Rupture h.s. au (magyar)

31. fejezet- "Szerelmes vagyok beléd."

Harry

Néztem, ahogy szemeivel követte a kegyetlen dolgokat, mielőtt összegömbölyödött, térdét mellkasához húzta és fejét enyhén rázta szemeit lecsukva elmerült a fájdalomban. Úgy tűnt visszatért az érzékelten énjéhez, védelmet keresve és talán megkönnyebbülve. Hagytam, hogy pillanatnyi gyengeségét nézzem, magamba szívtam gyönyörű szenvedésének pillanatait. Sápadtabb lett és kicsit öregebb, elvesztette természetes ragyogását. Alakja kisebbnek tűnt még gyengébbnek. Úgy tűnt egész lénye elvesztette fényét, elhalványult és majdnem lelketlenné vált. Egyik kezemet vállára tettem és elfelejtettem a körülöttünk meghaló embereket, a félelmet, a pánikot, az égő házakat, semmi sem számított, ha ő nem volt jól.

'Autumn" Nem tudtam mi volt, de a teste megremegett érintésem alatt, miközben egy megkönnyebbült sóhajt eresztett ki.

"Miattad vannak itt, nem?" Bólintott enyhén és szemembe nézett.

"Velük kell mennem, Harry. Mindenkit megölnek itt, és n-nem akarom, hogy hibásnak érezd magad." Felállt, megfogta fegyverét és minden él és erő visszatért belé. Elvesztettem, pedig meg sem kaptam igazán. Sok dolgot nem mondtunk ki egymásnak, és nem hagyhattam, hogy ez így maradjon, anélkül, hogy tudta volna mit érdemel. Gyorsan felálltam, megfogta a karját és egy fa mögé húztam, durván csapdába ejtettem a fa és testem között.

"Harry, mit--"

"Szerelmes vagyok beléd. Megőrülök érted, de sosem éreztem még magam annyira élőnek, mint most mióta először megcsókoltalak. Tudom, hogy ez rossz, és tudom, hogy képtelen vagy szeretni, de én szerelemes vagyok beléd. És megőrültem volna, ha anélkül sétálsz el innen, hogy ezt tudnád." Mellkasom gyorsan emelkedett a megterhelő vallomás miatt, szemeimmel határozottan néztem rá, hogy érezze szavaim jelentőségét. Remegve fújta ki a levegőt, miközben fáradtan döntötte homlokát enyémnek.

"Hülye, rohadék. Mondtam, hogy ne csináld ezt, mondtam, hogy sosem fog működni. Időzített bomba vagyok Harry és fel fogok robbanni és mindent magammal viszek, de az életemre esküszöm..hogy én is szeretlek." A szemeim tágra nyíltak a hitetlenségtől, nem erre számítottam.

"Azt akarom, hogy tudd, nem vagyok oda azért, hogy ebbe a világba maradjak, de veled maradnék. Nagyon boldogtalan ember vagyok, de amikor a legközelebb álltam a boldogsághoz az melletted volt. És ha ezt ellenem használná, és valahogy elfelejtenék mindent, rád emlékezni fogok, a lelkem sötétségének és szívem érzéketlenségének egy részében, a sötét gondolataimban, az elbaszott gondolataimban, minden törött darabkámmal emlékezni fogok rád, Harry. Ha most oda kimegyek és soha nem jövök vissza, remélem sosem látlak többé, mert nagy esély van rá, hogy a pokolba jutok és neked ott semmi keresni valód, hallottál? Te annyira....jó vagy, Harry és nem vagyok hívő, de imádkozom, hogy egy nap olyan helyre kerülj, amit megérdemelsz, valakivel egy olyan helyen legyél, aki olyan tiszta szívű, mint te."

És az egész közepén, kétségbeesetten csókolt meg és elsétált csendesen. Vissza akartam húzni, a karjaimban tartani addig, amíg a részemmé nem vált volna. Meg akartam csókolni, amíg ajkaink össze nem olvadtak volna és semmi el nem választhatott volna. Szeretni akartam, úgy, ahogy megérdemelte volna, ahogy szeretve kellett volna lennie már évek óta.

Szemeimmel követtem magabiztos lépteit egy férfiakból álló csoport felé, de aztán lépései kétségbeesetté váltak, akkor láttam meg, hogy a bürokraták Raine torkához tartottak egy kést. Előjöttem a rejtekhelyről és csatlakoztam Autumnhoz.

 "Elég, engedjétek el!" Kiabálta és egy fegyver hallatszott. A növekvő tömegen átérve a földön találtam őt Zayn karjaiban, akinek arca eltorzult a fájdalomtól.

"Jól vagyok, engedjétek el a lányt, és fejezzétek be ezt a szarságot!" Parancsolt Autumn és Zaynre nézett, aki enyhén bólintott, igazolva a sérülése nem komoly.

"Griffin." Sziszegtem és a kis bürokrata csapat és Autumn közé álltam. 

"Styles. Milyen csodálatos végre találkozni veled." Apja szemei érzéketlenek voltak, hidegek és egy sebhely keretezte bal szemét, miközben kihívóan nézett rám. Rövid időn belül Autumn már mellettem állt és vállaink majdnem összeértek.

"Apa, sértetlen vagyok, szedd össze az embereidet és menjünk."

"Ez nem így működik, babám, tudod jól."

"Nem kezdünk háborút a kaotikusok ellen." Parancsolta Autumn erőteljesen.

"Ne kezdj ellenem, Autumn." Apja lépett felé egyet fenyegetően.

"Ne kényszeríts apa." Utolsó szava gyűlölettel teli volt és meglepet, hogy Griffin kiállta. Aztán előrenyúlt és elvette fegyverét, miközben meglőtte őt.

"Ne!" Az egyik ember, aki nagyon hasonlított Autumnra felénk sietett és elvette a fegyvert Grifin kezéből, mielőtt Autumn mellé sietett. Mellé térdeltem, aggódva nézte végig és akaratlanul is karjaimba vettem. A golyó a bal vállán ment keresztül, de nem volt nyílt seb, valószínűleg a lövés közelsége miatt.

"A golyó még bent van. Közel van a szívedhez, Autumn, ki kell szednünk." Felszisszent és szemeit lecsukta egy pillanatra, mielőtt ajkait kényszerítette, hogy mosolyra húzódjanak.

"Ne mutass gyengeséget. Nem tudhatja mennyire rossz." Felállt az én és az egyik embere segítségével.

"Szánalmas, tényleg. Te, faszfej, engedd el a lányt, vagy esküszöm minden.." Nem kellett befejeznie a fenyegetőzését, mielőtt a katona elengedte Rainet. Hozzám futott és én hátam mögé rejtettem, majd Griffinre emeltem tekintetem.

"Biztos vagy benne, hogy ezt itt akarod csinálni, apa?" Mondta kihívóan Autumn, de láttam ahogy gyengült, a fájdalma nőtt. Megszorítottam karját, ami mellettem volt és egy oldal pillantást kaptam tőle.

"Liam." A másik oldalán lévő férfinek dőlt, akiről kiderült, hogy a bátyja. "Mondd meg az embereknek, hogy térjenek vissza a táborba és hagyjanak itt mindent. Nem fog több sérülés történni ebbe a táborba, világos?" Liam bólintott és apja mellett elsétálva teljesítette a parancsot.

"Zaynt lábon lőtték, nem ért artériát, de el kell vinned Rickhez, hogy el ne vérezzem vagy el ne fertőződjön." Suttogta Autumn, de a tömeget figyelte.

"Autumn-"

"Mondd meg Rainenek, hogy sajnálom és vigyázz rá. Megtanítottam Louist hogy kell kontyba fonni a haját, ez boldoggá teszi, szóval mondd meg neki, hogy fonja be neki."

"Rendben, de Autumn-"

"És mondd meg anyukádnak, hogy ha olyan anyukám lett volna, mint ő valószínűleg nem váltam volna ilyen elcseszetté." Szomorú mosolyra húzódtak ajkai, miközben feladóan sóhajtott. Aztán felém fordult.

"Viszlát, Harry, próbálj nem megváltozni, nem akarom, hogy úgy végezd, mint én." És ezzel egy szimpla bólintással elsétált és bátyja mellé sietett támogatni, miközben apja eltűnt a tömegben.

És ezzel Autumn Griffin elment.
-------------------------------
Sziasztok! Nem tudom mennyire olvastátok, de kiírtam, hogy szünetet tartottam, mostantól próbálok rendszeresen részt hozni ismét!
Remélem nem érződik nagyon, hogy egy ideje nem fordítottam...:)