Rupture h.s. au (magyar)

9. fejezet - "És próbálj nem beleszeretni a fogolyba."

Harry

A megfigyelő teremben járkálok fel-alá, ahol Zaynt találtam, amit kimenekültem a kihallgató szobából.

"Semmi baj, haver."

"Nem, Zayn, bassza meg, vesztettem. Beengedtem a fejembe és én - istenem, és dühítő." Hajamba túrtam és enyhén meghútam a tövét, a fejkendőmet idegesen téptem le.

"Semmi baj, Harry."

"Jézusom, abba hagynád ezt?" Idegesen néztem tágra nyílt szemeibe, miközben megadóan felemelte a kezeit.

"Csessze meg, nem akartam, így elbukni." Suttogtam és fáradtan sóhajtottam fel.

"Minden rendben, Styles, túlélem." Zayn ajkain egy vigyor formálódott, ahogy leült a vas asztalra.

"Mit tegyek vele?" Fordultam meg és merev alakját néztem a tükrön keresztül. Ott ült, nem zavarta, hogy le van láncolva, nem félt, hogy kínzó eszközök vették körül, nem volt  megijedve, ami lealacsonyító érzés volt.

"Hagyd rám. A módszereim talán betörnék őt." Ajakit összepréselte, szemöldökeit ráncolta, annyira erősen, hogy olyan volt , mintha a kis ránc el sem tűnhetne onnan. Enyhén rázta a fejét, oldalra hajolt és úgy tűnt vért köpött ki.

"Nem hagyom, hogy halálra kínozd őt, Zayn." Válaszoltam érzéketlenül, szemeim rajta maradtak. Fejét hátradöntötte, szemeit  becsukta pár pillanatra, mellkasa lassan mozgott, csupasz nyaka enyhén verejtékezett, a lámpa fényétől biztosan. Hirtelen hálás voltam, hogy ő nem láthatott engem, hogy néztem őt.

"Jól van, mindegy." Hallottam Zayn hangját halkan, de őszintén, magába szippantott a látványa. Lassan előre döntötte a fejét, mielőtt egyenesen rám nézett volna.  Felnéztem a tükörre, biztos, hogy nem látott engem. Csak tudta, hogy ott vagyok,  tudta, hogy figyelem és pontosan ezért próbálta elhitetni velem. A lábaim visszavittek a kihallgatóterembe, bezártam az ajtót magam mögött, mielőtt felé fordultam. Észrevettem a sápadt homlokán gyöngyöző izzadtságot, a színe kezdett eltűnni, ajkai kiszáradtak, annyira, hogy bármelyik pillanatban szétrepedhettek volna.  

"Szarul nézel ki," Mondtam neki és koncentrálva ráncoltam össze a szemöldököm.  Minden jó kedv nélküli nevetés hagyta el ajkait, amitől előreborult és szörnye köhögni kezdett, mielőtt vért köpött.

"Megsebesültél?" Szemeim  a félelemtől tágra nyíltak. 

"Oh, kérlek ne viselkedj úgy, mintha egy kicsit is érdekelne."

"Megsérültél?" Ismételtem meg és végignéztem minden olyan részét, amit nem fedett ruha és megsebesülhetett, nem tudtam rájönni az okára.

"Tudom mit csinálsz és ez nem fog működni. Tudom mit csinálsz és tudom hogyan." Kétségbeesetten kezdtem el keresni kezeimmel a vérzése forrását, nem foglalkoztam tudatlan állításaival, de észrevettem gyengülő hangját.

"Az istenit, hol van?" Sziszegtem az orrom alatt.

"Szerepet játszol, valakit, akinek van szíve, aki törődik és az előtted lévő embernél el akarod érni, hogy leengedje a falait és akkor támadsz. Okos vagy, Styles, de nem azzal szemben, aki ismer igazán."

"Szart se tudsz." Válaszolok nem törődve, mielőtt felhúztam volna a pólóját felfedve egy hatalmas sebet, ami az egész hasán keresztül ment. Alig vérzett, de piros volt, ami a fertőzés jele volt.

"Bassza meg, hogy szerezted ezt?" Gyengén vállat rántott és szemei alig voltak nyitva, gyorsan fakult színük. 

"Zayn,Zayn, bassza meg, gyere be!" Kiabáltam, ahogy körülötte futkostam és sietve szedtem le róla a láncokat. Nem hallhatott meg előttem.