Mindenkinek más az ijesztő. Míg egyesek felsikoltanak egy apró pók láttán, vagy izzadva figyelik az alattuk elterülő mélységet, esetleg elakad a lélegzetük a hatalmas tömeg láttán, addig számomra egy személy jelenti a pokoli félelmet...
Apa csupán addig a pillanatig szeretett, amíg meg nem születtem. Ugyanis ahogy nekem életet adott az a nő, akit ő minden porcikájánál jobban szeretett, azzal én párhuzamosan elvettem az övét. Anya belehalt a szülésembe...és ezt apa sose tudta megbocsátani nekem.
Sőt, láthatóan összeomlott tőle, inni kezdett és a nagyszüleimhez költöztünk. Akkoriban nem vett rólam tudomást. Nem foglalkozott velem úgy, mintha léteznék, és ahogy, most ebbe belegondolok, azok az idők sokkal jobbak voltak...
Mama és papa egy éven belül elmentek. Magamra hagytak egy szörnyeteggel, aki végre kiélhette rajtam azt a feszültséget, ami 7 éven keresztül felgyülemlett benne.
Addigra az édesapám újraházasodott. De Elois nem tudta kihez megy feleségül.
A gyerekkorom pokollá vált. Én pedig megtanultam azt, hogy hogyan kell holtan, érzések nélkül, céltalanul élni...
Csupán egyetlen egy hely van az életemben, ahol úgy érzem talán én is élek. Az pedig korántsem olyan, ahol egy törékeny tinilány megszokott látvány lenne. Mégis ahogy belépek a szegény negyed szélén lévő dohos edzőterembe, tudom, hogy biztonságban vagyok. Már pedig nekem ez az érzés egy olyan kincs, amit igazán ritkán tapasztalhatok...
Veronica Devon
YOU ARE READING
Kiütéses Szerelem
RomanceBehunyom a szemem és hagyom, hogy lassan eltompuljon körülöttem a világ. Kitisztul az elmém, és csupán egyetlen hang viszhangzik a fülemben... a szívem ütemes dobbanása. Az élettől nem kaptam egy könnyű életet, minden napomnak megvan a maga harca...
