevelték, hogy megöljön mindenkit, hogy senki se tudja megállítani. Aztán jött ő, és emlékeztetni kezdte milyen érzés...
