Kiütéses Szerelem

15. - Randi

- Haragszol? - kérdezte bűnbánó sötét szempárját rám eresztve a velem szemben ülő fiú. Összevontam a szemöldököm, most ezt komolyan kérdeznie kell? Szerinte nem lenne okom mérgesnek lenni rá, amiért végig cipelt a hátán vagy 3-4 utcát, majd az ellenkezésem ellenére berontott velem egy kávézóba és mindenki megdöbbenésére ledobva a válláról ültetett az egyik bokszba? Idióta férfiak... komolyan lassan tényleg az az érzésem, hogy sokkal jobb lenne az élet nélkülük.

- Megmondanád mire volt ez jó? - kérdeztem fujtatva és fontam össze mellkasomnál a karjaimat.

- Ugyan már...ne fújd fel. - legyintett, mintha amit csinált volna semmiség lett volna. - Meg amúgy is te ellenkeztél velem, nem? Pedig az elején azt mondtad eljössz...- ezzel arra akar célozni, hogy az én hibám? Mégis mit képzel magáról?

- Bocs, hogy azt hittem szabad akaratom van eldönteni hova akarok menni! - fortyantam fel, mire Matt arcán felkúszott egy kárörvendő vigyor. Behunytam a szemeim. Utáltam, hogy mennyire tudja élvezni amikor felkapom a vizet.

- Na jó, megbocsátok! - kacsint rám nagylelkűen. Már a számon volt egy beszólás, de inkább visszafogtam magam mert úgyis csak a káromra lett volna. - Tessék! - tolta elém az étlapot. - Rendelj valamit, amit szeretnél.

Elfintorodtam. Semmi kedvem nem volt most vele itt ülni egy asztalnál és eszegetni.

- Tudod, hogy most simán leléphetnék. - mondtam kissé fenyegetőleg.

- Megtehetnéd... - hajolt előre ugyanazzal a cinkos mosolyával, ami miatt hevesebben kezdett el verni a szívem. - de nem teszed, mert tudod, hogy ha kell újból a hátamra kaplak. - diadalittas arccal dőlt vissza, én pedig akaratlanul forgattam meg a szemeim.

- Gyerekes vagy... - grimaszoltam, és akkor se vágtam kedvesebb arcot, mikor megérkezett a pincérnő és a rendelésünkről kérdezett minket.

- Én egy banános palacsintát kérek, jó sok juhar sziruppal... Rony? - pillantott rám a fiú.

- Egy kávé elég lesz. - mondtam könnyedén a felszolgálónak, de mire az leírhatta volna az asztaltársaságom megszólalt.

- Hozzon neki egy nutellás palacsintát, csokiöntettel! - azonnal ellenkezni akartam, de a fiú nem hagyta magát és végül ezzel a rendeléssel indult meg a konyha felé.

Értetlenül méregettem Matt-et. Ez véletlen egybeesés vagy tudatosan választotta a kedvencemet?

- Honnan tudtad? - kérdeztem kétkedőn. Nagyra értékeltem, hogy a fiú nem akarta eljátszani, hogy nem érti miről beszélek, bár a továbbra is cinkos mosoly az arcán kezdett frusztrálni. Muszáj neki élveznie a bosszankodásom?

- Jó megfigyelő vagyok. - rántott vállat. - Meg elég feltűnő volt, hogy ebédkor ha lehetőséged volt, csokit ettél csokival.. - karjait az asztalra helyezve közelebb dőlt hozzám, és úgy fürkészte az arcomat.

- Pff... - grimaszoltam és én pedig hátamat a támlának döntöttem. Nem szerettem a közelségét... valahogy összezavart.

Bennem volt a szándék, hogy hiába rendelte meg, nem fogok enni a palacsintából. De sajnos amikor elém került, a csábító látványa és az ínycsiklandó illata, olyan hatással volt rám, hogy szolidan, de azért nekiestem a csokoládéba burkolt ételnek.

- Miért érzem úgy, hogy jó választás volt? - kérdezte diadalittas vigyorral, miközben azt figyelte milyen jóízűen ettem.

- Csak ráhibáztál... - vontam vállat és próbáltam kevésbé lelkesebben enni. - Meg amúgy sem reggeliztem, így akármivel beértem volna. - forgattam meg a szemeimet.